Lemosta az oltásellenesek érvelését az Alkotmánybíróság

Elutasított az Alkotmánybíróság egy alkotmányjogi panaszt, amely arra irányult, hogy a testület állapítsa meg egy gyermek családból való kiemeléséről szóló döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse is meg ezeket a döntéseket. Az érdemi alkotmányossági vizsgálatot tartalmazó határozat kimondja, hogy „a kötelező védőoltások beadásának jogszerű indok nélküli megtagadása esetén a szülők neveléshez fűződő joga korlátozható.” Sőt:

A szülők nevelési jogának elvonása azonban csak ideiglenes lehet, tette hozzá a testület teljes ülése által egyhangúlag elfogadott határozat. Azt is kimondták:

a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogának jogosultja a gyermek, míg kötelezettje elsődlegesen a család, másodlagosan pedig az állam.

A panasz – ugyan különböző eljárásjogi hibákra hivatkozva – egy konkrét esetben született jogerős ítéletet és annak kúriai felülvizsgálatát is hatályon kívül helyeztette volna, ugyanakkor az anonim beadvány alapjogi része még ennél is érdekesebb volt. Az ugyanis azt firtatta, el lehet, vagy el kell-e venni egy oltásellenes szülőtől a gyermeket akkor, ha a vonatkozó szakhatóságok, a törvény és még folyamatban lévő perek sem bírják rá arra, hogy mind az egyén, azaz a gyerek, mind pedig a közösség érdekében adassa be a vakcinákat.

Heves érvelés a hit szabadságáról

A konkrét eset teljességében nem tárható fel, miután a beadványozó kérte az Alkotmánybíróságtól a névtelenséget. Ugyanakkor a beadvány nemcsak az egyéni jogsérelem vélelmezett eljárásjogi eseteinek vizsgálatát kérte a legfőbb bírói fórumtól, hanem gyakorlatilag

akkor, amikor az illetékes hatóságok – és nyomukban a bíróság – a gyermek családból történő kiemelése mellett döntött.

A szülők nemcsak a védőnői szolgáltatásokat utasították vissza, de mindennemű, így a kötelező és a szabadon választott oltás beadását is 2015-ben született gyermekük esetében. Noha a vonatkozó jogszabályi környezet időközben több ponton változott, és ez számos eljárási visszásság kérdését felvetheti, az alapjogi kérdés önmagában is messze túlnőtt az egyedi eseten.

A hatóságok és a később ezeket vizsgáló bíróságok álláspontja szerint ugyanis azzal, hogy a szülők tudatosan kivonták gyermeküket az egészségügyi és gyermekvédelmi szervek látóköréből, kontrollálhatatlanná vált a gyermek egyedi egészségi állapota, testi és értelmi fejlődése is a magyar állam számára.

A védőoltások visszautasításának közegészségügyi oldala is van, így a beadványozó szülők azt vitatták, a közérdek vajon felülírhatja-e az egyén alkotmányos szabadságjogait. Idevágó alkotmánybírósági döntéseket is idéztek, a jogcsorbítás mértékét a gyermek családból való kiemelését érintő döntés „szükséges és arányos mértékét” firtatva.

Noha az Alkotmánybíróság egy 2007-es döntése már megállapította, hogy a védőoltások kötelezővé tétele bizonyos mértékben sértheti a lelkiismereti és vallásszabadságot, hiszen a szülőktől megvonhatja a jogot, miszerint meggyőződésük alapján döntsenek gyermekük neveltetéséről, ugyanakkor a testület azt is kimondta, hogy a védőoltások kötelezővé tétele a közösség érdekét szolgálja, a járványok megelőzésének fontos eszköze. Éppen ezért az AB korábban egyértelműsítette azt is, hogy minden gyermeknek meg kell kapnia a védőoltásokat, hogy ne legyen vírus-, illetve baktériumhordozó, így ne jelentsen fenyegetést a közösségre.

A beadvány azonban hosszas érveléssel firtatta, hogy a vonatkozó alkotmánybírósági határozat nem rögzíti a szükségesség, arányosság mértékét, így a közigazgatási hatóságok, továbbá a bíróságok a gyakorlatban szinte szabadon dönthettek a gyermek kiemeléséről az oltásellenes szülőkkel szembeni kényszerintézkedések körében.

Ez az érintett szülők szerint egy olyan gyakorlathoz vezethet, miszerint aki meggyőződése szerint nem hiszi, hogy a védőoltás a gyermekeket a betegségtől védi, hanem éppen azok ártalmasságától tart, ebből kifolyólag pedig megtagadja az oltások beadását, azoktól a gyermekeiket el kell venni. Ezzel szemben a beadványozók továbbra is meggyőződésesen állítják, hogy „az oltatlanság, mint állapot nem helyrehozhatatlan, és semmiképpen nem életet közvetlenül veszélyeztető állapot, a gyermek testi fejlődését nemhogy súlyosan nem, egyáltalán nem veszélyezteti”.

Aki másban hisz, azt meg kell büntetni?

Bizonyításként egy 2009-es, a Legfelsőbb Bíróság által hozott elvi határozatot idéztek, amely szerintük azt mondja ki, hogy a kötelező oltások megtagadása önmagában nem tekinthető súlyos veszélyeztető magatartásnak, csupán szabálysértésnek.

Valójában a határozat a betegségmegelőző, illetve a betegség közvetlen veszélyét mérlegelő jogi érvelésben azt mondta ki:

A terhelt bűnössége nem állapítható meg kiskorú veszélyeztetése bűntettében, ha gyermekük életkorhoz kötött védőoltásainak beadatását megtagadják, ezzel azonban a kiskorú testi fejlődését ténylegesen nem veszélyeztetik. A védőoltással kapcsolatos egészségügyi igazgatási szabályok megszegését megvalósító terhelt magatartás a fertőző betegség elleni védekezés elmulasztásának szabálysértéseként pénzbírsággal szankcionálható.

Csakhogy azóta mind a Büntető Törvénykönyv, mind a vonatkozó jogi környezet megváltozott, és noha az elvi határozat azt is megállapította, hogy a vonatkozó orvosi, szakhatósági állásfoglalások szerint

a gyermek e fertőző betegségekre fogékonyabb, így veszélyeztetett azok leküzdésében. A védettség hiánya miatt megbetegedése esetén környezetét is fertőzésnek teheti ki.

Az oltásellenes szülők, mint beadványozók azzal érveltek, a védőoltások megtagadása mindössze a szabálysértési eljárás hatálya alá tartozó szabálysértésnek minősülnek, ellenük azonban gyámügyi eljárás keretében, a gyermekvédelmi jelzőrendszer révén a gyermek közvetlen veszélyeztetése gyanújával indult eljárás, így született meg a kiemelő végzés. A gyermek családból való kiemelésével – noha az a konkrét esetben meg sem valósult, hiszen az édesanya külföldre távozott a gyerekkel, akire ugyan körözést adtak ki, de elérni azóta sem sikerült –, a gyerek lelkében, egészségi állapotában olyan visszafordíthatatlan kárt okoz a magyar állam, amely súlyos alapjogi sérelemnek minősül. Szerintük a szülők oltásellenessége eközben „csak” egy jogszabálysértés, amiből a gyerek semmit sem érzékel.

Akár a szülőkkel szemben is védeni kell a gyereket

Ezzel szemben hozott az Alkotmánybíróság olyan döntést, amely szerint a panasz kifogásaiban nem felelt meg a bírói döntés ellen irányuló alkotmányjogi panasz előírt követelményeinek. Ám ennek ellenére, bizonyos alkotmányos kifogások tisztázása érdekében az AB a panaszt mégis „külön befogadási eljárás mellőzésével, érdemben bírálta el". Így azt is kimondták, hogy a gyermek családból való kiemelése alkotmányos lehet, ám a határozat értelmében az nem büntető intézkedés, hanem a gyermek védelmét, veszélyeztetettségének megelőzését és megszüntetését, a hiányzó szülői gondoskodás pótlását szolgáló eljárás. Az érdemi alkotmányjogi vizsgálat is arra jutott ugyanakkor, hogy a panasz nem megalapozott. Már csak azért sem, mert az alaptörvény értelmében nemcsak a családnak, hanem az államnak is biztosítani kell a gyermekek számára azt a védelmet és gondoskodást, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges. Akár a szülőkkel szemben is. A testület kimondta:

Az alkotmánybírósági eljárás során nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Tehát egyfelől az egyént (a gyermeket) védik a fertőzéstől, másfelől a gyermeket körülvevő kisebb közösséget, valamint az egész társadalmat a járványok megjelenésétől.

Ezt követően pedig az AB a gyermekvédelmi, a hitszabadság és minden egyéb kifogást végigvezetve jut el addig, hogy a kötelező védőoltások beadásának jogszerű indok nélküli megtagadása esetén a szülők neveléshez fűződő joga igenis korlátozható, így pedig az is alkotmányos eljárás, hogy ha a gyereket kivonják az oltásellenes szülők köréből azért, hogy a korának megfelelő kötelező védőoltásokat megkapja. Nem örökre vehetik el a szülőktől a gyermeküket, amint az egészségügyi hatóságokkal együttműködő magatartásuk garantálható, a család egysége helyreállítható. A határozathoz egyetlen párhuzamos, azaz igenlő indoklást fűzött Marosi Ildikó alkotmánybíró, kifogás vagy egyet nem értés, azaz külön vélemény nem volt.

Nagyon aktuális a kérdés

Az utóbbi hónapokban többször is fontos témává vált az oltásokat elutasító szülők ilyen-olyan ügye. Nemcsak Arizonában, de Magyarország határainál is itt a kanyarójárvány, ennek pedig az oka az oltásellenes propaganda, ami eddig gond nélkül terjedt a közösségi oldalakon. A Youtube után nemrég a Facebook is bejelentette, hogy felveszi a harcot az oltásellenes mozgalommal. Azokat az oldalakat, amik ilyen tartalmakat osztanak meg, a Facebook lejjebb rangsorolja, nem lehet majd rájuk keresni, nem dobja fel az ilyen bejegyzéseket az ajánlatokban sem.

A hirdetéseket is felülvizsgálják, és megoldást keresnek arra, hogyan tudnák hitelesen edukálni azokat, akiknek kétségeik merülnek fel az oltások biztonságával kapcsolatban. Erre már csak azért is szükség lehet, mert a közegészségügyi hatóságok visszakövették a kanadai Vancouverben kitört kanyarójárvány lefolyását, és a kezdőpontban ott találtak egy apát, aki az autizmustól való félelmében nem oltatta be a gyermekeit. Az oltásellenesség az aggodalmak szerint hamarosan az egész világon járványügyi vészhelyzetet idézhet elő.