Kiugrottak a magángéppel ebédelni Velencébe

Azt mondta telefonon keresztül, hogy elmegy előbb a fodrászához, és utána elmegyünk vacsorázni, ahol megbeszéljük ezt a dolgot. A következő hír vele kapcsolatban az volt, hogy megölték, ami nem kis sokk volt számomra

– tavaly júniusban mondta el a rendőröknek ezt Fenyő János halálának napjáról egykori ismerőse, Friderikusz Sándor.

Gyárfás Tamás televíziós személyiséget alig több mint két hónappal korábban, tavaly tavasszal gyanúsították meg azzal, hogy felbujtóként köze van a Vico Rt. néhai elnökének halálához. Mint ismert, Fenyőt 1998. február 11-én gyilkolták meg Budán, a Margit utcában, járókelők és autósok szeme láttára. A gyilkosság miatt néhány éve a szlovák bérgyilkost, Jozef Roháčot ítélték el jogerősen, de felbujtással csak tavaly gyanúsítottak meg két embert: az egyikük Portik Tamás ismert alvilági figura, a másik Gyárfás Tamás, aki az úszószövetség volt elnöke, a Nap Tv egykori vezetője. 

Barátokkal nem üzletelt

Szándékosan jellemeztük Fenyő ismerőseként Friderikuszt, a sztártévés ugyanis vallomásában azt mondta, bár jóban volt Fenyővel, nem voltak barátok. Nem üzleteltek, Friderikusz szerint „ez volt a titka a kapcsolatunknak”. Jóllehet ezt nem fejtette ki bővebben, de több, a Vico vezérét ismerő tanú megtette ezt helyette. Az elmondások alapján az agresszív üzleti stílusáról ismert médiacézár (aki egyben a Népszava tulajdonosa is volt sok más újság mellett) nem éppen a kedvelt üzletfelek közé tartozott a partnerei szemében. Ezért ő maga is ügyelt arra, hogy aki számára valamiért fontos, azzal ne üzleteljen, ezért sem üzletelt például az OTP-s Csányi Sándorral sem. 

Friderikusz a rendőrségen elmondta, 1986-ban ismerte meg a korábban még fotóriporterként a médiában dolgozó Fenyőt, amikor könyvet írt a tragikusan elhunyt Molnár Csilla szépségkirálynőről. Fenyőt azért kereste akkor meg, mert ő is fotózta, ismerte Molnárt. A rendszerváltás után már befutott showmanként rendszeresen tartotta Fenyővel a kapcsolatot.

„Ő egy nagyon gyorsan és praktikusan gondolkodó ember volt” – mondta Fenyőről Friderikusz. Vallomásában úgy fogalmazott, Fenyő

agresszív volt, de mellette rendkívül nagyszívű is.

„Az én emlékeim szerint Fenyő János gyakran játszotta el a »macsó« szerepet. Szeretett kérkedni az erejével és a fegyvereivel is" – ezt már az áldozat egykori egyik ügyvédje, Óvári Győző mesélte  a rendőröknek. Óvári kilenc évet húzott le Fenyő mellett. Vallomásából kiderül, hogy kezdetben Fenyő egyetlen bizalmasának számított, rengeteg titok tudója. Fenyő boldog-boldogtalannal perben állt, ezeket a peres ügyeket jellemzően Óvári vitte. Ő mutatta be Bánáti János sztárügyvédnek is, aki később szintén vállalt munkákat Fenyőnek. Érdekes a sors, merthogy Bánáti jelenleg Gyárfást védi a Fenyő-gyilkosság ügyében. 

Volt néhány ellensége

Óvári tanúvallomása alapján úgy tűnik, nagyon jól ismerte Fenyőt, ahogy ő mondta a nyomozóknak, „minden üzleti ügyére, számlájára és stiklijére” rálátott. Az ő dolga volt az is, hogy figyelje, mit lép Fenyő egyik üzleti ellenfele, Gyárfás Tamás. Óvári szerint ha Fenyő reggel olvasta Gyárfás nevét az újságban, akkor számíthatott rá, hogy az egész napja arra megy rá, hogy a Vico-vezér számonkéri, milyen lépéseket tett és milyen további lépéseket kellene tennie.

Igaz, Fenyőnek nem csak Gyárfással volt konfliktusa, sok embert magára haragított. „Üzleti ellenfelei között kirajzolódott, hogy van néhány ellensége, akik között Gyárfás Tamás és Princz Gábor állt a két első helyen” – mondta vallomásában a Fenyő-gyilkosságban annak idején nyomozó Kovács Lajos nyugalmazott rendőr alezredes. 

Vagy nagyon utálták, vagy nagyon szerették

– vallotta Fenyőről egy másik barátja, Székely Herbert. Ő és Fenyő is imádta a fegyvereket, ez hozta őket össze. Székely – aki amolyan „apa-fiú kapcsolathoz” hasonlította a viszonyukat – a nyomozóknak arról beszélt, hogy Fenyő igyekezett mindig erősnek mutatnia magát, soha nem panaszkodott volna neki a problémáiról, így ezt halála előtt sem tette. 

Az apa-fiú hasonlat más tanúk vallomásában is visszaköszön, csak másképpen. Friderikusz például arról beszélt, hogy Fenyő nagyon tisztelte Várszegi Gábort (a Fotex tulajdonosa), amolyan apa-fiú kapcsolat volt az övéké. De Friderikusz Horn Gyula egykori kormányfőt is azok közé az emberek közé sorolta, akikre Fenyő felnézett. 

Az egykori barát, Székely Herbert vallomása szerint ha Fenyő meg akart szerezni egy céget, akkor minden jogi eszközt felhasznált, és „minden csűrés-csavarást” megcsinált, de „a kisembereket soha nem bántotta, nem akarta megnyomorítani őket”.

Példaként Székely a Népszavát hozta fel, ahonnan az emberek felét ki kellett rúgnia, amikor átvette a lapot, ugyanakkor ügyelt arra, hogy lehetőség szerint mindenkivel megállapodást kössön. Székely beszélt arról is, hogy Fenyő legfeljebb csak legfőbb bizalmasával, Perczel Tamással osztotta meg esetleges félelmeit, az ügyeiről a feleségének sem beszélt. Fenyő feleségét nem is érdekelte az üzlet. „Ha pénz kellett neki, bement a Vico-székházba, kért, adtak neki, majd elment” – mesélte Székely. Igaz, Székely szerint Fenyő tudatosan zárta el feleségét ezektől az ügyektől. 

Újságíróra is újságírókat küldött

Kihallgatták a rendőrök Kormos Valéria újságírót is, aki a kilencvenes években a Nők Lapjánál dolgozott, ám alig egy hónapra rá, hogy Fenyő tulajdonos lett, elment az újságtól. „Erkölcsi okokból jöttem el tőle, mert egy hazug embernek nem akartam dolgozni. Egy csomagot vett meg, ami egy teljes üzleti szerződést tartalmazott. Ez egy nagyon komoly privatizációs szerződés volt sok ügyvéd bevonásával, de ezt felrúgta, és minden üzleti ügyén ez vonult végig, hogy a szerződéseket nem tartotta be, illetve nem fizetett” – vallotta róla az újságíró, aki később Kiiktatás címen könyvet is írt a Vico-vezér üzleti ügyeiről.

Már nem dolgozott a Nők Lapjánál, amikor maga is szemtanúja volt, miként tárgyal Fenyő. „Nekünk is volt egy tárgyalásunk egy jogász kolléganőmmel együtt, amikor a Fenyő János tárgyalójába elmentünk a Vico-székházba, és a tárgyalás idejére akkor is kirakta a pisztolyát az asztalra. Igazából nem volt szerintem semmi célja, csak az erőfitogtatás” – vallotta Kormos. Fenyő ügyvédje, Óvári szerint is szerette játszani a macsó szerepét, jellemző volt rá az erőfitogtatás. 

Kormos, aki több cikket is írt a Magyar Nemzetben a médiamogulról, vallomása szerint egy újságíróból lett magánnyomozótól tudta meg, hogy Fenyő a Népszava két bűnügyi újságíróját állította rá, hátha találnak róla valami kompromittálót. De nem találtak. 

Fenyő szerette a tehetséges embereket maga mellé állítani, azokat, akikről úgy gondolta, hasznára válhatnak. Úgy volt vele, hogy inkább az ő alkalmazásában álljanak, mint hogy mások alkalmazzák őket, derül ki Székely elmondásából. 

A fontos emberek előtt meghajolt

A Népszava pedig, bár veszteséges volt, azért kellett Fenyőnek, hogy befolyása legyen a politikában, közéletben. A lapot amolyan fegyverként használta a Vico tulajdonosa üzleti ellenfeleivel, elsősorban Gyárfással és Princzcel szemben. A rendőrök tavaly kihallgatták Horváth Lászlót, a lap egykori belpolitikai rovatvezetőjét is. Vallomásából kiderül, hogy Fenyő tulajdonosként befolyásolta, mi legyen a lapban, kik kerüljenek célkeresztbe.

Emellett magánnyomozókat is foglalkoztatott, de szerinte ők inkább csak lehúzták pénzzel. Egyszer például Horváth látott egy jelentést, amit a magándetektívek írtak. Egy sérült telefonvezetékről szólt, ami a magánkopók szerint egy lehallgatókészülék telepítése közben rongálódott meg, miközben Horváth emlékezett rá, hogy azt ő maga szakította el véletlenül. 

A bizalmas megbeszéléseken Fenyőn kívül általában Horváth, Óvári Győző és Perczel Tamás volt jelen, aki a rovatvezető vallomása szerint „sok rossz dologra rávette a Fenyőt, én véleményem szerint a rossz szelleme volt”. Horváth is megemlítette a vallomásában, hogy Fenyő nagyon tisztelte Horn Gyulát, a tőle érkező kéréseket respektálta. „Fenyő próbált megfelelni ezeknek az embereknek, mert a csúcsvezetőkkel jóba akart lenni” – mondta a rendőröknek Horváth.

Ahogy Friderikusz, úgy Horváth is említette, milyen kettősség jellemezte Fenyőt. Egy alkalommal, a Gyárfás Tamás elleni küzdelemben az akkori belügyminisztertől, Kuncze Gábortól kért segítséget, de a miniszter elzárkózott ettől. Horváthot ezek után lehívatta Fenyő az irodájába, és elmondta neki, hogy kézzel írt egy levelet Kunczénak, és arra kérte, olvassa el.

A levélben azt fejtegette, hogy végtelenül sajnálja, hogy egyáltalán próbált tőle ilyen módon segítséget kérni, de a Kuncze barátsága sokkal többet jelent neki, és sajnálja, hogy ezután még egy videokazettát sem küldhet neki, mert nem nyitná fel. A levél végtelenül infantilis, gyerekes, érzelgős volt. A Fenyőre jellemző volt egyébként ez a kettősség, hogy hol nagyon keményen, de néha nagyon gyerekesen, érzelgősen viselkedett

– emlékezett vissza a levél tartalmára a népszavás.

Könnyen lehet, hogy ennek a szituációnak az előzménye az, amiről Friderikusz beszélt a nyomozóknak. A showman elmesélte, hogy egyszer a műsorában Kuncze volt a vendég. Már vége volt a műsornak, Friderikusz éppen Kunczéval beszélgetett, amikor Fenyő megjelent, és át akart adni egy iratot a miniszternek. Kuncze nem vette át, mondván, hivatali minőségben van ott. Annyira kellemetlen volt ez a helyzet, hogy ezután Friderikusz emiatt hetekig nem beszélt Fenyővel.

Folytatjuk.

(Borítókép: Friderikusz Sándor Eddig c. könyvéből)