Illés
16 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Amíg nem halnak bele, jöhet a döghús

MVIMG 20190424 090914
Lépfenefertőzéssel kezelik azt a házaspárt a Békés Megyei Központi Kórházban, akik a gyanú szerint elhullott szarvasmarhát dolgoztak fel Kötegyánban. A Békés megyei településen nyílt titokként beszélnek a döghúsok feldolgozásáról. A házaspár elismerte, hogy megfertőződtek, ám szerintük nem tudni, hogyan kerültek kapcsolatba a Bacillus anthracis nevű baktériummal. A rendőrség nyomoz az ügyben, amely a helyiek szerint régóta zajló gyakorlat volt.

– Jó napot, tudnának segíteni? A Zrínyi utcát...

– Jaj, aranyoskám, azt a tanyát, ugye? Nézze csak, ott a második utcánál balra fordul...

A román határon lévő Békés megyei Kötegyánban nem kell sokat beszélni ahhoz, hogy tudják, miért is megy oda idegen. A nagyjából 1500 lakosú község a hétvége óta főszereplője a híreknek, mióta kiderült, hogy két kötegyáni lakost a megyei kórház fertőző osztályán kezelnek lépfenével, amivel a gyanú szerint döghús feldolgozása közben fertőződtek meg.

A tanyát, ami inkább egy kisebb farmnak tűnik, elég könnyen megtaláljuk, annak viszont nyomát se látjuk, hogy tényleg hatósági zár alatt lenne. Pedig a faluban arról beszélnek, hogy karantén alatt áll az épület, „nem közelítheti meg azt senki, el is akartak ott égetni mindent”, magyarázza széles karlejtésekkel egy férfi a helyi focipálya közelében. Kérdésemre, hogy miért, csak legyint, „miért, miért, hát tudja azt itt mindenki, de nem akarom én semmibe beleártani magam”.

A hatósági zár nem a rendőrség feladata – derült ki a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság válaszából, amely viszont a nyomozás részleteiről továbbiakat nem árult el. A hatósági zár ügyében a rendőrség szerint Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) illetékes, a Nébih viszont kérdésünkkel a Békés Megyei Kormányhivatalhoz továbbított, mondván, az illetékes szerv valójában a Békés Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Földhivatali Főosztálya.

Békés Megyei Kormányhivatal viszont cikkünk megjelenéséig nem válaszolt. Így nem tudni, miben merül ki a helyszínen járó szemével nem látható zárlat – már ha van egyáltalán ilyen zárlat.

Az elmúlt napok eseményei egyébként is beindították a kistelepülések kedvenc vetélkedőműsorát, a „ki mit tud jobban”-t. A faluközpontban elég sok ember szóba áll velünk, sétálgató nyugdíjasok, munkásruhás férfiak, az árnyas fák alatt kitelepült piacostól távozó asszonyok. Van olyan, amit mindenkitől ugyanúgy hallunk vissza, és vannak olyan híresztelések, pletykák is, amik népmesei módon formálódnak.

Az biztos, hogy mindenkit meglepett, hogy a döghúsból csak most lett hír.

A házaspár – akit senki nem nevez meg, csak a házuk felé mutogatnak, vagy úgy emlegetik őket, hogy azok a döghúsosok – a helyiek szerint már hetek óta járt a településen a háziorvoshoz, és még húsvét előtt kórházba is kerültek. „A kezüket vágták meg, aztán egyre csak fertőződött a seb, itt a háziorvos nem tudott mit kezdeni velük, hiába kapták az antibiotikumot. A múlt héten aztán bementek Gyulára a sürgősségire, már annyira rosszul voltak, és akkor egyből benn tartották őket” – mondja az egyik helyi.

A fertőzést a Facebookon a házaspár is elismerte, de bejegyzésük szerint nem tudni, honnan kapták betegséget.

Többen azt mondják, nem meglepő, hogy ez történt, 

mindenki tudta róluk a környéken, hogy döghússal foglalkoznak, nem ez volt az első eset, csak most buktak meg”,

– állítja egy idős asszony. Van, aki azt mondja, hogy nemcsak a faluban, de a környéken többfelé is híre volt annak, hogy ha egy marha elpusztul, akkor őket kell keresni.

Aki okosba' ígér, az hazudik

A falutól néhány kilométerre lévő járási központban, Sarkadon van lehetőség az elhullott állat elhelyezésére. A köznyelvben dögkútnak nevezett hely valójában zárt konténer – szó szerinti dögkút az EU-csatlakozás óta nem működhet elvileg –, ez a sarkadi önkormányzat tulajdonában lévő területen van, kezelője az ATEV Fehérjefeldolgozó Zrt. A konténert az ATEV munkatársai viszik el, és a cég dolgozza fel a tetemeket is.

A sarkadi konténerhez bárki leszállíthatja a tetemet, az átvételért a telep kilogrammonként 230 forintot kér. Egy 200 kilós marha tehát 50 ezer forintos költséget jelent, a leszállításon túl.

Ők meg azt mondták, hogy fizessenek nekik 10-20 ezer forintot, és majd ők azt beügyeskedik arra a dögkútra. Utána meg fogták magukat, és feldolgozták a húst” 

– mondja egy munkásruhás férfi a biciklijének támaszkodva, épp eldobta a cigijét, és már egy másikra gyújt. Egy egészséges marhából 150-200 kiló hasznos húst is lehet nyerni, „hát ha beteg, akkor biztos kevesebbet, de hát ha csak egy mázsát is, hát érted, kaptak pénzt a gazdától, aztán meg még ott van nekik egy mázsa ingyenhús is, adták azt mindenkinek, tán még Sarkadra is jutott belőle”. 

A Békés megyei lap információi szerint a hatóság 240 kilogramm húst foglalt le. Ha az igaz, akkor ez azt jelenti, hogy a lefoglalt hús nem egyetlen állattól származik. Hozzáértők szerint egy beteg marháról legfeljebb száz kilogramm hús fejthető le.

A zárt konténerbe beügyeskedni egyébként biztosan nem lehet a tetemet. Aki azt állítja, hogy ezt meg tudja oldani, az nem mond igazat.

Az elhullott állattól azonban legálisan, biztonságosan és olcsóbban is meg lehet szabadulni.

  • A gazdálkodó szerződést köthet az ATEV-val, így a cég az elszállítást és a megsemmisítést is vállalja. Szarvasmarha esetén a költségeknek csak az áfáját kell megfizetni. Ez azonban – ha a vállalkozó áfakörös – vissza is igényelhető.
  • Sertés esetén a költségek negyedét kell kifizetni, az áfán túl.

A cég csak csonkítatlan tetemet vesz át, „garanciát csak akkor vállalhat a biztonságra, ha a fülétől a farkáig egész” – mondta egy szakember, aki szerint

lehet, hogy sok gazda egyerűen nincs tisztában azzal, hogy szerződéssel költségkímélő módon biztosíthatja a tetemek megnyugtató kezelését.

Márpedig ez a tévhit biztos terepet ad az egészségügyileg kockázatos illegális húspiacnak. Úgy tudni, a házaspár a megyei állategészségügyi hatóság érdeklődésére azt mondta, hogy egy helyi kistermelő gazdától származott a dög; azt nem tudjuk, hogy meg is neveztek-e valakit.

Egy, a helyi gazdálkodókat ismerő forrásunk viszont azt mondta, hogy a községben már az első napokban ellenőriztek minden kisebb és nagyobb gazdálkodót, „akinek akár csak egyetlen marhája is van”, és

Szabálytalanságot egyetlen kötegyáni gazdánál sem találtak.

„Még az se kizárt, hogy valahonnan Gyulán túlról, délről hozták ide azt a tetemet” – vonja meg a vállát a kérdésünkre, hogy akkor mégis csak honnan származhatott.

A helyiek között van, aki azt mondja, több mint tízen betegedtek meg, van, akitől azt hallom, hogy tizennyolcan kaptak antibiotikumot. A Gyulán lévő megyei kórház fertőző osztályán állítólag csak a házaspárt kezelik. Hogy valóban így van-e, hivatalosan nem tudhattuk meg, az intézmény nem adott tájékoztatást arról, vannak-e más fertőzöttek, bár a rendőrségi információk is arról szólnak, hogy többen fogyasztottak a húsból.

„A házidoki ott lakik a tanyával szemben, annak tudnia kellett mindenről, de nem mond az semmit, hát nem is csoda, benne van ő is az önkormányzatban, aztán ott a polgármester az úr, ezek meg az ő emberei, nézd meg az egész család benn dolgozik az önkormányzatnál” – elég gyorsan hadarja el egy asszony, aztán ő is csak legyint, és otthagy. Azt, hogy a kórházban ápolt házaspárt jól ismeri a polgármester, Nemes János is, többen emlegetik a faluban, „de erről ne beszéljünk többet, mindenki ismer itt mindenkit amúgy is, csak hát nem mindenki egyformán van jóban a polgival”. A kötegyáni önkormányzatban képviselő kötegyáni háziorvost a rendelőben többszöri hívásunk ellenére sem sikerült elérni.

Nem a polgármester ügye

A községházát könnyű megtalálni, a közelben van a templom, az egyszintes, lapos, régi uradalmi épületeket idéző házon magyar és székely zászló leng. Nemes János polgármestert nem hívom előre, hogy jövök, csak végigsétálok a hosszú folyosón, ahogy mondják, az irodáig, senki nem kérdezi, miért keresem. Ő sem lepődik meg, hogy miért, csak a nevemet kérdezi meg távozáskor még egyszer.

Nyilatkozni viszont nem akar, szögezi le nyomban, ahogy leülünk.

Nézze, ez nem egy olyan ügy, amiről a község vezetőjének van mit mondania.

Ez egy hatósági ügy, egyfelől állategészségügyi, másfelől humán-egészségügyi, mindkét hatóság teszi a dolgát, őket kell keresni.” Arra, hogy ismeri-e a kórházban kezelt házaspárt, pláne, hogy jól ismeri-e, meg egyáltalán, hogy az egész mégiscsak Kötegyán rossz hírét viszi a világba, és neki települési vezetőként nem kellene ilyenkor megszólalnia, megismétli: nincs mit mondania, ez nem az ő asztala.

Tavaly egy döglött lovat csonkítottak meg

Okosba' letudni a tetemet legfeljebb illegálisan elszórt veszélyes hulladékként tudná az, aki nem akar fizetni. Ez sem volna példa nélküli: tavaly májusban erre a sorsra jutott Sarkadon a városban megrendezett Nemzeti Vágtán megsérült versenyló, amelyet elaltatás helyett fejbe lőttek, egy félreeső helyen ledobtak, majd megcsonkítottak, láthatóan abból a célból, hogy húsát illegálisan hasznosítsák.

A lóról „minden hasznos húst, amit lehetett, levágtak”, de a helyiek szerint az sem az első eset volt, bár Békés megye ilyen esettel akkor került a hírekbe először. Hiába tartják az állategészségügyi szakemberek középkori módszernek „szokás itt már ki tudja, mióta, hogy amint a dögkútra kerül egy tetem, máris ott vannak családok, esnek neki, viszik el, amit csak tudnak belőle. Csak amíg nincs belőle ilyen botrány, mindenki behunyja a szemét.”

Ezt az anyagot az Index olvasóinak támogatásából készítettük.