István, Vajk
18 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Kályhákkal a szegénység ellen

kalyhakat-epitettek-a-fagyoskodo-szegenyeknek-1200x675
2019.05.08. 14:31
Magyarországon több százezer embernek nincs pénze arra, hogy télen melegen tartsa az otthonát. Nagy szükség van olyan megoldásokra, amelyek lehetővé teszik, hogy a szegényebbek is tudjanak spórolni az energiakiadásaikon. A külföldről hazatérő Feldmár Nóra és kollégái olyan téglakályhákat építenek rászorulóknak, amelyek környezet- és egészségkímélő módon, feleannyi fűtésköltséggel működnek, és a vékony vaskályhákkal szemben tartós meleget adnak. Az Abcúg riportja.

Korábban vékony lemezekből álló vaskályhával fűtöttünk, de az nem tudta rendesen felmelegíteni a szobákat, reggelre teljesen kihűlt a lakás. A középső gyerekem volt, hogy fel sem akart kelni a hideg miatt. Idén télen viszont úgy éreztük magunkat, mintha központi fűtésünk lenne, a téglakályha szinte soha nem hűl ki, és még reggel is izzik benne a parázs

– meséli Kalányos György négygyermekes, pécsi édesapa mennyivel kényelmesebb az életük, mióta téglakályhával fűtenek. Rajtuk kívül négy másik, szintén szegénységben élő család kapott ilyet, miután Feldmár Nóra ipari formatervező úgy döntött, külföldről hazaköltözve rászorulóknak épít tartós meleget adó, olcsóbban használható kályhákat. Kalányosékat a Máltai Szeretetszolgálat, a többieket pedig a Hajdú-Bihar megyei Igazgyöngy alapítvány, illetve az Utcáról Lakásba Egyesület segíti.

Nem tudták volna összespórolni az árát

György a nappalijukban fogad minket, ami konyha és hálószoba is egyben. Két helyiségben hatan laknak, mindössze hatvan négyzetméteren: György és felesége, Sipos Piroska közösen nevelik négy gyereküket. A Pécs szélén lévő György-telep a város bányászéletének fontos színtere volt, ám a bányaipar megszűnésével hanyatlani kezdett. A telepen egy 2015-ös riport szerint  Pécs egyik legrosszabb helyzetben lévő szegregátuma található.

Azóta sok család beköltözhetett azokba az önkormányzati lakásokba, amelyeket a Dél-Dunántúli Operatív Program keretében újítottak fel a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen kiválasztott embereknek. György családja is egyike volt azoknak, akik vécével, fürdőszobával és új nyílászárókkal felszerelt lakást kaptak.

Délután már otthon találjuk a bölcsődés fiukat és lányukat, két általános iskolás gyerekük viszont még nem ért haza. A legidősebb focizni jár tanítás után, aminek az édesapa szívből örül, szerinte a sport nemcsak a mozgás miatt fontos, hanem mert így nem keveredik rossz társaságba, és akár még fel is fedezhetik a tehetségét. Hamar kiderül, hogy ha valaki az egész családot szeretné otthon elcsípni, arra csak hétvégén van lehetőség: Piroska már kora délután elment dolgozni, a közeli iskolában takarít estig.

Az biztos, hogy maguktól nem tudtak volna annyi pénzt összespórolni, hogy felépítsenek egy épített kályhát, vagy hogy gázzal fűtsenek. György egy műszakban raktárosként dolgozik Pécsett, előtte három műszakban dolgozott egy gyárban, így sokat volt távol a családjától.

Voltak hetek, hogy akkor értem haza, amikor ők már aludtak. Nem jó érzés, amikor egy hónapban tíz napot nem is látod a családod. Most igaz, csak 100 ezer forintot kapok, de cserébe a gyerekeimmel lehetek, és a feleségem is el tudott menni dolgozni ugyanennyiért.

A kályha megváltoztatta az életüket

Ma már egy másfél tonnás, téglából épült kályhát találunk a szélső szobában, ami sok terhet levett a vállukról a téli hidegben. György jókor volt jó helyen: korábban a helyi munkacsoportnál dolgozott, itt ismerkedett meg Feldmár Nórával, aki alternatív fűtéstechnológiákkal foglalkozik. Akkoriban a Kisközösségek Átalakulóban program keretében különböző technikákat mutatott be a helyi közösségnek; építettek kültéri rakétatűzhelyeket, “hőoszlopokat” és biobrikett készítésbe fogtak.

“Mondtam Nórinak, hogy én úgy szeretnék egyszer egy nagy kandallót a télre, eltelt pár év, lerakta a kályhaépítő vizsgát, és adományokból épített is nekünk egyet”. Györgyék kályháját a Védegylet ApPróTech csapata – Feldmár Nóra, Kovács Norbert és Jenei Szilveszter – egy héten át építette. Nem került sokba, mert a szükséges cserepet és téglát adományokból kapták, a kötőanyagot a helyi agyagos földből keverték, kívülre pedig mészvakolat került.

Györgyék házából gyönyörű kilátás nyílik az erdőkre és a közeli dombokra, de mivel ez az egyik utolsó ház a telepen, sokáig nagyon hideg volt a szélső szobában. Az új kályhával viszont egészen megváltozott az életük, fele annyi tüzelőt fogyasztottak, mint korábban, és ezzel nagyjából száz-százhúszezer forintot spóroltak.

Meg lehet nézni, a másik szobában még egy sima vaskályha van, a vékony lemezek nem tartják meg a hőt. Most télen négy köbméter fa ment el, előtte 7-8 köbméter fát égettünk el, majdnem a dupláját. Mi nem származunk gazdag családból, de valahogy mindig összespóroltuk a tüzelőre a pénzt, igaz, akkor máshonnan kellett elvennünk, kevesebb volt az élelmiszer, elcsúsztunk a lakbérrel.

Ráadásul az új kályhába nem darabonként kell rakosgatni a fát, hanem egyszerre 15 kilót is rátehetnek, ami sokkal kényelmesebb. “A vaskályhába csak tolja az ember a fát, de gyorsan kihűl, a tégla viszont szép lassan adja le a meleget, így nem kell este felfűteni negyven fokra, hogy reggelre tizenöt legyen.”

Külföldről jött haza, hogy vidéken dolgozzon

A kályhaépítési projektet egy fiatal ipari formatervező, Feldmár Nóra indította útjára, aki a Sussexi Egyetemen szerzett diplomát. Onnan az ipari ökológia felé vette az irányt, ami az ökológiai elveknek az ipari gyakorlatba való átültetésére törekszik, a mesterképzést pedig már Hollandiában végezte. Akkoriban nagyon megérintette a hazai cigányság elleni gyilkosságsorozat, mesterszakos diplomamunkájában már a mélyszegénységben élőkkel szeretett volna foglalkozni, az volt a célja, hogy a fenntarthatóság jegyében hátrányos helyzetű embereken tudjon segíteni.

Szakmai gyakorlatát az Igazgyöngy Alapítványnál töltötte a Hajdú-Bihar megyei Toldon, ő volt az ötletgazdája a SozialMarie díjjal jutalmazott biobrikett-üzemnek is. Feldmár itt hamar rájött, hogy leginkább a fűtéssel kapcsolatos nehézségek megoldásában venne részt, ami országosan is óriási probléma. Az Eurostat felmérése szerint Magyarországon 2017-ben nyolc százalék körül volt az energiaszegénységben élők aránya, tehát több százezerre tehető azoknak a száma, akik anyagi okból nem tudják megfelelően felfűteni az otthonukat. A legszegényebbek nem engedhetik meg maguknak az elegendő mennyiségű tűzifát, vagy a gázt, a KSH adatai szerint a fatüzelés a legalacsonyabb jövedelmű vidéki háztartások körében a legelterjedtebb. Emellett gyakran kerül a kályhákba mindenféle hulladék (műanyag, bútor, ruha), amivel jelentős környezeti és egészségügyi károkat okozhatnak. (Erről részletesebben ebben a riportban olvashat).

A Habitat for Humanity magyar szervezete évente lakhatási jelentést ad ki, melyben 2018-ban kiemelt téma volt az energiaszegénység. Kiemelik, hogy a rossz hőszigetelés és az alacsony hatékonyságú kályhák miatt egy mélyszegénységben élő családnak nagyságrendekkel több tüzelőre van szüksége egy ugyanakkora ház kifűtésére, mint egy jobb módú családnak. “Pedig a fatüzelés lehetne egyszerre fenntartható, költséghatékony és környezetkímélő is, a megfelelő fűtőberendezések és tüzelőanyagok biztosításával”– írja a Habitat 2018-as jelentése. Feldmár Nóra és csapata erre a problémára kínál megoldást, olyan téglakályhákat építenek, amelyek költséghatékony módon juttatják környezet- és egészségkímélő fafűtéshez a szegénységben élő családokat.

A hátrányos helyzetű családok általában egyszerű vaskályhával fűtenek, amivel a legnagyobb probléma, hogy nagyon sok fát eszik, és nem nyújt tartósan meleget. Feldmár olyan megoldást keresett, ami növeli a fűtés hatékonyságát, de nem kerül sokba. Kezdetben még nem kályhákat építettek, csak téglából álló “hőoszlopokkal” látták el a meglévő vaskályhákat. A szerkezetet úgy kell elképzelni, mint egy téglából álló oszlopot, amin átmegy a füst, mielőtt a kéményen távozik. 2015-ben viszont szigorodott a szabályozás, amin ez a hibrid megoldás már nehezen ment volna át.

Az eredeti ötlet szerint a kályhaépítési projektet nem adományokból akarták finanszírozni, hanem társadalmi vállalkozásként tervezték működtetni, vagyis piaci alapon építettek volna kályhákat a megrendelőknek, akár Ausztriában is, ahol nagy ezekre a kereslet. Az ebből befolyó pénzt pedig a szegénységben élők kályhaépítésére fordították volna. Feldmár viszont időközben rájött, hogy a többi projekt mellett nem lenne kapacitása arra, hogy a hátrányos helyzetű családokon kívül másoknak is építsen, főleg ekkora munkaerőhiány mellett.

“A civil szféra nem biztosít kecsegtető megélhetést, főleg, ha nem egy nemzetközi szervezetről van szó. Szociális szakembert még csak-csak találni Budapesten, de olyat nagyon nehéz, aki műszaki tapasztalatokkal rendelkezik, és közben érzékeny a szociális –, társadalmi problémák iránt, és arra időt is áldoz” – mondta Feldmár, aki éppen ezért úgy döntött, maga végzi el az okleveles kályhaépítőképzést. Mostanában olyan új technológia kifejlesztésével próbálkozik, amivel akár társadalmi vállalkozásként is életképessé tehetné a projektet.