Kiderült, mi az a téma, ami kihozza sodrából Orbánt

Hosszú cikket közölt az Atlanticban Bernard-Henri Lévy az Orbán Viktorral való áprilisi, budapesti találkozójáról „Hogyan fedezte fel egy militáns antitotalitárius az ultranacionalizmust” címmel. A francia liberális filozófus, aktivista, író rendszeresen és keményen kritizálja Orbánt, ebben az írásban sem kíméli a magyar miniszterelnököt, miközben részletezi, miről beszélgetett vele két és fél órán át a karmelita kolostorban április elején, harminc évvel azután, hogy először találkozott vele.

Orbán azután hívta meg beszélgetni kritikusát, hogy Lévy az Indexnek adott februári interjújában újra keményen bírálta a kormányfő illiberális politikáját. A meghívás és a találkozó azért is számít egyedülállónak, mert a magyar miniszterelnök általában nem szívesen találkozik kritikusaival.

Az egyes szám első személyben megírt Atlantic-szövegben Lévy felidézi, hogy amikor először találkozott Orbán Viktorral, a politikus a szovjet hatalom legígéretesebb ellenzéki alakjaként tűnt ki kortársai közül, aki oxfordi Soros-ösztöndíjasként tanulmányt írt a lengyel Szolidaritásról, ami az első szabad szakszervezet volt a vasfüggöny mögött.

– írja Orbánról a hétfőn megjelent szövegben.

A cikkben részletezett beszélgetésben egyebek mellett szó volt:

• Lévy részéről az illiberalizmus kritikájáról, Orbán részéről annak csodálatáról;
• arról, hogy Orbán Viktor miért sértődött meg Iványi Gáborra, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkészére;
• hogy miért imádja Horthy Miklóst;
• hogy miért nem kedveli Marine Le Pen francia szélsőjobboldali politikust, és miért kedveli Matteo Salvinit;
• a 2015-ös európai migrációs helyzetről, amit Orbán migránsáradatnak és -cunaminak nevezett a beszélgetésben;
• hogy Silvio Berlusconi miként lopta be magát Orbán szívébe azzal, hogy a kilencvenes években egyszer elhívta egy focimeccsre;
• hogy Erdoğan török elnökkel miként érintették meg egymás derekát;
• és hogyan kérdezett rá Orbán Lévytől arra, hogy van manapság Soros György.

Lévy előzetesen nem tudta, hogy Orbán Viktor mennyi időt szán rá, első kérdésként azt akarta tudni, miért esett a kormányfő választása a karmelita kolostorra irodaként. „Mivel a régi irodám a Parlamentben volt a Duna másik oldalán, nem volt igazán megfelelő a hatalmi ágak elkülönítése szempontjából” – válaszolta erre Orbán.

Lévy ezen megdöbbent, szerinte Orbán őszintébb lett volna, ha valami olyasmit válaszol, hogy „dominálni akartam a várost, ami az egyetlen része ennek az országnak, ami még mindig ellenáll nekem”.

Ezenkívül szó volt például arról, miként lepődött meg Orbán, amikor Lévy az illiberális kifejezést negatív kontextusban használta, és érvelt amellett, hogy az illiberalizmus az, ami a teljes szabadságot és igaz demokráciát helyreállítja a liberalizmussal szemben, ami szerinte a politikai korrektség eszközével a demokráciák ellentéteként a totalitárius eszméknek ágyaz meg.

Ekkor Lévy felsorolta neki a kormányzat szerinte antidemokratikus húzásait: a szabad sajtó megtépázását, a CEU kiebrudalását Magyarországról, a hajléktalan emberek kriminalizálását, a politikailag elkötelezett bírókat. Orbán Lévy szerint erre „közbevetés nélkül figyel, az arckifejezése meggyötört és szomorkás. Egyetlen kivételt Iványi Gábor említése jelent.” Erre a magyar miniszterelnök közbevágott:

Jól ismerem Iványit, két gyerekemet is ő keresztelte meg. ... De fasisztának nevezett, és ezt soha nem tudtam megbocsátani neki.

(Iványi Gábor a 24.hu szerint a Klubrádióban azt mondta, nem fasisztázta le Orbánt, azt viszont mondta, hogy az az irány, amit a miniszterelnök vett, a fasizmus iránya.)

Focis hasonlatok tömkelege

A beszélgetésben Orbánt részletesen kikérdezte Lévy a nagy európai vezetőkről, például Angela Merkelről, Marine Le Penről, Matteo Salviniről is, Silvio Berlusconiról és Recep Tayyip Erdoğan török elnökről pedig az általa sokat használt focis kontextusban beszélt.

„Nagyon kevesen tudják, milyen a személyes kapcsolatom Silvio Berlusconival. A kilencvenes évek elején csörgött a telefonom, és ő volt a vonal végén. Soha azelőtt nem beszéltem vele, de elhívott egy AC Milan-meccsre, akkoriban kezdett el azon gondolkozni, hogy a Forza Italia pártot megalapítja, és tudni akarta, hogy én hogy csináltam a Fidesszel. Úgyhogy ott voltam harmincévesen, Olaszország jövőbeni miniszterelnökének adva tanácsot!”

Na és Erdoğannal mi a helyzet? – kérdezte erre tőle Lévy.

Lévy szerint Orbán egyetlenegy alkalommal veszített higgadtságából, amikor ő szóba hozta a Nemzetközi Beruházási Bankot (IIB), amivel kapcsolatban nem sokkal korábban nyugati biztonsági tisztviselők fejezték ki aggályaikat, miután Magyarország totális diplomáciai és pénzfelügyeleti mentességet adott a Kreml által dominált intézménynek. Orbán szerint a bank tulajdonosai 51 százalékban nem is oroszok.

A beszélgetés végén Orbán igencsak meglepte Lévyt, amikor kikísérte a teraszra, hogy megmutassa a káprázatos kilátást, és közben Soros Györgyre terelte a szót. Lévy így idézi fel a pillanatot: „Talán csak ekkor veszi észre a kitűzőmet, amit a Soros György által támogatott egyetemen kaptam, amit ő be akar záratni.

Egyszer csak megkérdezi, hogy tartom-e a kapcsolatot Sorossal.

Azt válaszolom, hogy barátomként tekintek rá, erre ő majdhogynem félénken megkérdezi, hogy van Soros. És amikor én visszakérdezek a kamera előtt, hogy ha üzenhetne a volt mentorának, akkor ő nem egyszer, de kétszer is azt válaszolja:

jó egészséget és jó szerencsét kívánok!”