Nőnek lenni akkor is rosszabb, ha korrupcióról van szó

Bárki, aki részt vett már olyan eseményen, ami a társadalmi nemek témájával foglalkozik, esetleg kifejezetten a nők helyzetéről szól, tudja, hogy az ilyesmiken általában nagyítóval lehet keresni a férfiakat. 

Ennél az általános felállásnál épp csak egy hangyányival volt jobb a helyzet a Nők a politikában – részvétel, döntéshozatal és korrupció című hétfői konferencián, amelyet a Transparency International Magyarország és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség közösen szervezett. A közönség sorai között nagyjából minden negyedikben láthattunk férfiakat (már ha azokat is beleszámoltuk, akik csak a saját megszólalásuk előtt/után foglaltak helyet a hallgatóságban). 

Pedig, ahogy azt szinte minden megszólaló elmondta, a nemek társadalmi egyenlőtlensége nem olyan ügy, ami kizárólag a nőkre tartozik.

Fontos tanulságnak tűnt azonban: ha azt akarjuk, hogy a "nőügyekkel" nagyobb nyilvánosság előtt foglalkozhassunk, akkor politikusokat kell meghívnunk és megszólaltatnunk. (Még akkor is, ha ők aztán egyáltalán nem ragaszkodnak szorosan a témához.) Ugyanis a sajtó, és a férfi közönség  jelentős része is az utolsó, politikus-panelre érkezett meg látványosan. Ráadásul a kérdések is elsősorban a politikusokhoz és nem a korábban szót kapó szakértőkhöz záporoztak. 

Pedig aki késve jött, az az este legelgondolkodtatóbb előadásról lemaradt

A politikusi és a szakértői kerekasztal-beszélgetéseket néhány rövid, előadás vezette fel. Elsősorban azért, hogy tudományos alapot és jól érthető fogalmi keretet adjon a későbbi beszélgetéseknek. De nemcsak ezek közül, hanem az egész esti programból kiemelkedett Fodor Éva, a CEU rektorhelyettese, aki arra kereste a választ, hogy:

A CEU oktatója a"Női lélek - férfi szemmel" című, 2019-es nőnapi üzenet-csokrot elemezve érvelt amellett: a fenti kérdésre a válasz (részben) az, hogy egy kifejezetten nőellenes ideológia uralkodik a magyar politikai elitben. A Ficsak által kiadott kötetben összesen 34 vezető politikus gondolatai olvashatóak. Ezekből pedig  - Fodor szerint - egy elkeserítő kép rajzolódik ki, amelyben a nők kizárólag anyákként (esetleg leány gyermekekként) jelennek meg. A nők szerepe minden idézet szerint másodlagos, kisegítő, támogató.

Ez a téma cseppet sem tűnik vidámnak, főleg egy javarészt nőkből álló közönség számára. A hallgatóság mégis többször hangosan felnevetett a felvázolt és elemzett magyar valóság abszurditásán. Az MSZP-s Kunhalmi Ágnest például (aki ekkor még a közönségben foglalt helyet) olyannyira szórakoztatta az előadás, hogy egy ponton a hallgatóság többi tagjának kellett csendre intenie.

De amikor Sárfalvi Péter szavait idézte a CEU rektorhelyettese, már nemcsak az MSZP országgyűlési képviselője kacagott hangosan, hanem a teljes közönség. A helyettes államtitkár nőnap alkalmából ugyanis azzal küldte vissza a nőket a konyhába, hogy kijelentette, nélkülük a férfiak éheznének.

Fodor a kutatása végül arra jutott: azért hazánkban a legalacsonyabb a nők politikai vezetésben való részvétele a teljes kelet-európai térségben,

mert a jelenlegi politikai vezetők nem akarják a nőket ilyen pozíciókban látni. Ráadásul nincsenek olyan közéleti intézmények ebben az illiberális "demokráciában", amelyek ezt az akaratot formálni tudnák.

Amikor mindenki egyet ért, nemcsak vitázni nehéz

Nemcsak azért nehéz nemi szerepekről szóló releváns eseményt szervezni, mert eleve nagyon nehéz megszólítani vele azokat, akik nem érzik magukat érintetteknek. Az sem segít, hogy bár társadalmilag ténylegesen megosztó kérdésekről van szó,  ilyen témában ritkán sikerült valódi nyilvános vitát generálni. A legtöbbször ugyanis azok ülnek le egy asztalhoz, aki hasonló állásponton vannak.

Ez most sem volt másként. A hétfői konferencián a politikusok és szakértők egyaránt hangsúlyozták például, hogy jelenleg Magyarországon a férfiak és a nők is kifejezetten konzervatívok a nemi szerepek kérdésében. 

Ez lehetett az oka annak, hogy a két kerekasztal-beszélgetésként meghirdetett blokkból valójában két olyan panel lett, ahol a résztvevők nem egymással beszélgettek, hanem egy hosszú asztalnál ülve csak a konkrétan, név szerint nekik címzett kérdésekre válaszoltak. Ami elsősorban azért nagy kár, mert az ilyen 2-5 perces monológokra sokkal nehezebb figyelni, mint egy olyan, természetesebb ritmusú diskurzusra, ahol az információk kisebb részletekben érkeznek. 

Hiába merültek fel izgalmas kérdések az esemény során (például, hogy a nők kevésbé korruptak-e mint a férfiak, vagy hogy azért könnyebb-e magyar nőként az Európai Parlamentbe bekerülni, mint a hazaiba, mert ez kisebb politikai hatalmat jelent) az ezekre adott válaszok nem mondtak többet, mint az a Jobb női politikusnak lenni az Európai Parlamentben, mint az Országgyűlésben? című tanulmány, amely az egész esemény apropójául szolgált.

Ne a politikusoktól várjunk konkrét válaszokat

A szakértői panelben még javarészt világos volt, hogy egy-egy megszólalás hogyan kapcsolódik (ha csak lazán is) a korrupció és a politikai hatalom gender szempontú megközelítéséhez. Általánosabb válaszokat, vagy ne adj' Isten, tanulságokat már itt sem feltétlenül talált az egyszeri hallgató. Arra azonban talán alkalmas gondolatebrésztő lehetett Fodor Éva (CEU), Ilonszky Gabriella (Corvinus), Keveházi Kata (JÓL-LÉT Alapítvány) Oroszi Babett (HVG) beszélgetése, hogy felkeltse az érdeklődést Keresd a Nőt! és a Jobb női politikusnak lenni az Európai Parlamentben, mint az Országgyűlésben? című tanulmányok iránt.

Az utolsó részben viszont, amikor Varga-Damm Andrea (Jobbik), Tordai Bence (Párbeszéd), Cseh Katalin (Momentum), Kunhalmi Ágnes (MSZP), Dobrev Klára (DK), Szél Bernadett (független országgyűlési képviselő) ült egy asztalhoz, már nemcsak a tanulságot kereste hiába az egyszeri hallgató, de az esemény fő témáját is.

A politikusok megszólalásaiban az általános (egyéni vagy párt szinten megfogalmazott) politikai célok vázolása keveredett az előző részben elhangzott tudományos állítások leegyszerűsített verzióival, illetve  a szexizmus és a macsó kultúra hátrányainak személyes példákon keresztül való bemutatásával.  Ez alapján nagyjából annyi kristályosodott ki, hogy

• abban minden résztvevő egyetértett, hogy a nők politikai részvétele azért fontos, mert nekik vannak "női tapasztalataik";
• arról is konszenzus volt a résztvevők között, hogy ettől függetlenül persze a férfiak is képviselhetik "a nők ügyét".

Az ugyan nem fogalmazódott meg, hogy a résztvevő politikusok szerint pontosan mi köze van a nők politikai részvételének és a korrupciónak egymáshoz. Néhány fontos és kevésbé fontos dolog azért kiderült:

• Cseh Katalin megállapította, hogy a hálapénz megszüntetése nem lehet lehetetlen feladat, ha az emberiség egyszer már eljutott a Holdra.
• Dobrev Klára kétfenekű bőröndnek nevezte a "nőügyeket".
• Kunhalmi Ágnes kvóta-lánynak nevezte saját magát és kijelentette: "aki nem mer az MSZP-ben szocializálódni, az a könnyebb utat választja".
• Szél Bernadett elmesélte, miért van több ideje az egyszerű választópolgárral vitatkoznia azóta, amióta nem kell a párton belül vitatkoznia.
• Tordai Bence, a panel egyetlen nem női résztvevőjeként lubickolt a feminista férfi szerepében, a közönség szinte minden megszólalását külön megtapsolta, akkor is, amikor ugyanazt ismételte el, amit előtte Szél Bernadett már kifejtett.
• Varga-Damm Andrea beszélt arról, hogy a Jobbik most épp tényleg macsó, de ez nem akkora baj, hiszen Vona Gábor személyesen választotta ki a párt női közösséget, mert az egykori elnöknek ehhez jó szeme volt.