Orbán egyszerre sírhat és nevethet

Az egész országot letaroló Fidesz 52,33 százalékkal magabiztosan nyerte a 2019-es EP-választást, és szinte minden szavazókörben az első helyen végzett. A kiemelkedő részvétel és a kormánypárt(ok)ra leadott 1,795 millió szavazat azt jelzi, hogy a párt nagyon sikeresen mozgósította híveit: háromból két ember, aki tavaly Orbánékra szavazott, ezt most a belpolitikai szempontból lényegében tét nélküli EP-választáson is megismételte. A Fidesz csak Budapesten és Csongrádban nem érte el az 50 százalékot. A választás legfontosabb tanulságait ebben a cikkben foglaltuk össze.

Orbán Viktor és a Fidesz értelemszerűen igyekeztek a választást Európa, Magyarország és a kereszténység megmaradása szempontjából döntő jelentőségűnek beállítani. Az, hogy ezt ilyen sokan el is hitték, jól mutatja, hogy a Fidesz rendelkezésére álló, lényegében korlátlan állami erőforrásokkal milyen hatékonyan működtethető a propagandagépezet, valamint – főleg a kistelepüléseken – a függő helyzetben lévő csoportok mozgósítása.

Orbán örülhet, mégsem lehet igazán elégedett

Bár érkeztek a Fideszen belülről információk, hogy Orbán Viktor ennél is jobb eredménnyel lett volna igazán elégedett, belpolitikai szempontból nincs oka kesergésre. A mindinkább az európai színtérre koncentráló, a világpolitikában is komolyabb szerepre vágyó miniszterelnök mégsem lehet igazán elégedett, és az eredményt ünneplő rövid beszéde alatt ez az arcán is tükröződött.

Az Európai Néppárttal, annak vezető politikusaival való konfliktusa és a választás előtti konkrét megnyilvánulásai nyilvánvalóvá tették, hogy azt szeretné, ha az Európai Parlamentben jelentősen megerősödnének a migrációt ellenző erők, és ez az Európai Bizottság politikáján is nyomot hagyna. Csakhogy Orbán számítása nem jött be, az Európai Parlamentben nem neki kedvezően alakultak az erőviszonyok.

Azzal kalkulált, hogy a jobbközép és a radikális jobboldal együtt kormányozhat, ám ennek zéró realitása maradt. Hiába erősödött meg a Salvini-fémjelezte euroszkeptikus tömb, ha a liberálisok és a zöldek is sokat erősödtek, az EPP és a szocdemek meg nem gyengültek annyit, hogy rászoruljanak Salviniékra. Ha most Orbán kilépteti 13 képviselőjét az Európai Néppártból, a következő öt évben a Fidesz távol kerül az EU meghatározó döntéshozó fórumaitól.

Kilépjen-e a Fidesz a Néppártból?

Amikor a döntést mérlegeli, Orbán nyilván fel fogja mérni, hogy a Magyarország ellen folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásoknak vélhetően más lesz az eredményük, ha a Fidesz nem tagja már az EPP-nek. Azt is nehéz lenne figyelmen kívül hagynia, hogy Brüsszel jövőre dönt a következő pénzügyi ciklus támogatásairól. Magyarország helyzetét nem segítené, ha a források sorsa és például a jogállamiság megítélése valamiképpen összekapcsolódna, ami ellen csak akkor tehet, ha ott ül az asztalnál, ahol erről döntenek.

Az orbáni reálpolitikáról sokat elárul az, amit nemrég mondott a Marine Le Pen vezette Nemzeti Fronthoz fűződő viszonyáról: hiába tűnne a Fidesz természetes szövetségesének az etnicista-populista, bevándorlásellenes francia párt, nem szövetkezne Le Pennel, mert nincs hatalmon. Az őszintének tűnő kijelentés és a vasárnapi eredmények fényében most az tűnik valószínűnek, hogy Orbán a felfüggesztés és a verbális keménykedés után kompromisszumra kényszerül, és – legalább egy ideig – inkább az Európai Néppártban tartja a Fideszt.

Persze előfordulhat, hogy Orbán még akkor is inkább arra fog bazírozni, hogy öt év múlva a szélsőjobb kedvezőbb helyzetben lesz, ha ennek most épp csökkentek is az esélyei. Ebben az esetben borítékolható, hogy a kormány itthon minden fórumon azt fogja kommunikálni, hogy most nehéz idők következnek, de nem mi tehetünk róla, Brüsszel azért bünteti a pénz elvonásával Magyarországot, mert kiálltunk a migráció ellen és a keresztények védelmében.

Mozgásban az ellenzék

Az EP-választás legfontosabb hazai hozadéka, hogy az ellenzéki erőviszonyok teljesen felborultak, aminek az őszi önkormányzati választás fényében nagyon komoly jelentősége van. Felmerül, hogy újratárgyalják a megállapodást az őszi önkormányzati választásra szóló együttműködésről, hiszen legalábbis kérdéses, hogy maradhat-e a baloldal főpolgármester-jelöltje a párbeszédes Karácsony Gergely. Mivel a választás adatai azt mutatják, hogy Budapesten a Fidesz ősszel az LMP és a Jobbik nélkül is verhető (a két párt együtt is épp csak hat százalékot szerzett), kétséges, hogy van-e még értelme az előválasztásnak az előbbiek által támogatott Puzsér Róbert és a baloldal közös jelöltje között.

De nézzük a pártokat, és kezdjük a nagy nyertessel, az 555 ezer szavazattal 16,19 százalékot elérő Demokratikus Koalícióval. A DK-ra tavaly 308 ezren szavaztak, a pártnak láthatóan rengeteg szavazatot hozott, hogy végre nem a végtelenül elhasználódott Gyurcsány Ferenc volt a húzóarca, hanem a kampányba rengeteg munkát fektető felesége, Dobrev Klára. A DK vonzerejét növelhette, hogy mertek karakteres, az európai föderáció erősítésének ígéretére fókuszáló kampányt folytatni. Hiába tart Brüsszelbe, Dobrevvel mostantól komolyan számolni kell, az ambícióit ismerve nagyon is elképzelhető, hogy hosszabb távon a belpolitikában is kilép férje árnyékából. A 4 mandátumot érő eredmény láthatóan a DK-t is meglepte: a honlapjukon vasárnap este a listanegyedik Ara-Kovács Attila a futottak még kategóriában, fénykép nélkül szerepelt.

Örülhet a Momentum Mozgalom is: a 9,89 százalékos eredménnyel jelenleg ők a harmadik legnépszerűbb párt, sőt, számos budapesti kerületben a második helyen végeztek, amivel végképp felkerültek a nagypolitika térképére. Az eredmény részben köszönhető csak az uniós pénzek felhasználásának reformjára redukált, nem túl bonyolult fő kampányüzenetnek. Fontos tényező a fiatalos, nyugatos liberális-globalista párt hamvassága is, amiért sok első vagy eddig passzív, illetve máshová szavazó választó támogatta a Momentumot még úgy is, hogy a listavezető Cseh Katalin szereplése nem volt kifejezetten átütő. Az sem elhanyagolható, hogy az elmúlt hetekben az egyik legnépszerűbb ellenzéki politikus, az LMP-ből októberben távozott Szél Bernadett is többé-kevésbé nyíltan a Momentumot támogatta. A Momentumra 339 ezren szavaztak, ezzel a párt alacsonyabb részvétel mellett is megduplázta a tavaly áprilisi támogatóinak számát, sok volt fiatal jobbikos szavazó hozzájuk pártolhatott át.

MSZP, Jobbik, LMP: közelítő tél?

Az MSZP és a Párbeszéd közös listájának 6,66 százalékos országos és 9 százalékos budapesti eredménye várhatóan az eddigieknél is jobban szét fogja zilálni a kiábrándító állapotban lévő szocialista pártot, és egyelőre nem is látszik, hogy miként lennének képesek bármiféle komolyabb vérátömlesztésre – be is jelentették, hogy az elnökség az eredmény dacára sem mond le, és a mandátum sorsáról is majd a jövő héten döntenek. A magyar politikai baloldal évtizedek óta az MSZP és Gyurcsány Ferenc túsza, a vasárnapi eredmények pedig úgy is értelmezhetők, hogy a szavazók már nem bennük látják a jövőt. Az MSZP mélyrepülésének járulékos vesztesége, hogy a Brüsszelben a legrátermettebbnek tartott magyar EP-képviselő, a párbeszédes Jávor Benedek a következő öt évben nem lesz ott az Európai Parlamentben.

A választás legnagyobb vesztese a Jobbik, melyre a választók 6,41 százaléka, 220 ezer ember szavazott. Emlékeztetőül: tavaly áprilisban közel 1,1 millióan választották őket. A Jobbik néppártosodása kudarc, a szélsőséges nacionalista szavazókat elvitte a szakadár Mi Hazánk, a többi szavazó jelentős részét a Fidesz, a Fidesz-ellenes protesztszavazók egy részét pedig feltehetően a Momentum, rengeteg volt jobbikos szavazó meg egyszerűen otthon maradt. Volt olyan szavazókör, ahol a Jobbikot még a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is megelőzte, sőt, Budapesten az MKKP mintegy 4500 szavazattal többet gyűjtött, mint a jobbik.

Az LMP 2,18 százalékos eredményéről mindent elmond, hogy közel fél százalékkal a Kétfarkú Kutya Párt mögött végeztek: a párt Szél Bernadett és Hadházy Ákos tavalyi távozásával fémjelzett válsága mostanra a számszerű eredményben is megmutatkozott. A drámaian rossz szereplés akár a párt eltűnésének is a nyitánya lehet, az elnökség azonnal le is mondott. Nem kizárt, hogy a választók közül sokakban csak akkor tudatosodott, hogy a párt meghatározó arcai közül nemigen maradt senki, amikor látták, hogy Szél Bernadett már más párt (a Momentum) mellett kampányol.

A bevallottan a korai, szélsőjobbos Jobbik receptjét követő Mi Hazánk elégedett lehet a 3,31 százalékos eredménnyel. A párt kilátásai nyilván nagyban függnek a Jobbik jövőjétől (bár a számok alapján a jobbikos szavazóknak csak egy kis része választhatta az MH-t), és attól, hogy az egyre jobbra tolódó Fidesz mennyi levegőt hagy nekik.