A város, ahonnan az út a nagypolitikába és a világűrbe is vezet

Tudják, mi a közös Gyurcsány Ferencben, Kövér Lászlóban és Kuncze Gáborban? Túl a kézenfekvő válaszokon, vagyis hogy mindhárman férfiak, mindhárman politikusok és mindhárman betöltöttek már fontos közhatalmi pozíciót, van egy még mélyebb kapcsolódási pont is közöttük: mindhárman a Veszprém megyei Pápán születtek és töltötték ifjúságuk éveit.

Tekintve, hogy nem sok 30 ezres város mondhatja el magáról, hogy

elmentünk Pápára, hogy kiderítsük, vajon miben rejlik a pápai csoda, és hogy mit kapott a város három ilyen befolyásos államférfitól.

Itt él még két anyuka

Mit szólsz ahhoz, hogy innen származik Gyurcsány és Kövér? – szegeztük a kérdést a főtér egyetlen árnyékos foltján sörözgető fiatal srácnak. „Talán ez a baj gyökere” – vágta rá Bazsó Valentin, aki ahhoz a mondáshoz tartja magát, hogy 21 éves kor alatt nem szabad politikával foglalkozni, utána pedig már nincs értelme. Pápára látogatásunkkor viszonylag gyorsan kiderült, hogy nagyjából annyira érdekli a helyieket híres politikusaik pápai kötődése, mint ezt a fiatal srácot a közélet.

A város nem annyira Gyurcsány, Kövér és Kuncze fiatalságának emlékét őrzi, mint inkább magát a szikár tényt, hogy innen származnak, illetve hogy Kövér és Gyurcsány anyja még mindig itt lakik. Egyikről sem mondható el, hogy fényűző körülmények között: előbbi egy polgári lakásban a főtéren, utóbbi pedig a Vajda Péter-lakótelepen.

A legközelebb akkor jártunk valamelyik politikus múltjához, amikor összefutottunk az éppen vidáman fagylaltozó Lászlóval, aki elmesélte, hogy annak idején együtt dolgozott Gyurcsány nővérével a Húskombinátban. Tisztán emlékezett, hogy a testvér mesélte neki annak idején, hogy a későbbi miniszterelnök nem úgy szórakozott tinédzserként, ahogy kortársai közül sokan: leginkább a szobájában ült, tanult és olvasott.

1 százalék marad

Sok pápai éppen ebben, mármint a tanulásban látja híres politikusaik titkát. Úgy tartják, hogy Pápa az iskolák városa. Elsősorban a Türr István Gimnáziumot dicsérték, mindhárman itt tanultak (bónusz Gőgös Zoltán, egykori szocialista országgyűlési képviselő is). Ottjártunkkor a szóbeli érettségiket tartották a városban, és szerencsére belebotlottunk három végzős diákba, akik éppen a tablójukat vitték a Türrbe.

Azt mondták, nem beszédtéma az iskolában, hogy több ismert politikus is itt végzett, de azért mindenki tudja, hol van Gyurcsány tablója; nem úgy, mint Kövér Lászlóé – annak helyét alkalmi kalauzaink sem ismerték. (Szerencsére évekkel ezelőtt mások már megnézték helyettünk, ha szeretné megtekinteni a házelnököt 18 évesen, még bajusz nélkül, akkor itt a lehetőség.)

Az érettségiző fiatalokat megkérdeztük a terveikről, és Pápa szempontjából lesújtó képet kaptunk: azt mondták, az osztályuk nagyjából 1 százaléka marad a városban, a többiek továbbmennek. A tablójukkal sétáló fiúk Budapestre készülnek a BME-re.

A járókelőkkel beszélgetve szintén az a kép alakult ki – akárcsak Magyarország megyeszékhelynél kisebb településeinek többségében –, hogy Pápáról elmennek a fiatalok. „Az én időmben ez még egy felkapott város volt sok fiatallal, ma meg már csak összeszerelő üzem van itt, meg a húskombinát, de az is többször a csőd szélére került” – mondta a lángososnál dolgozó hölgy.

Aki valamit is gondol magáról, elmegy innen

– tette hozzá egy kutyáját sétáltató férfi, aki saját bevallása szerint régen jobbikos volt, de ma már inkább momentumosnak mondja magát. Szerinte a fő probléma, hogy nagyon alacsonyak a bérek. „Ami itt 160 nettó, az Pesten egy százassal több. A fiatalok nemcsak dolgozni, de még szórakozni is eljárnak innen, én mégsem megyek, mert egy röghöz kötött paraszt vagyok” – jegyezte meg önironikusan és/vagy önkritikusan.

Pápáról a világűrbe

Az általunk megkérdezett pápaiak szerint nem mondhatni, hogy a Gyurcsány–Kövér–Kuncze-trió kötődése meglátszana a városon. Településkép tekintetében nagyjából olyan ez a hely, mintha a 90-es évek második felében ragadt volna, még bőven látszik a szocializmus hagyatéka, de a belváros sok kis butikja jelzi, hogy már betette a lábát a piacgazdaság is. Ezen a ponton nagyjából megállt az idő, többek szerint ennek szimbóluma a sétáló utca szedett-vedett burkolata.

„Ahhoz képest, hogy mennyi nagy ember elszármazott innen, érdemes megnézni ezt a Kossuth utcát” – mondta momentumos beszélgetőtársunk. Erre panaszkodott egy éppen autóját bütykölő határvadász is. „Én annak a csapatnak vagyok a híve, akik most vannak hatalmon, helyi szinten azonban velük sem vagyok megelégedve. Nézzék csak meg, hiába a sok híres ember, évtizedek óta nem volt leaszfaltozva a legfontosabb sétáló utca” – majd hozzátette, szerinte Kovács Zoltán tett a legtöbbet a városért. „Ha ő odafigyel, akkor jó Pápának, ha egy picit nem, akkor már rossz.”

A Gyurcsány–Kövér–Kuncze-hármast többnyire ignoráló helyiek leginkább Kovács Zoltánra büszkék. Nem az egykori CEU-s hallgató kormányszóvivőre, hanem a szintén a Türr István Gimnáziumban érettségiző, majd a várost húsz évig vezető és mellette másfél évtizedig a parlamentben is politizáló Kovács Zoltánra. A nagypolitikában feloldódó triumvirátussal szemben sokan sajnálják, hogy Kovács elment Pápáról a megyei kormányhivatalba.

Van, aki a parlamentbe, van, aki a kormányba, de olyan pápai is akad, aki még messzebb, egyenesen a világűrbe jutott a városból. A Vajda Péter-lakótelepen említette egy épp munkába siető hölgy, hogy ugyan egyik híres pápai politikust sem látta személyesen, gyerekkorában azonban egy panelházban lakott Farkas Bertalan űrhajóssal. Farkas 1972 és 1978 között szolgált a pápai légierőnél, majd 1980-ban sikeres űrrepülést hajtott végre, és még abban az évben A Magyar Népköztársaság Hőse és A Szovjetunió Hőse kitüntetésekben részesült.

Sok a fideszes, kevés a paraszt

Kiindulópontunkhoz visszatérve, míg a többség egy legyintéssel elintézi, hogy micsoda politikusok indultak Pápáról, Horváth Lászlónénak markáns véleménye van a témáról.

„Egyre sem vagyok büszke, az ország szégyene az összes, aki innen származik” – jelentette ki határozottan, miközben a Vajda Péter-lakótelepi panellakása előtt kapált, mert „nincs más paraszt a környéken, aki megcsinálja”. Horváthné 72 éves, közel 40 évet dolgozott a kórházban, ma már aktív nyugdíjas és elkötelezett rendszerkritikus.

Nem érti a pápaiakat, „itt annyira fideszes az egész társaság, hogy ebből nincs kiút”. Megjegyezte, hogy Pápán legutóbb 57 százalékot szereztek a kormánypártok, amit furcsáll, mert „itt a fideszesek nem fedik fel magukat, így aztán vitatkozni sem lehet velük”. Szerinte Pápa „nem egy gondolkodó város”, az emberek nagy része vagy nyomorban él, vagy valamilyen szinten a rezsim lekötelezettje, haszonélvezője. 

Míg beszélgettünk, megérkezett a postás a nyugdíjjal, Horvátné pedig szerette volna, ha ő is elmondaná a véleményét, de a postás lemondóan csak annyit tett hozzá, hogy „nekem nem lehet véleményem, én postás vagyok”.

A csehek kimentek az utcára, pedig ott sokkal alacsonyabb a korrupció, mi meddig tűrjük ezt még el? Ledöbbentő ez az egész

– folytatta Horváthné, aki tudta volna még mondani, de aztán jelezte, hogy „itt a csodálatos nyugdíjam, most azzal kell foglalkoznom”. 

Az elégedett nyugdíjas

Fagylaltozás közben egy másik idős hölggyel is hosszabban beszélgettünk a belvárosban, Mészáros Ferencné pozitívabban látja a helyzetet. 70 évesen a helyi nyugdíjas szövetkezeten keresztül elment részmunkaidőben kenyeret csomagolni a Kenyérgyárba. Ez a kiegészítő kereset segít neki, hogy el tudjon menni tíz napra a lányával és annak férjével Toszkánába. „Ezért érdemes visszamenni dolgozni” – mondta, majd hozzátette:

A munka fiatalosabbá és lendületesebbé tesz. Nem hagy megöregedni.

Bár szavaiból úgy vettem ki, hogy ő is inkább a Fideszhez húz – Gyurcsányt nem szereti, de Kövér fórumaira eljár –, a régi rendszerben azért szerinte nagyobb volt a biztonság. A hetvenes években költöztek Pápára, építkeztek, vállalkoztak, most kétszer is meggondolná, hogy vegyen-e fel hitelt.

De mikor volt jobb élni, Kádár vagy Orbán alatt? – adódott a kérdés. „Én akkor is szabad voltam, most is szabad vagyok, a véleményem megvolt mindenről, a politikába nem folytam bele, mert nem érdekelt, csak éltem az életem” – jelentette ki mosolyogva, a mondat végére pedig pont elfogyott a fagylaltja.