Az ország legjobb gimije sokkal lazább, mint gondolnád

Rekkenő forróság van odakint, csorog a hátamról a víz, de a veszprémi Lovassy László Gimnázium épületében sincs hűvösebb – állapítom meg, amikor belépek a főbejáraton. A portásnak jelzem, hogy az igazgató úrhoz jöttem. Június 13-a van, ez a tanév utolsó előtti tanítási napja, talán ezért lézengnek az aulában diákok, de az is lehet, hogy még nem csöngettek be. Amíg várom, hogy felmehessek Schultz Zoltán irodájába, azon gondolkozom, mennyi helyen lennék most épp szívesebben, és meg vagyok róla győződve, hogy ezzel a gimisek sincsenek másképp. Elvégre már az „akáció”-nál kell, hogy járjon a visszaszámlálás.

Nagyobbat azonban nem is tévedhetnék:

Sőt akadtak olyanok is, akik a nyári szünet alatt a udvarra bemászva sátraztak. Mindezt persze csak később tudom meg.

Ilyen alapanyagból könnyű jót főzni?

Mitől lesz egy gimnázium az ország legjobbja? - kérdezem rögtön a bemutatkozás után Schultz Zoltántól, aki 2007 óta igazgató a Lovassyban, ami a legjobbiskola.hu szerint tavaly a legjobb középiskola volt. Az igazgató kiugró eredménynek nevezi ezt az elsőséget, de ehhez azt is hozzáteszi, hosszú munka van abban, hogy az iskola idáig jutott: "bár most először végeztünk a ranglista élén, alapvetően mindig is ott voltunk a legjobbak között, ezt mondhatjuk hagyománynak is.

Veszprém megyének mindig is a Lovassy volt a vezető gimnáziuma.

Az elitgimnáziumoknak gyakran felróják, hogy nincs is nehéz dolguk, hiszen eleve ezekbe az intézményekbe felvételiznek a legjobb  képességű diákok. Az ország legjobbnak tartott gimnáziumába évről-évre háromszor annyian jelentkeznek, mit ahány diákot végül felvesznek. A Lovassyval kapcsolatban ráadásul az is jól látszik, hogy nemcsak Veszprém városából, de az egész térségből ide akarnak jönni a legjobbak.

Engem két matekszakos tizedikes diák, Kovács Nóra és Molnár Ákos Máté kísér körbe a gimiben. Annak ellenére, hogy egyikük Sümegen, másikuk pedig Veszprémben tanult a gimnázium előtt, mindketten arról mesélnek, hogy az általános iskolájukban eleve a Lovassyra készítik felsőben a jó tanulókat.

Az én 20 fős osztályomból 18-an a Lovassyba felvételiztünk nyolcadikban, mindenkinek ez volt a cél

- magyarázza Ákos.

Schultz is elismeri azt, hogy az iskola története és a presztízs a legjobb diákokat és a legjobb tanárokat egyaránt vonzza a Lovassyba. Szerinte ugyanakkor hiába a legtehetségesebb tanulók kerülnek be, az ő motiváltságukat is fent kell tartani. Ez pedig messze nem olyan egyszerű feladat: mivel nyolcadikban a nagyon nehéz felvételire készülnek az iskolások, amikor sikerrel járnak, egy "megnyugvási" időszak következik, ráadásul az ötéves képzés alatt vannak egyéb mélypontok is.

A diákokon kívül a tanári gárdának is szüksége van plusz motivációra ahhoz, hogy az "általában elvárt"-on túl is tanítsanak - mondja a Lovassy igazgatója. Az iskola igazgatója szerint ebben fontos szerepe van a Lovassy tagozati-rendszerének. Ez biztosítja ugyanis, hogy minden tanárnak van sikerélménye a saját szakterületén.

"Őszintén szólva, egy infótanárnak nyilván nagyobb kihívás az infótagozaton tanítani, mint mondjuk egy csak felhasználói szintű ismeretet igénylő csoportban. Márpedig, ha én szakmailag igényes vagyok ott, ahol egy tagozaton tanítok, akkor az nem múlik el, amikor a másik órára megyek be. Emiatt persze nem olyan könnyű a diákoknak, akiknek biztosan jobban esne időnként, kicsit engedékenyebbek lennének a kollégák" - mondja Schultz.

Igaz, arra még sosem volt panasz a diákok részéről, hogy túl sokat tanítanak a tanáraink. Olyan viszont előfordult már, hogy azért kerestek meg, mert többet szerettek volna tanulni.

Nem lehet a közösségi és a tanulmányi életet elválasztani egymástól

Amikor az igazgatót arról kérdezem, mi a célja a Lovassynak, ezt válaszolja: az az alap, hogy innen magas presztízsű egyetemekre kerülnek be a diákok, ha ez nem jön össze, az már csalódás.

 A tanulmányi eredményességet úgy vesszük, hogy az van

- mondja Schultz. Az iskola sikerességét épp ezért, elsősorban abban méri minden egyes tanév végén az igazgató, hogy a kimagasló tanulmányi eredményekhez milyen pluszt tudott még hozzátenni a Lovassy. Ebből a szempontból különösen büszke a gimnázium a színjátszó körére, a hetven fős kórusra, illetve a kézi- és röplabda csapataira.

Engem a kis vidéki iskolában azért arra készítettek, hogy hát majd a nagy városi elitgimiben biztos nem lesz közösségi élet. Hát hatalmasat hazudtak

- meséli nekem a Lovassy diákönkormányzatának tizenegyedikes elnöke, Gelencsér Dávid. Hozzá csatlakozva Nóra azt emeli ki, hogy ez a gimi, olyan, mint egy nagy család: Itt nem csak az osztályokon belül vagy az osztályok között jó a viszony, teljesen általánosok az évfolyamokon átívelő barátságok. Ráadásul sokszor még a tanárok is benne vannak egy-egy buliban.

Ákos is úgy látja, hogy az iskola varázsát a sokszínű diáksáság összetartása adja. Szerinte a Lovassy attól ilyen erős gimi, hogy a közösségi életet meg a tanulmányi életet nem lehet benne elkülöníteni egymástól.

Igazgatói kabalanadrág

A lovassys diákévek olyannyira meghatározóak, hogy a mostani gimisek arról mesélnek nekem, hogyan sírják vissza ezt az időszakot azok a felsőbb éves barátaik, akik ma már egyetemisták. Meg arról, hogy ha a városban egy felnőtt, aki korábban maga is ebbe a gimnáziumba járt, lovassysokat lát, néha melléjük szegődik és sosem látott ismerősökként nosztalgiázik velük az alma materről. De nem csak ezek az anekdoták szólnak arról, hogy

A Helikon Fesztiválnak immár zsinórban négyszeres győztese a Lovassy, és ez sokak szerint Schultz Zoltán szerencsehozó rövidnadrágjának köszönhető. Amikor nyolc évvel ezelőtt a veszprémi gimi megnyerte a dunántúli középiskolák kétévenkénti kulturális seregszemléjét, a Lovassy igazgatója rövidnadrágban jelent meg az eredményhirdetésen. Hiába volt meleg, a legtöbb iskolaigazgató öltönyt viselt, így Schultz látványosan kilógott a sorból és hamar meg is született a kabala nadrág mítosza.

Azóta a Lovassy igazgatója minden alkalommal ugyanebben a nadrágban vette át a díjat. Akkor, amikor túl hideg volt a rövidnadrághoz, egyszerűen magával vitte a hátizsákjában és ráhúzta a hosszú nadrágjára.

Mégse múlhatott ezen a győzelmünk

- mondja nevetve.

Amikor a gimiseket a lovassys diákévekről kérdezem, Nóra kezd el mesélni nekem a Griffről, az iskola szomszédjában található pizzériáról, ami a kedvező fekvésének köszönhetően a Lovassy diákjainak törzshelye. Itt Dávid veszi át a szót, és megerősíti, hogy péntek esténként a Griffben akkora az élet, hogy a lovassysok gyakran az utcán állnak sorba, és ezt senki nem bánja, kint is legalább olyan jó a hangulat, mint odabent. Jeges Gábor pedig, aki most tizenegyedikes az infó tagozaton, az igazgatói iroda ablakából meg is mutatja nekem, hol buliznak hétvégente az ország legjobb gimijének diákjai.

Azt már Ákostól tudom meg, hogy néhány éve, egy akkor végzős társaság is a Griffben kezdte meg azt a bulit, ami végül a Lovassyi László Gimnázium tornatermének lapos tetején ért véget. A srácok nem rongáltak, de kirakták kavicsokból a saját nevüket. Így elég rövid úton lebuktak és hatalmas botrány lett a diákcsínyükből. Ők a ballagásuk után ezt a bölcsességet hagyták az alattuk járókra:

Bármi hülyeséget csináltok itt a Lovassyban, csak ne bukjatok le.