Épülnek a lakások, csak nem annak, aki fizetett érte

Képzelje el, hogy betér egy látványpékségbe kakaós csigáért. Az eladó átveszi a száz forintot, és azt mondja: pár perc, és elkészül a következő adag. A várakozás végén azonban közli, hogy a csiga már nem száz, hanem 130 forint, így vagy tegyen hozzá 30 forintot, vagy jöjjön vissza két nap múlva a száz forintjáért. Lényegében valami ilyesmi történik azoknak az épülő lakásoknak a piacán, amelyekért az első hullámban jelentkeztek és fizettek a vevők, vállalva, hogy egy-két évet várniuk kell a lakásokra. A példáért a látványpékségektől és a kakaós csigáktól elnézést kérünk.

Nem egy-egy céghez kötődik, egyre több vásárló szembesül azzal, hogy hiába van szerződése, fizette ki a megállapodás szerinti ütemben a vételárat, mégsem kapja meg vita nélkül a kifizetett lakást az építtetőtől.

A cégek ellehetetlenülésre hivatkozva vagy felmondják a szerződést – az egy-három évvel korábban befizetett összeg kamat nélküli visszafizetését ígérve –, vagy az akkor kialkudott vételár mellé további 20-25 százalékot kérnek, hogy mégis elkészüljön az ingatlan.

„Semmi nem védi a vásárlót, ki vagyunk szolgáltatva” – mesélték B.-ék – kérésükre nevüket mellőzzük –, akik 2017-ben néztek ki egy lakást a ferencvárosi Vendel és Lenhossék utca sarkán épülő, 64 lakásos Amphora-házban.

A lakás árának kétharmadát fizették ki, az előszerződésben leírt ütemezésnek megfelelően – végleges szerződés nincs, mivel azt csak az épület használatbavételi engedélyének megszerzése után kellett volna megkötniük a megállapodás szerint.

Az ígéret szerint 2018 őszére kapták volna meg az ingatlant, ám az nem készült el. B.-ék nem aggódtak, a ház épült, pár hónap csúszás belefért, annyira, hogy még a szerződésben megállapított kötbért sem akarták mindenáron kihajtani az eladó ProReHist Kft.-ből, amelyet a beruházó Kalotherm Zrt. hozott létre a projektre. Ez megszokott eljárás, B.-ék a Kalotherm nevében és számos komoly projektjében bízva nem tartottak a beruházástól a késés ellenére sem.

Pár hónappal később a cég üzent: nem tudják teljesíteni a szerződést, módosítsanak rajta. B.-ék belementek, csekély kedvezményt is kaptak, ezzel az ügy rendeződni látszott.

A ház épült tovább, ennek ellenére júliusban a ProReHist Kft. megint jelentkezett, ezúttal már nem módosítást kérve, hanem a szerződés felmondására hivatkozva, mondván, a teljesítés ellehetetlenült. Alternatív megoldásként nem hivatalosan a cég közölte:

B.-ék szerződésében ugyan nem volt olyan szokatlanul széles tartalommal megtöltve a vis maior fogalma, mint a Hermina Center Kft. ügyfeleinél, de a ProReHist szerint az ellehetetlenülés így is egyértelmű. B.-ék ezt vitatva ügyvédi felszólítást küldtek, a befizetett összeg és a foglaló kétszeresének visszaadását igényelve – ahogyan az az adásvételi szerződéseknél megszokott, ha az ügylet mégsem jön létre az eladó hibájából.

A ProReHist erre nem válaszolt, így közjegyzői meghagyást küldtek, amit a cég megkifogásolt, így innen a polgári per lehet a következő lépés. „Mondták, hogy nyugodtan pereskedjünk” – B.-ék benyomása szerint ez nem aggasztja különösebben az eladót.

Közben a ProReHisttől az épület tulajdonjoga a két hónapja létrehozott GoldenBro Zrt.-hez került. Ennek is lehet köze a Kalothermhez, legalábbis van olyan tisztségviselő, aki a ProReHistben és a GoldenBróban is benne volt, és kalothermes emailcímen érhető el. (Már ha elérhető. B.-ék szerint legfeljebb a minden vevőnek megküldött egyenleveleket kapják meg, ügyükben érdemben senkivel sem tudnak a cégtől beszélni.)

A GoldenBro sürgősségi eljárást kért a földhivataltól, így a 64 lakásos épület tulajdonlapján meg is jelentek új tulajdonosként. „A ProReHist pedig most már széttárja a kezét, mondván, ők nem érintettek tovább az épület ügyében” – mondták B.-ék, akik feljelentést is tettek sikkasztást sejtve az ügy mögött.

Erről értesítették a földhivatalt, amely széljegyre is tette a feljelentés anyagát. A rendőrség azonban nem tartotta megalapozottnak a feljelentést, így elutasította, ezt B.-ék megpanaszolták, így került az ügy valamely érintettjének lakcíme alapján a XIII. kerületi ügyészséghez.

B.-ék széljegyzete azonban végül lekerült a tulajdoni lapról.

így vitájuk az eladóval nem biztosít elég jogalapot arra, hogy annak rendezéséig a tulajdonlapon legyenek – ami erősíti azt a meggyőződésüket, hogy az eljárásrend sokkal inkább az eladót, mint a vevőt védi.

A kiszolgáltatottságot jelzi az is, hogy új tulajdonosként

Igaz, amikor jelezték az ingatlannal kapcsolatos vitát, a hirdetést levették az oldalról. Ezt B.-ék megfellebbezték, ennek elbírálása után széljegyen ismét visszakerültek a tulajdoni lapra, de az a tény, hogy ezért ennyit kell küzdeni, önmagában is jelzi az ilyen jellegű ingatlanvásárlásba rejtett és egyre gyakrabban jelentkező buktatókat.

Lefölözni az ingatlanbummot

A felmondásokból – még ha az építőipari anyagok és a munkaerő valóban drágult is az elmúlt években – úgy tűnik, a beruházók végül is egyszerűen megfinanszíroztatták a vevőkkel a ház felépítését, lényegében kamatmentes hitellel, majd az ő kárukra, a szerződést felmondva, az új vevőkkel, mai áron kötött szerződésekkel fölöznék le az ingatlanárak hasznát. Az üzleti kockázatot tehát egyszerűen a vevőkre hárítják, bízva abban, hogy

Az ügylet kérdéseket vet fel amiatt is, hogy a szerződés teljesítésének ellehetetlenülésére hivatkozó ProReHist a korábban befizetett összeget – ráadásul kamatok nélkül – csak több hét után fizetné vissza, nem pedig azonnal, a megállapodás esetleges megkötése után. Ez azért furcsa, mert elvileg a vevők által befizetett pénz annál a banknál van letéti számlán, amely hitelt is biztosított a projektcégnek az építkezéshez, tehát az érintetlenül rendelkezésre áll. (Ez azt is jelenti, hogy a bank hozzájárulása is kellett ahhoz, hogy az Amphora tulajdonjoga a ProReHistről a GoldenBróra szálljon.)

A vevők, még ha bele is mennének a szerződés felbontásába, attól tartanak, hogy ezzel minden jogalapról lemondanak, és a végén nemcsak a lakást, de befizetett pénzüket sem látják. De ettől már a tulajdonosváltás miatt is tartanak: ők a ProReHisttel kötöttek adásvételi szerződést, a projektcégnek a vagyona a szóban forgó Amphora-ház volt, így érdemi vagyona nem maradt, azután, hogy az épület a GoldenBro Zrt.-hez került.

Egyáltalán nem elszigetelt példa, hogy a befejezés előtt álló ingatlanok vásárlói ezzel a helyzettel szembesülnek. A beruházók az egy-három évvel ezelőtti szerződésekben foglalt ingatlanárakhoz képest ma már jóval, akár 30 százalékkal drágábban adhatnák el a most már valóban szintén kész lakásokat. És valóban, a nagyjából 790 ezer forint/négyzetméteres ár után az Amphorában kínáltak már négyzetméterenként egymillióért is lakást, azóta egy kicsit lejjebb ment az ár, de így is jóval magasabb, mint 2017-ben.

Kérdéseinkkel közvetítő útján megkerestük az épület jelenlegi tulajdonosát, a cég a jövő hét végére ígért választ.

(Borítókép: Huszti István / Index)