Busz elé szándékosan bevágó autós: Hát az nem is úgy volt...

Nagy felháborodást váltott ki egy felvétel, ami az RTL Híradójában jelent meg arról, hogy egy autós egy busz elé szándékosan bevág, majd vadabbnál vadabb módon akadályozza a közlekedésben Soroksáron.

Ritkán történik ilyen, de jelentkezett egy személy, aki a levelét a média mellett a rendőrségnek is elküldte, és aki azt mondta, hogy ő a hírekben megjelent ámokfutó.

„A mai napon, azaz 2019. augusztus 29-én szembesültem azzal, hogy egy közlekedési konfliktus kapcsán bekerültem a hírekbe. A cikkek és híradások – az előzmények ismerete nélkül – úgy állítottak be engem, mint egy ámokfutó autóst, aki nem bír magával, és aki eszement módon közlekedik az utakon. Ennek megfelelően meg is született a népítélet: a Facebookon több száz hozzászólást generált a hír, melyek lényege nagyjából annyi, hogy azonnal golyót kéne röpíteni a fejembe” – kezdi a levelét a férfi, aki annyit kért, hogy a nevét ne jelentessük meg.

A levélhez érkezett egy rövid videófelvétel is, amit a busz elé beálló autó fedélzeti kamerája rögzített, de az sajnos csak pont addig tart, amíg az incidens el nem kezdődik.  „Sajnos csak egy ekkora darab felvétel maradt meg, mert a hirtelen fékezés következtében a kamera valamiért kikapcsolt, így a későbbiekről nincs saját videóm" - írja a levélíró.

A sofőr egyébként elismeri, hogy hibázott. „Tisztában vagyok vele, hogy közlekedési szabálysértést követtem el, és ami büntetés ezért jár, azt természetesen viselem, azonban hozzáfűzni kívánom, hogy bennem semmilyen ártó szándék nem volt, mások direkt veszélyetetése, vagy mondjuk a buszvezető leckéztetése pedig fel sem merült bennem. Igazából már bánom, hogy nem engedtem el ezt a dolgot, de megmondom őszintén, hogy tényleg nagyon berezeltem. Sokat közlekedek Budapesten, ismerem a helyi szokásokat, de amit ez a buszos csinált, attól erősen remegni kezdett a lábam. Sajnálom, ha bárkinek kellemetlenséget okoztam!" - írja.

És akkor a felvétel a másik szemszögből:

A cselekménysor magyarázata pedig Karinthy kedvelőinek így szól a levélben:  „Ezen levelemhez csatolok egy videotöredéket, ugyanis az én autómban is van fedélzeti kamera. Ezen az látszik, hogy én a saját tulajdonú személygépkocsimmal szabályosan közlekedek Budapest 23. kerületében, a Grassalkovich úton, irányban a Hősök tere felé, méghozzá a belső forgalmi sávban. Ezen a szakaszon 70 km a megengedett legnagyobb sebesség óránként, de én ezt nem szoktam átlépni, mert szabálykövető közlekedő vagyok, ráadásul a forgalmi viszonyok sem tették indokolttá a gyors haladást. Előttem az út szabad volt, a távolban azonban már feltorlódni látszott a kocsisor, szóval kissé elemeltem a gázról a lábam. Arra viszont álmomban sem gondoltam, hogy a történetben szereplő Volánbusz sofőrje gondol egyet, és gyakorlatilag körültekintés nélkül áthajt az én sávomba, ezzel hirtelen fékezésre kényszerítve engem. Egészen rövid út állt rendelkezésemre, hogy a kocsit 50-60 km/óra sebességről állóra fékezzem. Nem sokon múlt, de végül sikerült elkerülnöm a balesetet.

Sajnos csak egy ekkora darab felvétel maradt meg, mert a hirtelen fékezés következtében a kamera valamiért kikapcsolt, így a későbbiekről nincs saját videóm.

Ami ezután történt, az egy külön történet. Szerettem volna rendőri intézkedést kérni, lévén a buszvezető gondatlan manővere következtében veszélyes közlekedési helyzet alakult ki, de nem tudtam, hogy ott és akkor hogyan tudnék ennek érvényt szerezni. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy a feleségem is rendszeresen szokott utazni ezen a járaton, és arra gondoltam, hogy nem jó, ha ilyen felelőtlen buszsofőrre van bízva több tucat ember testi épsége. Megpróbáltam a busz mellé kerülni, hogy felhívjam magamra a sofőr figyelmét, de csak ekkor tudatosodott bennem, hogy a szembejövő kanyarodó sávban állok. Ekkor – mivel már nagyjából másfél-két méterrel a busz előtt voltam, kitettem az irányjelzőmet jobbra, számítva a buszvezető jóindulatára, hogy beenged maga elé, de ő erőszakosan visszaélt a nagy jármű jelentette fizikai fölénnyel. Gyakorlatilag egyetlen centi szabad helyet nem hagyott, nyomult rá az előtte haladóra. Nem is nagyon értettem, hogy a busz mit keres folyamatosan haladva a belső sávban. A busz mögé pedig már nem tudtam visszasorolni, mert a többi közlekedő (szerintem félreértve a helyzetet) nem hagyott nekem helyet. Viszont nem maradhattam ott, hiszen ez további balesetveszélyes helyzetet eredményezett volna, ezért úgy döntöttem – talán nagyon rosszul –, hogy mivel a szembejövő forgalmi sáv teljesen üres volt, tehát nem veszélyeztettem senkit, hogy ott előregurulok a következő visszatérési lehetőségig. Hangsúlyozom, hogy nem előnyt akartam szerezni, hanem ki akartam menekülni egy béna szituációból, mielőtt valami igazán nagy baj történik. Előrébb egy előzékeny sofőr hagyott nekem annyi helyet, hogy visszasorolhassak a saját oldalamra. A Hősök teréhez érve, talán az ijedtség okán, még mindig dolgozott bennem az adrenalin, ezért úgy döntöttem, hogy félreállok, és rendőri intézkedést kérek a Volánbuszt vezető sofőr ellen, aki láthatólag szinte menekült volna a helyszínről. A motorháztetőt is azért nyitottam fel, hogy felhívjam magamra a figyelmet, mert pont azon a sarkon térfigyelő kamera is üzemel. Bíztam benne, hogy valaki észrevesz, esetleg egy rendőrjárőr, vagy legalább egy polgárőr éppen arra fog járni, és akkor tisztázhatjuk a helyzetet. Ekkor a buszvezető tolatni kezdett a megállóban, további veszélyhelyzetet okozva azoknak, akik esetleg a busz mögött tartózkodnak, és én ekkor az útját álltam. Ez talán helytelen volt, de valamiért mindenképpen ragaszkodni akartam a rendőrhöz. Valahogy az tűnt józan megoldásnak, ha nem engedem el a helyszínről azt, aki ellen az intézkedést akarom kérni. Kiszállva a kocsiból oda is léptem a buszvezető ablakához, hogy kommunikálni tudjunk egymással, de nem nyitotta ki az ablakot. Visszaszálltam a kocsiba, hogy a telefonomat magamhoz véve tárcsázzam a 112-es segélykérő számot, de aztán többen szóltak (gyalogosok is, és nem éppen szép szavakkal), hogy nagyon rossz helyen állunk. Ekkor döntöttem úgy, hogy elkerülendő a lincshangulatot, inkább odébbállok."