Rétvári Bence: Magunkra vagyunk utalva

„A kommunizmus megbukott minden értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni” – idézte Márai Sándort beszédében Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszter-helyettese, parlamenti államtitkár a több mint egy órán át tartó fáklyás vonulás végén a Bem téren. Több ezer ember indult el a Műegyetemtől a Bem térre égő fáklyákkal, hogy a megemlékezés utolsó pontjaként meghallhassa Rétvárit.

A Műegyetemtől a Bem térig vonuló hagyományos fáklyás menettel emlékezett meg a Fidesz október 23-a előestéjéről. A helyszín nem véletlen, hiszen itt, a Budapesti  Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fogalmazódott meg az a 16 pont, amelyet sokszorosítva másnap az utcán szórtak, és innen indult el a menet is 1956. október 23-án, amely végül a Sztálin szobor ledöntésével, a „csizma tér” megszületésével zárult.

Rétvári Bence rövid beszédében különféle módokon a szabadságról és annak fontosságáról beszélt, és arról, hogy ezért mindig meg kellett küzdenünk, 1956-ban például az akkori legnagyobbnak számító hadsereggel.

Az államtitkár ezután gyorsan átváltott jelen időbe, és azt mondta, a mai tízmilliós Magyarország a szabadságtörekvése mellé nem kap segítséget, „így aztán magunkra vagyunk utalva”. 

Mi magyarok, mindig önmagunk akarunk lenni, és sohasem akarunk mások játékszerei lenni

– zárta beszédét, amit rövid taps fogadott. 

Rétvári végül megkoszorúzta Bem emlékművét, több kormányzati képviselővel, például a Fidelitas Csongrád megyei elnökével, valamint különféle egyetemi képviselőkkel együtt.

Egy felvidéki diák, Somogyi Máté is felszólalt a Bem téren. Beszédében azt mondta, az ő nagyszülei is hallgatták a forradalom idején a rádiót az újabb híreket várva. „Ha ott vagy azon a ponton, hogy már mindenből eleged van, szerinted '56-ban nekik nem volt elegük a hazugságból vagy az elsorvadó ideológiákból? Van olyan eszméd, olyan belső értéked, amiért még a halált is vállalnád?” – tette fel a kérdést kortársainak címezve, bár a fűben ülő, középiskolás fiatalokat ez annyira nem érdekelte, őket az idősebbek csitítgatták. 

A néhány órás megemlékezésen az igazi aktuálpolitika elmaradt, a felszólalók épp csak súrolták azt beszédeikben. A fáklyás esemény korábbi részleteiről ebben a cikkben olvashat.