A kislány nem fogta fel, hogy ez az utolsó estéje otthon

Vajon mennyire szolgálja egy gyerek érdekét, és milyen sérüléseket okoz neki, ha egyik napról a másikra kiszakítják megszokott környezetéből, el kell hagynia otthonát, örökre el kell válnia azoktól, akik addig szeretetben nevelték. A nevelőszülőknél cseperedő gyerekek örökbeadása alapvetően jó dolog, hiszen véglegesen rendezheti egy gyermek sorsát.

Érthetetlen azonban, hogy ezt a hivatalok néha miért bonyolítják le néhány nap alatt. Vajon mennyire felel meg a szakmai protokolloknak, az emberiesség követelményének, és milyen lelki sérüléseket okozhat az, ha egy születésétől kezdve négy és fél éven át nevelőszülőknél nevelt gyermeket 3 rövid találkozás után átadnak az örökbefogadó szülőknek.  

Úgy néz ki, egyáltalán nem volt egyedi eset a Pest Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál (TEGYESZ) az, amit a korábbi cikkünkben csak Zsuzsinak nevezett, másfél éves kislány története alapján írtunk meg. Őt másfél évig nevelték a nevelőszülők, ám egy reggel jöttek a TEGYESZ szakemberei, és a kislányt aznap délután át is adták az örökbefogadó szülőknek, majd elvitték egy másik városba.

Az Indexet is megtalálta az a nevelőszülő, akivel tavaly hasonló eset történt. 9 napos (!) korától nevelt egy kisfiút, akit vér szerinti anyja és apja nem tudott ellátni. A gyerek 2,5 és fél éves volt, amikor egy este megjelentek náluk a gyermekvédelmi szakemberek. Szabályosan elhurcolták a sírva tiltakozó kisfiút, aki a stressztől hányt és bekakált. A 168 Óra által megírt ügyben is vizsgálat folyik.

Be kéne fogadniuk egy 6 napos csecsemőt

És itt egy újabb eset, ami nagyon hasonló mintázatot mutat. Egy kislányt 6 napos korától négy és fél éves koráig a nevelőszülők neveltek, majd 3 néhány órás találkozás után a gyermekvédelmi szakszolgálat átadta őt az örökbefogadó szülőknek. A kislány nem fogta fel, hogy soha többet nem láthatja addigi nevelőszüleit, akikhez ragaszkodott. 

A személyiségi jogok betartása miatt a neveket most is megváltoztattuk.

Andrea 48 éves, egy Budapesthez közeli városban él. Négy vér szerinti gyermeke van. Ketten már felnőttek, 11 és 14 éves fia otthon él. Andrea 25 évig dolgozott egy hivatalban, majd férjével együtt hivatásos nevelőszülők lettek. 2015 februárjában értesítették őket arról, hogy be kéne fogadniuk egy 6 napos csecsemőt. A kislány, akit Klárinak nevezünk, sokgyerekes családba született, de a gyámhivatal úgy döntött: átmeneti nevelésbe, nevelőszülőkhöz kell adni. Andreáéknak volt otthon kiságyuk, fel volt készülve a csecsemő befogadására, igent mondtak.

Klárit kezdetben még látogatta vér szerinti édesanyja, de egy idő után elmaradt. Azóta négy és fél év telt el. A kislányt Andreáék etették, pelenkázták, náluk tanult meg járni és beszélni. A család tagja lett, akit Andrea vér szerinti gyerekei is nagyon megszerettek, testvérnek tekintettek. Az óvodai és védőnői szakvélemények szerint a kislány szerető, gondoskodó környezetben nőtt fel, semmilyen magatartási problémája nem volt.

Klári tudta, hogy "nem Andrea hasából bújt elő", de anyának szólította őt, hiszen amióta az eszét tudta, vele élt, tőle kapott mindent. (Az ilyen kis gyerekeknél meg szokták engedni a nevelőszülőknek, hogy a befogadott gyerek anyának szólítsák őket, nagyobb gyerekeknél nem ez a protokoll).

Hirtelen megváltozott minden

Andrea egy év után szerette volna örökbe fogadni a kislányt. Az örökbefogadást kezdetben a gyermekvédelmi gyám és a nevelőszülői tanácsadó is támogatta. Ők is úgy látták, náluk lenne a legjobb helyen Klári. Andreáéknak azt mondták, el kell végezni az örökbefogadó szülőknek szóló tanfolyamot. Egy ideig úgy látszott, nem is lesz akadálya ennek, sőt már olyan is elhangzott, hogy 2016 karácsonyára Klári már az ő gyerekük lesz.

De aztán megváltozott minden. A TEGYESZ vezetése figyelmeztette őket, hogy az ő feladatuk a nevelőszülőség, nem a gyermekek örökbefogadása, és Andreáék azt látták, hogy ahol lehet, akadályozni próbálták őket. 

Nagy különbség azonban, hogy míg Andreáék maguk kezdeményezték a kislány örökbefogadását, tehát igazán szerették volna, ha velük él, az örökbefogadó családot a gyermekvédelmi szolgálat kereste meg azzal, hogy befogadnának-e még egy gyereket, amire ők rábólintottak.

Amikorra megszületett a döntés, onnantól nagyon felgyorsultak az események. Idén nyáron szóltak Andreáéknak, hogy július végén vigyék el a kislányt a hivatalosan rápillantásnak nevezett első alkalomra Budapestre. Az örökbefogadó szülők itt csak a távolból nézik meg a gyereket, és dönthetnek, hogy folytatni akarják-e az ismerkedést és az örökbefogadási eljárást.

Amikor Andreáék megkapták a barátkozásnak nevezett eljárás ütemezését, elképedtek. Ennek az időszaknak az a lényege, hogy a gyermek bizalmat építsen ki leendő szülei irányába, és könnyebben el tudjon válni addigi nevelőszüleitől. Ez általában hetekig-hónapokig szokott tartani, de Andreáék papírján az szerepelt, hogy egy hét ismerkedés után át kell adni a gyereket az örökbefogadó szülőknek.

Hiába szóltak, hogy Klári ezt súlyos traumának fogja megélni, ezt a védőnő, a háziorvos és az óvoda vezetője írásban is alátámasztotta, nem hallgattak rájuk. Ehelyett azt mondták nekik, hogy ha nem írják alá a papírt és nem működnek együtt az örökbefogadási eljárásban, azonnal elveszik tőlük a gyereket. Andreáék vállalták az együttműködést. 

És megindult a gyors eljárás

• A következő héten kedden Andreának a körzetközpontba kellett vinnie Klárit, hogy ott találkozzon az örökbefogadó szülőkkel, akik a gyermekvédelmi gyám és a TEGYESZ örökbefogadási osztályának vezetőjével érkeztek. Andreát előre figyelmeztették, hogy semmiképpen ne álljon szóba a kislány leendő szüleivel. "A nevelőszülők ilyenkor nagyon kitaszítottnak érzik magukat, ez nemcsak az én tapasztalatom" - mondja Andrea. "A kislány ült az ölemben, és nem nagyon akart szóba állni senkivel. Nekem kellett biztatni, hogy a gyámmal együtt menjenek be a másik szobába játszani. Ezután minket elküldtek, 2 óra múlva mehettünk vissza érte".
• Szerdán délután ismét vissza kellett menniük a körzetközpontba, hogy két órára otthagyják Klárit a leendő örökbefogadó szülőkkel. Andreát megint elküldték, az örökbefogadó szülők pedig elvitték Klárit egy játszótérre - ez volt az ismerkedés. Andrea megint azt érezte, hogy mindenki nagyon feszült, és minden eszközzel megint el akarják kerülni, hogy találkozzon az örökbefogadó szülőkkel. Nem értette, miért ez a titkolózás. Ő is elvégezte az örökbefogadási tanfolyamot, ahol éppen azt tanították, hogy a nevelőszülőknek és a leendő örökbefogadó szülőknek együtt kell működniük, közösen kell kialakítani a bizalmat a gyermekben az új szülők iránt, és segíteni őt a váltásban. Andrea több kérdés is feltett erről a gyermekvédelmiseknek, de ezekre nem kapott választ.
• Csütörtökön figyelmeztették Andreát, hogy eljutott a vezetőséghez a híre, hogy kérdéseket tett fel arról, miért nem a szokásos menetrend szerint zajlik az örökbefogadás. Ezért az a döntés született, hogy a kislányt már másnap, azaz pénteken átadják az örökbefogadó szülőknek. Bár azt ígérték, hogy csütörtökön még egy pszichológus is érkezik, aki segít az elválásban, ő nem jött, azaz a kislányt nem készítették fel arra, hogy el kell hagynia eddigi otthonát. Pszichológus az egész folyamat során csak egyszer, a rápillantásnál nézett rá a kislányra, és azt mondta: "Klári nyitott mindenre". A csütörtöki találkozóra az örökbefogadó szülők a már náluk nevelt 7 éves forma kislánnyal érkeztek, aki a kislány féltestvére (közös vér szerinti anyjuk van). Andrea egyedül ekkor beszélhetett körülbelül 15 percre az új szülőkkel.

15 percben mondhattam el Klári elmúlt négy és fél évét, de úgy láttam, az örökbefogadó szülők nem voltak túlságosan kíváncsiak rá. 

Mindent egybeszámolva tehát a leendő örökbefogadó szülők három alkalommal körülbelül 10 órát töltöttek együtt Klárival, mielőtt elvihették magukkal haza.

Összecsomagoltak, elbúcsúztak

Amikor Andrea még csütörtökön Kláriért érkezett, hallotta, hogy a kislány azt mondja: "megjött értem az anyukám, és megyünk haza". Ezeknek a mondatoknak csak ebben a történetben van különösen nagy súlya. Andrea nehéz helyzetben volt: előbb nem mondhatta a kislánynak, hogy örökbe fogják fogadni, mert ez még nem volt biztos. 

Klári annyit persze tudott, hogy majd egyszer lesz neki új anyukája és apukája, de azzal nem volt tisztában, hogy ez a pillanat most jött el. Kedden beszélhetett neki először arról, hogy "ismerd meg a nénit és a bácsit, mert majd hozzájuk fogsz költözni, ott is biztos jó lesz neked".   

Csütörtök este Andrea az előírások szerint összecsomagolta Klári csomagját: ruhákat, zoknikat, alsókat, a kedvenc játékait és az élettörténeti naplóját. Miután Andrea két vér szerinti gyereke éppen táborban volt, hazahozta őket, hogy az utolsó estén még elbúcsúzhassanak Kláritól, akit a testvérükként szerettek. Klári pénteken reggel úgy köszönt el tőlük: 

anya, holnap jövök! 

Andreáék azóta sem látták a kislányt. "Ez olyan, mintha a gyerekünk halt volna meg. Nagyon sok nevelőszülő sérül, és nem becsülik meg a munkánkat, az érzelmeinket. Aki szívét-lelkét beleadja, az nehezen dolgozza fel az ilyen gyors elválást. Arról nem is beszélve, hogy vajon ezt mennyire tudja feldolgozni egy gyerek?"

Természetesen megkerestük az ügyben a Pest Megyei TEGYESZ-t, hogy magyarázzák el, mi indokolja az örökbeadások ilyen gyors lebonyolítását, vajon mennyire készítették fel erre a gyereket és ez mennyire szolgálja az ő érdekeit. Ahogy a múltkori esetben, most is csak ennyi választ kaptunk a felettes szervként működő Pest Megyei Kormányhivataltól, hogy

a Pest Megyei Kormányhivatal a hatályos jogszabályok betartása mellett kiemelten a gyermek jogait szem előtt tartva jár el. Súlyosan sérti a kiskorú személyiségi jogait, ha a gyámhatósági eljárás során bármilyen információ nyilvánosságra kerül, ezért hivatalunk az ügyben más információt nem közölhet.

Ügyészségi vizsgálat folyik 

Andreáék az örökbefogadás módja miatt bejelentést tettek a Pest Megyei Főügyészségen. Szerintük és a szakvélemények alapján súlyos traumát okoztak a kislánynak és veszélyeztették őt azzal, hogy ilyen gyorsan kiszakították addigi környezetéből. Andreák elsősorban azért fordultak a hatóságokhoz, hogy hasonló eset mással ne történhessen meg, és ha a kislány maradandó lelki sérülést szenved, vonják felelősségre a szakembereket.

Az eljárás alatt végig azt tapasztalták, hogy az ő érveiket nem hallgatták meg, többször fenyegették őket azzal is, hogy azonnal elveszik tőlük Klárit, ha akadékoskodnak. Az eljárás során azok a szakemberek, akikkel kapcsolatba kerültek, általában azt mondták: felsőbb utasításra cselekszenek, de megtudták azt is, hogy több szakember nem értett egyet ezekkel a gyors eljárásokkal és távozott a szakszolgálattól.

Ahogy az Index által korábban bemutatott ügyben, ebben is vizsgálat indult a Pest Megyei Főügyészségen. Jagusztin Tamás a Főügyészség helyettes szóvivője az Indexnek azt írta: "az ügyben a Pest Megyei Főügyészség Közérdekvédelmi Osztálya 2019. október 3. napját tett bejelentés alapján törvényességi ellenőrzési eljárást folytat. Az ügyészi vizsgálat jelenleg folyamatban van, a szükséges adatok és iratok beszerzését követően döntünk az esetleges ügyészi intézkedések megtételéről. Tekintettel arra, hogy a kérelem feljelentésként is értékelhető, ezért azt megküldtük a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak."

A Budapesti Rendőr-főkapitányságon arról érdeklődtünk, hogy az ebben a cikkben említett három esetben milyen eljárás folyik. A BRFK válasza szerint az említett esetekben közfeladati helyzettel visszaélés bűntett miatt rendeltek el nyomozást. Az ügyben gyanúsítottat még nem hallgattak meg. 

Korábban megírtuk: első cikkünk megjelenése után a Pest Megyei TEGYESZ igazgatója lemondott posztjáról, november 30-án távozik hivatalából.