A bírók elértek a tűréshatárhoz

• A történet röviden: Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal frissen alkotmánybíróvá választott eddigi elnöke pályázat nélkül helyezte a Fővárosi Törvényszék elnöki posztjára Tatár-Kis Pétert.
• Tatár-Kis Péter fegyelmi eljárást kezdeményezett egy törvényszéki bíró ellen, miután a bíró az Európai Unió Bíróságához fordult, hogy vizsgálják meg, az uniós jognak megfelel-e a magyar bírói függetlenség.
• A bírák forronganak.

Áll a bál a bírói karban?

Feszültség van a bírói karban, és feszültség van a Fővárosi Törvényszéken is. Ezen a héten, az eltelt napokban a folyosóra sem tudtam úgy kimenni, hogy ne kapjak kérdést bírótársaktól arról, én hogyan ítélem meg azt a kialakult helyzetet, ami a Fővárosi Törvényszék egyik bírájával szemben indított fegyelmi eljárással kapcsolatos. Tehát lehet azt mondani, hogy áll a bál, mert a bírók úgy érzik, hogy elértek egy bizonyos tűréshatárhoz. Ezt az igazgatási vezetői intézkedést láthatóan minden bíró megrökönyödéssel, megdöbbenéssel és elkeseredéssel fogadja.

Tatár-Kis Péter, a Fővárosi Törvényszék megbízott elnöke fegyelmi eljárást indított Vasvári Csabával, a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) bírójával szemben azért, mert ő egy konkrét eljárásban az Európai Unió Bíróságához fordult több kérdéssel, amelyek a magyar bírói függetlenséget is érintették, és amelyeket később a legfőbb ügyész indítványára a Kúria törvénytelennek minősített. Konkrétan mit jelent, vagy inkább mit üzen a bírók számára a Vasvárival szemben indított fegyelmi?

Sajnos ez az üzenet kifejezetten rossz. A bíró már az egyetemen, majd onnan kikerülve fogalmazóként, titkárként a szervezeti szocializációjában, mint a gyermek az anyatejet, úgy szívja magába a függetlenséggel kapcsolatos összes tudnivalót. Vagyis azt, hogy te csak a törvényeknek vagy alárendelve, csak az ügyfeleknek tartozol felelősséggel. Az igazgatási vezető kizárólag ügyviteli és eljárási szabályokat kérhet számon rajtad azért, mert ő első az egyenlők között. Ő is bíró. Vagyis ő is pontosan tudja, nincsen felhatalmazva arra, hogy az egyedi ügyekbe, az ott hozott döntéseidbe beleavatkozzon. Ez a szabály minden egyes bírói pályaív fejlődéstörténetében megjelenik, és éppen így válunk igazán bíróvá.

Ez a legszervesebb része a munkánknak: mi függetlenek vagyunk.

Ez egy nagy társadalmi konszenzuson alapul, mindenki tudja, hogy el kell fogadnia a harmadik hatalmi ág szervezeti és egyéni bírói függetlenségét. Ez magyarul azt jelenti, hogy a bírók a döntéseikben érinthetetlenek. Ha valakinek megállapítom a büntetőjogi felelősségét, ha valakit felmentek a terhére rótt bűncselekmény alól, vagy a felperes, esetleg az alperes javára döntök – abba senki nem szólhat bele, csak és kizárólag a másodfokú és harmadfokú bíróság vizsgálhatja felül a döntéseimet, és foglalhat állást azokról.

Ezek a jogorvoslati fórumok is kizárólag törvényekre, illetve az alaptörvényre hivatkozva vizsgálják ezt.

Szigorúan a törvények szerint, a magyar törvényekre, az alaptörvényre és az uniós jogszabályokra hivatkozva tehetik ezt meg, hiszen Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, és ezzel ipso jure az EU teljes joganyaga részévé vált a belső jognak. Ebből adódóan a bírói függetlenség azzal is jár, hogy ezt a tételes jogot az ember szabadon alkalmazza. Lelkiismerete, szakmai tudása, és természetesen a törvények szerint dönt.

Ilyen döntés az, ha egy bíró az Európai Unió Bíróságához kérdést intéz?

Álláspontom szerint igen. Egy ilyen kérdés éppen olyan függetlenségünkből fakadó döntés, mint amikor én szakértőt rendelek ki egy orvosszakértővel érintett ügyben, és a vizsgálata kérdéseit, hogy pontosan mire keressük a választ, azt magam határozom meg az eljárás résztvevőinek indítványai alapján. Nem fordulhat elő, hogy igazgatási vezető egy ilyen, vagy akár egy sokkal nagyobb kérdésben az Unió bíróságához forduláskor befolyásol egy bírót, esetleg eltilt ettől. Itt a bírói függetlenség ugyanolyan súllyal és erővel érvényesül, mintha ügydöntő határozatot hozna.

A Magyar Bírói Egyesület (MABIE), amelynek ön is elnökségi tagja, egy tiltakozó közleményt tett közzé a Vasvári ellen indított fegyelmi eljárással kapcsolatban, amelyben azt is megfogalmazták, hogy ez a vezetői döntés súlyos aggályokat vet fel arra nézve, hogy ezek után bármikor retorzió érhet bírókat egyedi ügyekben hozott döntéseik miatt. Ez a félelem?

Kifejezetten ettől tartanak a bírók, igen. Tulajdonképpen nem Tatár-Kis Péter vagy Vasvári Csaba személye a kérdés mostanra, hanem rendszerszintű problémát éreznek a bírók. Tehát a konkrét ügynél sokkal nagyobb a baj. Egy olyan kedvezőtlen folyamat elindulását vélelmezik, amely nem következhet be egy jogállamban. Nem következhet be, hogy egy igazgatási vezető a feltett kérdések törvényessége, vagy törvénytelensége ügyében állást foglaljon. De még inkább nem következhet be az, hogy igazgatási döntésként fegyelmi eljárást kezdeményezzen egy bíróval szemben a döntése miatt. Elképzelhető, hogy egy bíró adott döntése, vagy akár egy bíró nemzetközi bírósághoz fordulása nem felel meg mindenben a törvényeknek. De megvan a fórumrendszer, amely ezt kimondhatja.

A Kúria – Polt Péter indítványára – már törvénysértőnek minősítette Vasvári Csaba kérdéseit.

A Kúria állást foglalt, de ebben a – felhívom a figyelmet – folyamatban lévő ügyben végső soron az EU bírósága fogja kimondani, hogy Vasvári bíró kérdésfeltevése megfelelő volt-e és kap-e választ a nemzeti bíróság, vagy nem kap választ az uniós testülettől. Erre másnak jogköre nincs, erre a választ az Unió bírósága adhatja meg. És éppen ezért érzik tévesnek, rossz útnak a bírók azt az igazgatási döntést, amely jogkövetkezményekkel fenyegeti a kérdezőt úgy, hogy arra semmiféle törvényes hatásköre nincs is a Fővárosi Törvényszék megbízott elnökének. És a bírók attól tartanak, hogy ez a téves igazgatási intézkedés egy folyamat eleje.

Ha az igazgatási vezető szakmailag hibásnak, akár törvénytelennek is tartja Vasvári Csaba döntését, az etikai vétség? Ha egy bíró téved, az etikai vétség?

Ha egy bíró téved, az nem etikai vétség. A Magyar Bírói Egyesület sokáig jegyezte az etikai kódexet Magyarországon, de nem minden bíró volt tagja az érdekvédelmi, szakmai szervezetnek. Azért, hogy ez a kérdés nyugvópontra jusson, 2015-ben megszületett a magyar bírói kar új etikai kódexe, amit az Országos Bírói Tanács (OBT) készített el. Ezzel legitimációjában teljesen megalapozott, hogy ez a kódex minden magyar bíróra kiterjedhet. Ez a kódex a magánéletünkben és a közéleti tevékenységünkben – értsd, ítélkezési munkában – követendő normákat rögzíti, vagy pedig tiltásokat fogalmaz meg. Korábban, ha bármely igazgatási vezetőnek bizonytalansága volt abban, hogy egy adott bírói magatartás etikailag megfelelő vagy sem, az OBT-hez fordulhatott absztrakt állásfoglalást kérve. Én magam az OBT tagjaként sokszor készítettem etikai állásfoglalást megyei elnöki megkeresésekre. De az etikai kódexnek nem volt és nincs is önálló szankciórendszere a közzétételen kívül, ma viszont már ilyen állásfoglalások nem készülnek. Ezt a Fővárosi Törvényszék megbízott elnöke pontosan tudja, hiszen nem is etikai állásfoglalást kért, hanem a szolgálati bírósághoz fordult.

Tatár-Kis Péter kiadott egy közleményt a MABIE tiltakozásra reagálva, abban pedig azt állítja, hogy márpedig ő csak etikai állásfoglalást kért  a bírák fegyelmi ügyeiben eljárni jogosult szolgálati bíróságtól .

Tatár-Kis Péter bíró kifejezetten fegyelmi eljárást indított, tehát az út, amin elindult, eljárásjogilag sem etikai vétségekre vonatkozó állásfoglalást ad. A szolgálati bíróság egyedi ügyekben jár el, és etikai ügyekben is fegyelmi vétséget tud csupán megállapítani. Szankcionálva egyúttal a vétséget például feddéssel, megrovással, a fizetési fokozatban való visszasorolással, vezetői megbízás megvonásával, vagy végső esetben a bírói tisztség alóli felmentéssel. Rendkívül súlyos következmények ezek. A MABIE álláspontja szerint ezt az utat Tatár-Kis Péter ebben az esetben nem választhatta volna, mert igazgatási vezetőként nem foglalhat állást abban, hogy egy bírói egyedi döntés, egy kérdésfeltevés etikus-e, vagy sem egy folyamatban lévő ügyben. Egyébként lenne eszköze arra, hogy ha egy bíró szabálytalanul, etikátlanul járna el, azt jogszerűen kezelje. A jog ugyanis lehetővé teszi a szakmai és igazgatási vezetőknek, hogy a bírók alkalmasságát megvizsgáltassák. De az egy teljesen más út, nem egy egyedi döntést fenyeget szankciókkal. Itt az érintett bíró szakmai vezetőinek egyet nem értésével, sőt a PKKB elnökének tiltakozása ellenére néz szembe retorziókkal egy egyedi döntése miatt az érintett bíró.

Nem olyan ez a fegyelmi, mintha éppen legitimálná Vasvári bíró eredeti, EU-nak címzett egyik kérdését, amely a magyar bírók függetlenségének vizsgálatát vetítette előre?

Nyilván ez is benne van, de fontos hangsúlyozni, hogy Vasvári bíró a konkrét üggyel kapcsolatban is tett fel kérdéseket, nem vádolható azzal, hogy a perrel össze nem egyeztethető problémákat fogalmazott meg, alátámasztás nélkül. Több olyan kérdést firtatott, mint például az anyanyelv-használat, illetve a tolmács szükségessége a magyar bírósági eljárásban, amelyek a konkrét ügyhöz tartoznak. Tehát szó nincs róla, hogy önös érdekből lépett volna, vagy egy olyan függetlenségi kérdést kezdett volna csak firtatni, ami a konkrét ügyhöz nem kapcsolódik. Ezt a két dolgot nem lehet összemosni.

Az EU bíróságának tehát a MABIE álláspontja szerint van hatásköre a feltett kérdésekben?

Természetesen van hatásköre, az Európai Unió szervezeti és működési hatáskörére vonatkozó joganyag tételesen határozza meg, hogy milyen mozgástere van az EU bíróságának. Ezek artikulált szabályok, és ezek alapján jogosult minden uniós állam bírósága a luxemburgi bírósághoz fordulni. Éppen ezért a Kúria döntése sem az egyedi ügyet befolyásolta, abban ugyanis az uniós bíróságnak kell majd dönteni.

Most viszont azt EU bírósága már azt is vizsgálhatja, hogy Magyarországon egy bíró korlátozva van-e abban, vagy éppen retorziókkal jár-e az, ha az uniós bírósághoz fordul?

Az EU-ban az igazságszolgáltatás szervezeti függetlensége, valamint a bírói függetlenség ugyanolyan szentség, mint a magyar alaptörvényben. Számos, az Unió működését determináló dokumentum magában foglalja ezt. Tehát ha olyan kérdést, beadványt kapna az EU bírósága, amely a magyar bírók e függetlenségét kérdésessé tenné, akkor elképzelhető, hogy azt is megvizsgálná az uniós bíróság. De kérdés lehet a nemzetközi fórumon az is, hogy egy bírói döntés törvényessége, törvénytelensége fegyelmi retorziókkal érinthető-e, vagy sem. A MABIE szerint nem érinthető. Nem ez az útja, az igazgatási vezető erre nem indulhat el.

Azon kívül, hogy ezt jelezték, tud lépni, és ha igen, tesz bármit a MABIE?

Az országos szervezet állásfoglalását követően a MABIE helyi, azaz fővárosi szervezete is megvitatta ezt a kérdést, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az igazgatási vezető ilyen intézkedést nem hozhatott volna, vissza kell vonnia azt.

Ellenkező esetben le kell vonnia a személyére vonatkozó konzekvenciákat.

Lefordíthatjuk az olvasóknak, hogy ez mit jelent, vagy Tatár-Kis Péternek kell értenie az üzenetet?

Neki kell elgondolkoznia azon, hogy vajon maradhat-e igazgatási vezető egy olyan konstellációban, amelyben a magyar bírói kar legjelentősebb részét reprezentáló bírói egyesület úgy ítéli meg, hogy ez az eljárás, és ez a magatartás jogszabályokba, alaptörvénybe ütközik, és nem lett volna lehetősége ezt megtenni.

Tatár-Kis Péter közleményéből nem úgy tűnt, mintha nagyon sok személyi konzekvenciát levont volna, sőt.

Nyilván nincs tudomásom a bíró úr tárgyi tudásáról és arról, hogy a tételes jogi anyag ismeretével hogyan áll. Ebben nem is akarok állást foglalni. De az biztos, hogy a reflexiója nem felelt meg a tényeknek. Ebben a közleményben ugyanis etikai állásfoglalás-kérésről írt, holott valójában fegyelmi eljárást kezdeményezett, amely súlyos, már említett egyéni szankciókkal fenyegeti az érintett bírót. Mivel pedig ezt az ellentmondást meg sem kísérelte feloldani a közleményében, arra jutottunk a MABIE fővárosi szervezetében, hogy ez a szöveg egy elbizonytalanodott személytől származott.

Tehát bíznak abban, hogy a Fővárosi Törvényszék megbízott vezetője visszalép az eljárástól?

Nyilván azért fogalmazta meg a MABIE az aggályait, hogy figyelmeztessen, és mert bízunk abban, hogy az igazgatási vezető figyelembe veszi, hogy sok-sok hozzáértő jogász másképpen látja ezt a helyzetet. Ha viszont ezt nem veszi figyelembe Tatár-Kis Péter, akkor nincsen más megoldás, ismétlem: önmagára nézve kell a személyes konzekvenciákat levonni. Mert azt gondolom, hogy ha ilyen sok, jól felkészült jogásznak más az álláspontja, akkor nem biztos, hogy ők tévednek.

Említette a bírósági közhangulatot. Ez a távozott és még nem pótolt Országos Bírósági Hivatal-elnök, vagy a megbízott, de nem állandó törvényszéki elnök miatt kialakult bizonytalanságból fakad, esetleg az elmúlt években tapasztalt sok-sok sérelem okozza?

Ez a képlet nagyon összetett. A bizonytalanságnál rosszabb nem csak az ember magánéletében nincs, de hasonlóképpen bénít meg egy szervezetet is. Az, hogy a Fővárosi Törvényszéknek, Magyarország legnagyobb, a legtöbb állampolgár ügyeit intéző bíróságnak immáron második éve nincsen legitim háttérrel rendelkező, a bírók által támogatott elnöke, feltétlenül komoly bizonytalanságot vált ki. És súlyos feszültséget is.

A másik tényező, hogy a bírói kart, és különösen a Fővárosi Törvényszéken dolgozó, illetve kerületi bírákat nagyon megviseli az OBT ellen indult eljárás, valamint a törvényszék területéről teljesen legitim módon, hatalmas bírói támogatással megválasztott OBT-tagok sérelmére történt intézkedések sora. Ez az egész procedúra nem fogadható el a fővárosi bírói kar számára, és úgy gondolom, hogy ebben az esetben nem is csak a MABIE-be tartozókról beszélek, hanem a teljes fővárosi bírói karról. Ez a közhangulat tapintható.

Nyilvánvaló az is, hogy a helyzet kezeletlensége tarthatatlanná vált, elsőként rendezni kell az OBH és az OBT viszonyát. Az OBT törvényes működését, megfelelő létszámát biztosítani kell, és azt a kontrollrendszert, amelyet az OBH-elnök felett a törvényben előírt módon ez a testület gyakorol, működőképessé kell tenni. Tehát csak a törvény betartása és a mindennapi munkában való együttműködés hozhatja el azt a megnyugvást, amire a bírói kar vár. Ítélkezési munkát végezni csak nyugodt igazgatási környezetben lehet.

Van különbség, vagy ellentét az OBH kontra OBT ügy megítélésében a vidéki és a fővárosi bírói kar között?

Biztosra veszem, hogy nincs ellentét, de nem véletlen, hogy a Fővárosi Törvényszéken csapódik le ez az ügy a leginkább, hiszen ez a bíróság igen szép számban delegált az OBT-be bíró kollégákat. Méghozzá olyanokat, akik köztiszteletben állnak a törvényszéken. Ezek titkos szavazások, a legdemokratikusabb kiválasztási módon kerülnek bírók ebbe a testületbe.

Mi választottuk az OBT tagjait.

Mivel hosszú időn át magam is OBT-tag voltam, előtte pedig két cikluson át az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban (OIT) dolgoztam, pontosan tudom, milyen jelentősége van annak, ha a bírók önigazgatási szerve kiegyensúlyozottan működik és a kontrollfunkcióját ellátja. Ezt a feszültséget kezelni kell, a lehető legrövidebb időn belül.

Az OBH eddigi elnöke, Handó Tünde és az OBT között eredetileg éppen az váltotta ki a konfliktust, hogy a felügyelő testület kritizálta a kinevezési gyakorlatot, amellyel Handó ennek ellenére sem hagyott fel. Egy új OBH-elnök hozhat tehát megnyugvást?

Azt gondolom, hogy igen, de az együttműködés nem lehet személyfüggő. Éppen ezért a bírósági szervezeti törvény OBT-jogkörökre vonatkozó szabályainak felülvizsgálata, kontrollfunkciójának garantált megerősítése, és az OBH-elnök hatásköreinek ismételt áttekintése feltétlenül szükséges. Ez persze jogalkotói feladat, de a MABIE, és így jómagam álláspontja szerint is megérett a felülvizsgálat.

Bebizonyosodott, nem múlhat azon az együttműködés, hogy az OBH elnöke milyen habitusú személy. Mert ha ezen múlik, akkor rendszerhibáról van szó.

Ha ugyanis befolyásolja az OBH működését az, hogy milyen személyiség vezeti, akkor az függőséget eredményez. Ennek kizárása, és az alkotmányos helyzet helyreállítása érdekében az OBT már készített jogszabály-tervezeteket, amelyeket csak le kell porolni, át kell nézni, és a jogalkotó a megfelelő döntéseket meghozhatja. Ha ez megtörténik, akkor kialakulhat újra egy egyensúly, ami megnyugvást adhat a bíráknak.

Amit az OBT a konkrét vezetői kinevezések, az OBH-elnök gyakorlata esetében vizsgált, abban azért nem kívánok állást foglalni, mert ez nyilvánvalóan a személyemet is érintette, és nem szeretném, ha bárki elfogultsággal vádolna. De azt azért meg kell jegyeznem, hogy én 2016 szeptemberétől OBT-tagként (a Fővárosi Törvényszék elnökeként – a szerk.) már felvetettem ezeknek a kérdéseknek – a kinevezések, az eredménytelenné nyilvánítás gyakorlatának – megvizsgálását, ahogyan egyéb problémákat is, amelyeket hiányosságként értékeltem az OBH működésében. A szakmai álláspontom akkor is ugyanaz volt, mint azóta, ugyanazt kifogásoltam és kifogásolom függetlenül attól, hogy milyen beosztásban voltam vagy vagyok.

Nyilván sem bíróként, sem érdekvédelmi vezetőként nem tesz politikai állásfoglalást arról, milyen esélyeket lát most arra, hogy a kormány változtat a jogszabályon. Diplomatikus leszek: az ön mostani, illetve a MABIE megszólalása azt jelzi, a helyzet megérett arra, hogy a jogalkotó irányt váltson?

Azt gondolom, hogy korrekciós időszakban vagyunk, feltétlenül szükséges a változtatás, igen. Ez a meggyőződésem. Amilyen csúcspontra most jutott a feszültség, sajnálatos módon pont egy igazgatási vezető elhibázott lépésével, az már a katarzisa annak a folyamatnak, amelynek része volt az OBH OBT-vel folytatott, a működéssel, működtetéssel kapcsolatos vitája is. Tatár-Kis Péter lépése pontosan arra világít rá, hogy most már változtatni, lépni kell, és ez számos nemzetközi körülmény miatt a jogalkotó érdeke is kell, hogy legyen.

Ez ugyanis egy olyan határátlépés, amely soha nem volt téma, még az OBH-OBT vitában sem.

Én 34 éve dolgozom a szervezetben, ebből 26 évig igazgatási vezető voltam, de ilyen lépést sosem láttam, a saját praxisomban pedig természetesen meg nem engedtem volna ilyet soha az életben.

Fel sem merült volna, még a gondolata sem. De nem rólam van szó, ez minden bírónál személyesen is, szervezeti értelemben is kiverte a biztosítékot. Mert ez minden bírót érint.

Az állampolgárok számára is fenyegető ez a fegyelmi eljárás?

Ez egyértelmű. Visszautalok a kezdőgondolatomhoz: a polgári demokráciák kialakulásával jött létre az a társadalmi konszenzus, amely szerint elfogadunk egy hatalmi ágat és az abban megalkotott szervezeteket független döntéshozatali fórumnak. És ezt a függetlenséget fenntartjuk azzal, hogy a hatalmi ág képviselőinek döntéseibe nem beszélünk bele. Mert ha ezt a konszenzust megbontjuk, és belebeszél akár a törvényhozó, akár a végrehajtó hatalom, akár más, akkor az állampolgárt érintő döntések többé nem független személytől származnak.

Ez nem jelenti azt, hogy egy bíró kontroll nélkül működik, és bármit megtehet.

A bíró kizárólag a törvény szerint járhat el, és döntései felülvizsgálatára, ellenőrzésére is a törvények szabnak kereteket. Ha az állampolgár az egyedi bírói döntést kifogásolja, netán törvénysértőnek tartja, rendelkezik jogorvoslati eszközökkel. De ha egy bírót egy igazgatási vezető, aki az ügyben kívülálló, az egyedi döntéseiért fegyelmi következményekkel fenyeget, akkor ott a bíró már nem csak a törvényeknek felel meg.

Alperesként, felperesként, érintett állampolgárként akarhatom én azt, hogy az ügyemet ne csak és kizárólag a törvény határozza meg!? Komolyan el kell hinnie a társadalomnak, hogy mi a bírói eskünkhöz hűek vagyunk. És ezt az esküt, az azzal járó függetlenséget igenis sérti, ha valaki befolyásolni akar a döntéseinkben. Ennek azonnal megálljt kell parancsolni.