Mária
0 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Mélyszegénységben élő óvodásoknak már egy tubus fogkrém is hatalmas segítség

melyszegenysegben-elo-ovodasoknak-mar-egy-tubus-ragaszto-is-hata
2019.11.19. 11:37 Módosítva: 2019.11.19. 12:09
A mélyszegénységben élő gyerekek olyan halmozott hátrányokkal indulnak, amelyek legyőzéséhez a szülőknek és az óvónőknek is kell a támogatás. Tíz hónap alatt országos mozgalommá nőtte ki magát az Örökbe fogadok egy ovit! kezdeményezés, amely során már 219 hátrányos helyzetű óvoda talált örökbefogadóra. Ez az adományozás nem csak az önzetlenségről szól, hiszen az írószerek és tisztítószerek mellett az örökbefogadó szülők a saját gyerekeik feleslegessé vált ruháit és játékait küldik tovább. Az Abcúg cikke.

Az Örökbe fogadok egy ovit! mozgalomban az örökbefogadók az írószerek és tisztítószerek mellett a gyermekük kiselejtezett, de még jó minőségű ruháit, játékait, könyveit juttatják el azokba az óvodákba, ahova főleg mélyszegénységben élő, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek járnak. 

A projekt olyannyira jó ötletnek bizonyult, hogy tíz hónap alatt ezer ember 219 hátrányos helyzetű óvodát fogadott örökbe. A projekt az óvónőkre épít, hiszen ők egy olyan szociális figyelőrendszert alkotnak, ami még az úgynevezett három hás, vagyis halmozottan hátrányos helyzetű családok életébe is belelát.

Óvoda egy gyönyörű, de eléggé hátrányos helyzetű volt bányásztelepülésen

A legtöbb család anyagilag rettenetes helyzetben van, mindegyik szülő arra törekszik, hogy a gyereküknek meglegyen a legfontosabb. Azonban amikor látom, hogy kicsi a gyerekre a cipő, akkor az adományokat tároló szekrényből adok egyet a kispajtásnak, ha akad megfelelő méretű, vagy egy kicsivel nagyobb

– mondja Ráki Sándorné, a Rudolftelepi Huncutkák Óvodája intézményvezetője.

Rudolftelep egykori bányásztelepülés Borsod-Abaúj Zemplén megyében, Kazincbarcikától néhány kilométerre. A festői völgyben elhelyezkedő faluban a szebb napokat látott régi kolóniaházak emlékeztetnek arra, hogy a falu virágkorában több ezer bányász számára biztosított megélhetést. A lakók az ország különböző területeiről érkeztek, azonban az állami bányabezárásokat Rudolftelep sem úszta meg, a magánkézbe került bánya pedig 2000 márciusában végleg bezárt. Mindez munkanélküliséget hozott magával, a lakosság száma pedig évről-évre csökken. Manapság a zsáktelepülésről a miskolci és kazincbarcikai üzemekbe járnak a lakosok dolgozni, vagy pedig közfoglalkoztatottak, esetleg munkanélküliek.

A hétszáz fős falu központjában találjuk a Rudolftelepi Huncutkák Óvodáját, ahová 24, többségében hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermek jár. Az intézmény vezetője Ráki Sándorné öt évvel ezelőtt költözött a településre, azóta az élete szorosan összekapcsolódik a telep életével. Az intézményvezető körbevezet minket az udvaron, ahol saját maguk festették le a padokat, ahol a mókuskerékből hiányzik a kerék, és ahol a kerítés igencsak felújításra szorul. Ráki Sándorné (a gyerekeknek csak Kati néni) elmeséli, hogy mekkora álma egy mászóvár a “kispajtásoknak”, és hogy mekkora fájdalma, hogy a szülők anyagi helyzete miatt, nagyon nehéz bármilyen kirándulást vagy fizetős bábszínházi programot, esetleg gyermekkoncertet megszervezni a gyerekeknek.

Nem lehet leírni a gyerekek örömét, amikor kibontjuk a csomagot

Az egycsoportos óvodába többségében hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, roma és nem roma származású gyerek jár, ezért az intézményvezető minél több helyről igyekszik támogatásokat szerezni. Az Örökbe fogadok egy ovit! mozgalommal egy európai uniós pályázaton keresztül került kapcsolatba, az óvoda az elsők között került be a programba idén tavasszal. “Amikor meghallottam, hogy kiválasztottak, nagyon boldog lettem, eddig kétszer érkezett adomány az örökbefogadótól, olyan fontos dolgokat kapunk, amiket igazán tudunk használni. A kismotornak nagyon örültek a kisebbek. Gyerekruhára is nagy szükség van, lábbeliből, felsőruházatból, kabátból, dzsekiből is mindent szét tudunk osztani.”  

Eddig Kelemen Zsófia volt az egyedüli örökbefogadója az óvodának, de nemrég egy budapesti magánóvoda is bejelentkezett. Miközben a gyerekek alszanak, az intézményvezető az irodában kipakolja az asztalra a legutóbbi csomagot.

Zsófi az internetre feltöltött “nincs listáról” tett be dolgokat, és telefonon is felhívott, hogy mire van szükségünk, mindig kitesz magáért, most is szép mennyiséget küldött. Dekorgumikat és dekorfilceket kértünk, a varrható anyagból ujjbábokat készítünk, és a téli játszóház alkalmával különféle dekorációkat a gyerekszobákba, ablakokba. Ezeket majd hazavihetik a gyerekek, hogy a testvérükkel is játszhassanak, és hangulatosabb legyen a gyerekszoba, örömtelibb az ünnep. A színes ceruza elmaradhatatlan, a gyerekeink imádnak színezni, a folyosón látható, hogy sok ügyes kezű kispajtásunk van. Kreatív foglalkoztató füzeteket, ragasztót, krepp papírt, dekortollakat, több puzzle-t is küldött. Nekünk ezek nagyon értékes dolgok, nem lehet leírni a gyerekek örömét, amikor kibontjuk a csomagot

– mondja az intézményvezető.

Untitled-4
Fotó: Magócsi Márton / Abcúg

Ezeket az eszközöket sokszor saját forrásból oldják meg az óvónők, “nagyon összetartó a közösség, nem igen kellett senkit sem ösztönözni erre, mindenki önként vállalta. Rajtam kívül még egy óvodapedagógus és egy dajka dolgozik az intézményben.” A nyomtatópapír is egy kritikus pont, már a beiratkozásnál sok a fénymásolnivaló, ezt a terhet nem ruházhatjuk át a mélyszegénységben élő szülőkre. A képességfejlesztő játékokhoz pedig sok lamináló fóliát használnak, ami szintén nem olcsó, de cserébe így tartós játékokat készítenek. A gyerekek kommunikációs készségének a fejlesztése az egyik kiemelt feladatuk, a szülőkkel közös munkadélutánt szerveznek az óvodában, az ott készült játékokat pedig szintén hazavihetik.

Ők is megérdemlik, hogy olyan felnőttek foglalkozzanak velük, akik szeretik őket

A gyerekeknek még sokszor nehezen sikerül a tüsszentés a zsebkendőbe, gyakran kell fertőtleníteni az asztalokat, egyéb bútorokat, játékokat, és a sprays kiszerelésű fertőtlenítőszerekkel ez gyorsan megy. Tisztítószerre ötezer forintot kapnak havonta ellátmányként, ami azt jelenti, hogy körülbelül 227 forint körül jön ki napi szinten, ebből az összegből finanszírozzák a gumikesztyűket, a hypót, a mosogatószert, egyéb tisztítószereket és -eszközöket, a mosószert és az öblítőt.

Untitled-5
Fotó: Magócsi Márton / Abcúg

Megbeszélték a szülőkkel, hogy WC papírt egy évben kétszer hoznak be, sokaknak már ez is megterhelő. Ha pedig az ellátmány nem tart ki év végéig, akkor a dolgozók saját finanszírozásból pótolják a hiányt, de ugyanígy vannak a fogkrémmel, a folyékony szappannal. Hozzászoktak ahhoz, hogy amikor nagy szükség van valamire az óvodában, megveszik a gyerekeknek saját maguk.

Nehéz körülmények között végzett munkáért kapunk pótlékot, ami 18 ezer forint körüli összeg. De mondani sem kell, hogy ezt a munkát nem a pénz miatt csináljuk, úgy gondolom, hogy az itt élő gyerekek is megérdemlik, hogy olyan felnőttek foglalkozzanak velük, akik jól képzettek és szeretik őket

– mondja az intézményvezető.

Mióta anya vagyok, minden egyes ilyen sztoriba a saját gyerekemet látom

„Olyan, mint amikor a szomszéd utcában élő jómódú család anyukája átsétál az oviba két doboznyi jó minőségű játékkal. Ugyanezt csináljuk, csak nem két utcáról, hanem pár száz kilométerről, amit ma már a futárszolgálatok tesznek lehetővé. Egy percig nem gondoltam, hogy ez egy nagy ötlet, csak amikor a média elkezdett vele foglalkozni, és özönlöttek az örökbefogadók” – mondja Barát Hella. A projektet februárban kezdte el hat óvodával, ami olyannyira jó ötletnek bizonyult, hogy tíz hónap alatt 219 hátrányos helyzetű óvoda örökbefogadását ezer örökbefogadó vállalta.

A mozgalom szervezője televíziós szerkesztőként dolgozik, és két gyermeket nevel, rengeteg munkával jár a projekt, de ő mindezt egyfajta “pozitív stresszként” éli meg. Az ötlet egy színházi előadás után született meg. Az egyik ismerőse Tóth-Hencz Edit hátrányos helyzetű óvodákkal foglalkozik, így komoly rálátása van ezeknek a gyerekeknek az életére, a HHH-s óvodák listája is tőle származik.

„Mióta anya vagyok, minden egyes ilyen sztoriba a saját gyerekemet látom”– mondja Barát Hella. Megrendítő volt megismernie, milyen az, amikor a gyerekek szinte csak az óvodában jutnak ételhez, és hogyan teszik el a zsebükbe a maradék sütijüket, hogy azt hazavigyék a testvérüknek. A tisztasági csomag (wc papír, papírzsebkendő, fogkrém) költségét a halmozottan hátrányos helyzetű családok sokszor nem tudják biztosítani. 

Ez egy abszurd helyzet, ott, ahol mi élünk, és lenne lehetőségünk ezt kifizetni, az önkormányzat a gyümölcstől kezdve a fogkeféig mindent biztosít. Azokon a településen, ahol sok a mélyszegény család, viszont már eleve leterheltek az önkormányzatok, így erre már nem futja

– mondja Barát Hella. A következő térképen piros szín jelöli azokat a településeket, ahol a programban részt vevő halmozottan hátrányos óvodák találhatóak, az örökbefogadókat pedig kék szín jelzi. 

Sebtapasz a halmozottan hátrányos helyzetű óvodáknak

Barát Hella szerint a siker kulcsa, hogy ez az adományozás mindkét fél számára egy win-win szituáció,  nem csak az önzetlenségről szól, hanem arról is, hogy a szülők szeretnének a feleslegessé vált dolgaiktól megszabadulni. Az örökbefogadók között többségben vannak azok a szülők, akiknek óvodáskorú gyerekeik vannak, ők a saját felhalmozódott dolgaikat küldik tovább, amiket körülbelül fél-negyedévente kiválogatnak a lakásban. Nem csak anyukák, hanem sok apuka is jelentkezett örökbefogadónak. A másik típust azok az örökbefogadók jelentik, akik összeszedik a saját dolgaikat, de még az ismerőseiktől is gyűjtenek. A harmadik típust pedig azok jelentik, akik egy munkahellyel közösen fogadnak örökbe egy ovit, például ahogy a pasaréti Habakukk Óvoda is örökbefogadta a Rudolftelepi Óvodát.

Az óvónők egyfajta garanciák arra, hogy az adományok biztosan jól hasznosuljanak. Barát Hella szerint a projekt legnagyobb találmánya, hogy az óvónőkre épít, és azzal, hogy az intézménybe az óvodán keresztül juttatják el az adományt, csak a gyereket támogatják. “Az óvónők a két világ között lebegő lények, mindenhol ott vannak, és belátnak a mélyszegénységben élő családok helyzetébe, náluk kiépítettebb szociális figyelőrendszer nincs.”

Barát Hella a sikerek ellenére hangsúlyozza, hogy az Örökbe fogadok egy ovit! mozgalom nem megoldás, csak egy sebtapasz. Azt is kéri az örökbefogadóktól, hogy ne oldják meg egy fél évre a ragasztókészletét az óvodának, mert akkor az intézmény és akár a fenntartó is azt az üzenetet kapja, hogy nincs szükség ragasztóra. 

Zsákszámnyi ruha válik feleslegessé, ahogy nőnek a gyerekek

Kelemen Zsófia, a Rudolftelepi Huncutkák örökbefogadója, a három gyermekes édesanya marketing vezetőként dolgozik Budapesten. 

Szerintem zseniális az alapötlet, a kereslet-kínálat annyira megtalálja egymást. A saját gyerekeim kinőtt vagy feleslegessé vált ruháit, játékait, könyveit pakolom, három gyerek mellett rengeteg minden felhalmozódik, ami nálunk már a huszonhatodik plüss béka, máshol még nagy örömöt tud okozni. A projekt egyik nagyon izgalmas része, hogy nem csak a kinőtt ruhákat pakolom be, megkérdezem mire van szükségük, és beszerzem azokat is 

– mondja Kelemen Zsófia. 

Másrészt azért ezt az adományozási formát választotta, mert nagyon egyszerű. Az örökbefogadó megkapja a rászoruló óvodák címét, így az adományozónak, már nem kell utánajárnia, hová vigye a feleslegessé vált dolgait. Ennél az adományozási formánál kiderül az is, hogy pontosan mire van szüksége az adott óvodának. A futárszolgálat pedig szintén kényelmessé teszi az adományozást. 

Harmadrészt, számára sokat segít, hogy tudja, hová kerül az adomány. “Anyaként jó érzés tudni, hogy ez az overáll egy olyan kisgyereké lesz, aki egyébként fázna.” Továbbá számára fontos tényező volt még a hitelesség, amire Tóth-Hencz Edit a garancia, aki személyesen került kapcsolatba a mélyszegénységben élő óvodásokkal. Az örökbefogadás nem jár szigorú kötelezettségekkel, mindenki annyit ad, amennyit tud, viszont ez egy hosszabb távú elköteleződés. Mivel három gyerek mellett rengeteg jó minőségű ruha, játék válik feleslegessé a lakásukban, úgy látja, hogy akár évekig is vállalható, hogy körülbelül félévente csomagokat küld a “Huncutkáknak”.