Drogcsempészetben utazhatott a magyar katonai titkosszolgálat

Jóllehet a dizájnerdrogokkal főleg az elmúlt évtizedben szembesült Magyarország, a pszichotrop anyagok megjelenése, a kábítószerkereskedelem és a gyógyszerpiac összefonódása nem új jelenség, ennek a gyökerei az Egyesült Államokban már a hetvenes években megjelentek. A metakvalon nevű szer például az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb pszichotrop drogjának számított a nyolcvanas években. Amilyen népszerű, annyira pusztító volt az amerikai fiatalok körében: csak 1980-ban 6000 olyan halálesetet vagy súlyos egészségkárosodást regisztráltak Amerikában, amelyeket ez anyag okozott.

A Wall Street Farkasában is tolták ezt a drogot

A metakvalon a Quaalude nevű gyógyszer alapanyaga volt. A 70-es években „combnyitó”-nak is nevezett szer onnan lehet ismerős, hogy Hugh Hefner, a Playboy alapítója előszeretettel adta lazítóként a neki dolgozó lányok részére, vagy az 1977-ben kiskorú megrontásáért perbe fogott híres filmrendező, Roman Polanski is ezt az anyagot adagolta 13 éves áldozatának. Legutóbbi időkben a Wall Street farkasa című filmben bukkant fel, a film főhőse, a Leonardo DiCaprio által megformált Jordan Belfort előszeretettel nyomta magába az alkohollal vegyítve különösen hatásos partidrogot.

Azt viszont ez idáig legfeljebb csak egy szűk kör tudta, hogy az Egyesült Államok illegális kábítószerpiacán, azon belül is a metakvaloncsempészésben komoly szerepet játszhatott a magyar katonai titkosszolgálat.

A svájci kerülőút 

A metakvalont Magyarországon nem forgalmazták, de a külpiacra gyártották, az állami tulajdonú Medimpex is exportálta az Egyesült Államokba, legálisan. Csakhogy létezett egy illegális útvonal is, ahol a kábítószer Svájcon keresztül Kolumbián át eljut az amerikai piacra. Ezt az útvonalat és ezt az infrastruktúrát tárta fel nemrég az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) egyik kutatója, a kommunista állam és a nemzetközi szervezett bűnözés kapcsolatával, valamint nemzetközi terrorizmussal hosszú ideje foglalkozó történész, Orbán-Schwarzkopf Balázs. 

A történész a történeti levéltár dossziéi között kutatva bukkant rá olyan hírszerzési és kémelhárítási jelentésekre, amelyek arról árulkodtak, hogy a katonai titkosszolgálat érdekelt volt az amerikai kábítószercsempészetben, méghozzá egy olyan svájci gyógyszerészeti cég fedésében, amely a mai napig létezik, de már nem magyar tulajdonban áll. Ez a Labatec Pharma nevű, a honlapja szerint is több mint ötven éve alapított cég. 

A Labatec Pharma alapításának körülményeiről és a cég első néhány évtizedéről keveset tudni. Az 1956-os forradalom leverése utáni évben alapították, éppen abban az időszakban, amikor a kommunista Kádár János miniszterelnök megpróbálta konszolidálni a hatalmát. A Labatecet hivatalosan az akkoriban szintén állami tulajdonban álló Medimpex gyógyszercég alapította, amolyan svájci leányvállalatként. Kezdetben száz százalékban, a hetvenes évek végére pedig 80 százalékban a Medimpex tulajdonában állt, a maradék tulajdonrész a cég egyik svájci vezetőjének a tulajdonába került, ezzel is ösztökélve őt és az alá tartozó orvoslátogatókat a magasabb eladásra a helyi gyógyszerpiacon. 

Kutatásai során Orbán-Schwarzkopf Balázs kiderítette, hogy a Labatec amolyan fedőcégként működött. Amellett, hogy a magyar állam a Labatec "segítségével" került ki bizonyos szabályokat a nemzetközi kereskedésben, a cég az Európából az Egyesült Államokba irányuló illegális kábítószercsempészet láncolatának egyik fontos szerepét töltötte be: a Magyarországról még legálisan Svájcba exportált metakvalon az alpesi országból Kolumbiába került, onnan pedig az Egyesült Államokba csempészték, így látva el ezzel a droggal az amerikai fogyasztókat, többségében fiatalokat. 

Egyszer sürgősen kellett két tonna a hamburgi kikötőbe

Orbán-Schwarzkopf a kutatása során egy olyan, 1978-as útijelentésre bukkant, ami a Medimpex egyik olyan üzleti körútjáról számolt be, amelyen a magyar vállalat egyik főosztályvezető-helyettese és három kollégája vett részt. Az útijelentésből derül ki, hogy amikor a csapat felkereste a Labatecet, a svájci cég 10 ezer kiló metakvalonra adott le rendelést százezer dollár értékben, amiből két tonnát sürgősen kértek hamburgi szállításra. 

Egy 1981-ben készült jelentés a következőket tartalmazza a vállalatról:

• "Mindezek alapján az évi leltár egy sor <> értékkel van tele, s sajnos az egyéb gazdasági okok miatt 1980-ra nem lehet leírni ezeket.” 
• „Ennél a pontnál vagyok kénytelen megemlíteni, hogy az elmúlt években nem voltak igazgatói ügyvezetői megbeszélések, - csak részlegesen és elvétve, ezekről semmiféle írásos anyag nem maradt, jegyzőkönyvek nem készültek.” 
• „A rend kedvéért le kell szögezni, hogy néhány kérdéscsoportra nem kaptunk választ, - más témákat viszont a Labatec cég akkori vezetője, Csaplár Gyula et. nem volt hajlandó jegyzőkönyvbe venni.”

A hírszerzési, elhárítási jelentésekből kiolvasható, hogy a Labatec részben úgy forgalmazott árukat egyes piacokon, hogy azokban a Medimpex önállóan is jelen volt, tehát elvben nem volt szükség a svájci vállalat jelenlétére. Másrészt a Medimpex révén kereskedelembe kerülő termékeket átcsomagolta és olyan piacokra értékesítette, ahol szocialista országból nehéznek tűnt a gazdasági kapcsolatokat felépíteni. Például Szaúd-Arábiába.

Orbán-Schwarzkopf kutatása rávilágít:

Az Egyesült Államokba irányuló illegális drogkereskedelem mennyisége 1979 és 1980-ban megközelítette az 50 tonnát, vagyis átlagolva az évi 25 tonnát. 

Az amerikai drogellenes ügynökség tudhatott a magyar műveletekről

Arra, hogy mennyi lehetett a legális forgalom, Orbán-Schwarzkopf szerint egy másik dokumentumból kaphatunk választ. Gary M. Ford, a Medimpex ügyeiben eljáró Stroock and Stroock and Lavan ügyvédi iroda munkatársa 1980 szeptemberében levelet írt a New York-i magyar kereskedelmi képviseletre a Medimpex és az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal, a DEA között zajló vita miatt.

A mai napig a legkeményebb latin-amerikai drogkartellek ellen is fellépő DEA ugyanis egy olyan szabályozást sürgetett, ami elzárta volna Magyarországot az ópiátszármazékok Egyesült Államokba történő exportjától. Mindezt azzal az indokkal, hogy Magyarország, amely 1942 óta törvényesen exportálta a kábítószer-nyersanyagokat és az ópiátokat, a mákszalma koncentrátumának jelentős szállítója lett az Egyesült Államokban, többször megbukott illegális gyógyszer kereskedelemmel.

Az 1978-as csúcsévben a legális magyar export mintegy 5 tonnát tett ki. Ez a Magyarországról az Egyesült Államokba irányuló hivatalos gyógyászati export több mint 60 százalékát tette ki. 

Orbán-Schwarzkopf következtetése szerint ha az ópiát termékek az egész forgalom 60 százalékát tették ki, akkor a teljes magyar legális gyógyászati export az Egyesült Államok irányába 1978-ban nagyjából 8,5 tonna lehetett. Ezzel szemben a következő évben az illegális szállítás akár 20-25 tonnát is elérhetett – csak az ismert tényekre alapozva. 

A legálisan legyártott, de illegálisan értékesített metakvalon mennyiségét egyébként az amerikai kongresszusi jelentésből ismerhetjük. Eszerint

Nem csoda, hogy mindez feszültségekhez vezetett Budapest és Washington között, a történeti levéltárban fellelt iratok erről is árulkodnak. Orbán-Schwarzkopf Balázs szerint ráadásul nem csak a metakvalon verte ki a biztosítékot az amerikaiaknál, hanem más drog is. A Labatec ugyanis a metakvalon mellett egy Pemolin/Captagon nevű droggal is kereskedett. Ráadásul ezt a szert hamisították.

A török hátterű cég közbeiktatása azért is figyelemreméltó, mert a Magyarországon erős bázissal rendelkező, részben szintén kábítószerben utazó török Szürke Farkasok terrorszervezethez köthető maffia is számtalan nyugatnémet fedőcéget, köztük több szállítmányozási vállalatot működtetett.

Emellett feszültséget okozott az amerikai-magyar kereskedelmi kapcsolatokban az úgynevezett  Carbofuran-ügy is. A metakvalonhoz hasonlóan Magyarországon szintén előállított és rendkívül mérgező Carbofuran nevű növényvédő szert a Labatecen keresztül egy brazíliai Biagro nevű cégnek adták el, ezzel évi 10 millió dollár veszteséget okoztak az amerikai FMC nevű vállalatnak.

Az amerikaiak azzal vádolták a magyarokat, hogy ezek az eladások sértik az Egyesült Államok és Magyarország között fennálló kereskedelmi szerződést. Orbán-Schwarzkopf szerint már a metakvalon is szóba került a kereskedelmi szerződés meghosszabbításáról szóló kétoldalú tárgyalásokon, de a Carbofurannal kapcsolatban a Budapestre akkreditált amerikai nagykövet és a magyar miniszterelnök-helyettes 1981. júliusi találkozóján az amerikaiak még keményebben fogalmaztak.

“A nagykövet közölte, ha az ügy nem kerül rendezésre, akkor Magyarországgal szemben a legnagyobb kedvezmény elve megóvása nem a legsúlyosabb gazdasági szankció, annál sokkal érzékenyebb hatású lenne, ha az USA kormánya diszkrét kéréssel fordulna az amerikai bank konzorciumokhoz, hogy a Magyarországnak nyújtandó hitelekben ne vállaljanak részt. Ez az intézkedés a nagykövet szerint a kölcsönök elmaradásához, illetve azok nagyságának lényeges csökkenéséhez vezetne" - olvasható az egyik jelentésben. 1981-ben pedig a DEA igazgatóhelyettese, Gene Haislip is Budapestre látogatott, hogy megtudakolja: Magyarország hajlandó-e segítséget nyújtani az USA egyik legsúlyosabb drogproblémájának, a metakvalon okozta bajok megoldásához. 

Folytatódtak az ügyeskedések

Az amerikaiak jelzése ellenére a Medimpex nem állt le az ügyeskedésekkel, A Magyar Nemzeti Levéltárban Levéltárban fellelhető egy 1983-as feljegyzés, amiben a Medimpex jogásza egy Tobramicin nevű szer koreai eladása miatt aggodalmaskodik. Ebből kiderül, hogy az Ely Lilli amerikai konszern licence alapján Magyarországon legálisan gyártott  szert Medimpex csak a szocialista országokban forgalmazhatta volna, ezért trükkhöz folyamodott, a terméket látszatra Bulgáriának adja el, majd onnan a Labatec közbeiktatásával a termék végül Dél-Koreában köt ki.

Orbán-Schwarzkopf szerint miután törvénytelen akciókról volt szó, nem meglepő, hogy hiányoznak a jegyzőkönyvek, vagy szóban mentek az utasítások. Ugyanakkor az események nem teljesen úgy történtek, ahogy a dokumentumokban megjelentek, ami nagyban megnehezíti a kutathatóságot, ha egyáltalán kutathatóak az adott ügyre vonatkozó iratok. 

Igaz, nem csak a magyar katonai titkosszolgálat kavart a gyógyszerpiacon, hanem más országoké is - mutat rá a történész. A levéltárban fellelt egyik dokumentum szerint a bolgár állambiztonsági szervek arról tájékoztatták a magyar elhárítást, hogy az Eli Lilly and Co. amerikai vegyipari konszern bécsi fiókvállalata, az Eli Lilly and Elanco GmbH a Központi Hírszerző Ügynökség, azaz a CIA fedőszerve, amely valójában kémtevékenységet folytat a szocialista országok ellen. Orbán-Schwarzkopf kutatása szerint annál is inkább feltételezték ezt, mert a vállalat igazgatótanácsának egyik tagja az Amerikai Egyesült Államok későbbi elnöke, idősebb George Bush volt, aki korábban az amerikai hírszerzés (CIA) igazgatójaként tevékenykedett, 1983-ban pedig – a Tobramicinnel kapcsolatos dokumentum keletkezésekor – az USA alelnöki posztját töltötte be Ronald Reagan elnöksége alatt. Az Ely Lillivel kapcsolatban meg is jegyzik 1981-ben, hogy nagy tervei vannak a kelet-európai piacon, jelentős amerikai kormányzati támogatásban reménykednek és a Szovjetunió piacaira való betörés érdekében Magyarországon és Lengyelországban közös vállatokat hoznának létre. 

A titkosszolgálatok játszóterei

A magyar titkosszolgálatoktól egyébként sem állt távol a különböző csempésztevékenységekben való aktív részvétel, az iratok szerint például a katonai szolgálatok alá tartozó szállítmányozó vállalatok, Malév, a Hungarocamion, a Mahart közel-keleten dolgozó magyar és külföldi munkatársai az 1970-es és 80-as években többször tűntek fel kábítószer, nemesfémek, ékszerek, fegyver, dohány, műkincs és embercsempészésben egyaránt. A térségben dolgozó belügyi hírszerzés munkatársai meg is állapították, hogy a különböző ügyekben érintett személyek szinte kivétel nélkül a magyar katonai elhárításhoz, az MNVK/2-höz köthetőek, de arra is van adat, hogy a szocialista országok katonai hírszerzése „szabadidős mataharikkal” lepte el a NATO számára különösen fontos Ciprus éjszakai életét. Ez utóbbiról az angol lapokban jelentek meg cikkek.

Persze a belügy sem ártatlan báránykákból állt: Kiss László rendőr alezredes, a III/II-4. osztályának, vagyis a közel és távol-keleti országokkal szembeni belügyi elhárítás vezetője, a rendszerváltás előestéjén megpróbálta szétosztani az „ügynöki dotáció” címén páncélszekrényében tartott a folyamatosan változó, de akkor éppen mintegy 12 millió, mai értékén körülbelül 210 millió forintnyi készpénzt maga és három beosztottja között. Ezt csak olyan pénzzel tehette ezt meg, amely semmilyen nyilvántartásban sem szerepelt, máskülönben el kellett volna számolnia vele – állítja a történész, utalva a csempészés egyik lehetséges jellegére és okára.

Nemcsak a szállítmányozási, hanem a külkereskedelmi vállalatok is alapvetően a katonai szolgálatok operatív műveleteinek fedésére szolgáltak.  A katonai titkosszolgálatok viszont gyakran olyan politikai megrendelést hajtottak végre, amelyek leginkább a Varsói Szerződés tagállamaihoz kötődtek. Ezért létezett egy munkamegosztás is köztük: ha például nem volt elegendő közép- vagy közel-keleti heroin a piacon, a bolgár gyógyszergyárak simán besegítettek.

(Borítókép: Magyar rendőr/Fortepan)