Palkovics agitpropos volt, mielőtt KISZ-titkár lett
Régen mondták, de most is üt
További Belföld cikkek
- Matolcsy György: A korlátlan erőforrások világa felé hajózunk
- Egyetlen szóval intézte el a bíróság kérdését a férfi, aki több ember otthonát is porig égette Pécsnél
- Orbán Viktor elárulta, hogy mivel kezdett foglalkozni 2009-ben
- A csúcsforgalomban füstölt el egy villamos Budán
- Tizenhárom autó ütközött az M6-oson, teljesen megbénult a forgalom
Általános iskolás koromban egyetlen vágyam az volt, hogy orvos lehessek. Közvetlen indíttatásom is volt. A falunkban, Pölöskén dolgozó orvosnak ugyanis volt egy szép Simca-ja és én mindig irigyeltem ezért az autóért. Úgy gondoltam, hogy aki orvos, az csak autón járhat, ez jár neki a foglalkozásához. A Simca közben változott, de Trabanton járni azóta se láttam azt az orvost
– így kezdődik az az interjú, amit 1990-ben készítettek Palkovics Lászlóval a Jövő Mérnöke című újságban. Az apropót az adta, hogy Palkovicsot Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel tüntették ki. Ez a legmagasabb elismerés, amit frissen diplomás kaphat. Olyan szigorú feltételekhez kötötték, mint a jeles érettségi, a minimum 80 százalékban jeles vizsga- és gyakorlati jegyek, kitűnő szigorlatok, kitűnő államvizsga, egy tárgyból különösen kiemelkedő tudás és nem utolsósorban fegyelmezettség és példamutató magatartás. Azaz nem akárki kaphatta meg, az 1989-ben diplomázott Palkovics mellett csak egy okleveles villamosmérnök.
Noha Palkovics egy autó miatt akart orvos lenni, végül inkább az autók felé fordult. „Azt már a gimnáziumi évek alatt sejtettem, hogy mérnök akarok lenni, de hogy miféle, azt a véletlen döntötte el. Egy ismerőstől hallottam, hogy itt autógépészeket is képeznek. Megtetszett a gondolat, és az egyik barátommal jelentkeztünk” – mondta az interjúban. A felvételi meg se kottyant neki, 117 ponttal csont nélkül felvették.
Palkovics ismerősei szerint a munkamániás miniszter rendkívüli munkabírású. Ez az egyetemi évei alatt sem volt másképpen. „Az első vizsgámra másfél hetet tanultam karácsonykor. Meg is lepődött a családom, sajnálkoztak, hogy még ünnepnapom sincs. Később megszoktam, hogyan kell tanulni, és már gyorsabban ment minden.”
Nagyon jól tanult, és tényleg gyorsan. A TDK mellett még arra is volt energiája, hogy oroszból megszerezze a felsőfokú nyelvvizsgát. Csak a KISZ lassította a tudást.
Lehet, hogy ha nem dolgoztam volna a KISZ-ben, akkor most már angolból is meglenne a nyelvvizsgám, de nem sajnálom azt az időt. Most sem érzem hiábavalónak
– mondta a KISZ-es időkről. És itt van egy kis ellentmondás. Egy 2016-os interjúban így beszélt a KISZ-ről: „KISZ-titkár voltam a műszaki egyetemen. De csak kari! Megnézték, ki a legjobb tanuló, én voltam az, és felkértek. Úgy három hónapig tartott, aztán megszűnt a KISZ, s vele a KISZ-titkárság.”
1990-ben pedig még így:
Már a gimnáziumban is mozgékony ember voltam, így könnyedén kultúrost csináltak belőlem az egyik KISZ gyűlésen. Az első év után a jó tanulmányi eredményem miatt tanulmányis lettem, bár eleinte fogalmam sem volt sok lényeges dologról. Csak kapkodtam a fejem a sok rövidítés hallatán. Később agit.prop.-os lettem, majd kari KISZ titkár. Ezt a tisztséget csak egy évig töltöttem be, mert közben a KISZ megszűnt.
Fél év, egy év, teljesen mindegy.
Arra a kérdésre, hogy most hol dolgozik, az 1990-ben adott válasza csak ennyi év távlatából és az MTA átalakítása után tűnik érdekesnek.
Akadémiai ösztöndíjasként a Járműgépészeti Intézetben itt az egyetemen.
A sorozat első részében Orbán Viktornak egy harminc évvel ezelőtti interjúját vettük elő.