A térkő nem mumus, de a fakivágásnak vannak alternatívái

Azzal fogadott minket, hogy a névjegykártyatervén egyelőre nincs is rajta a pontos pozíciója. Mi lesz végül is a feladata?

Véglegesen még nem neveztek ki, jelenleg a főpolgármester zöldügyekért felelős tanácsadójaként dolgozom. A feladatom az, hogy létrehozzam az új zöld infrastruktúra osztályt. Én egyébként azt szeretném, ha nem a főkertész szót használnánk majd, ami bár közérthetőbb, elfogadom, hanem a főtájépítész kifejezést, mert az jobban visszaadja, mivel fogok foglalkozni. 

Konkrétan mivel foglalkozik majd?

Három fő területem van. Az első a meglévő zöldterületek fenntartása. A második a helyi védett területek ügye. A fővárosnak van 850 hektár helyileg védett területe, és a kollégák azt mondják, hogy legalább még 760 hektárt most azonnal le lehetne védeni. A harmadik területem pedig az új zöldterületek létrehozása. 

Miben lesz más a budapesti zöldpolitika, mint volt?

A legfőbb hiba eddig az volt, hogy a városvezetés a zöldfelületeket tartalék építési területként tartotta nyilván. A Városliget vagy Orczy park esetében nem az volt a szempont, hogy tegyük rendbe a történelmi parkot, hanem hogy itt egy üres telek, építsük be.

Ha most készülne el a József nádor tér, akkor másként nézne ki?

Ha rajtam múlna, mindenképpen, de mivel az magánberuházás volt, és kerületi hatáskörben épült, csak véleményezni tudnám. A főtájépítész a főváros tulajdonában vagy kezelésében lévő nagy zöldterületek alakításában tud részt venni. Itt van például a Blaha Lujza tér felújítása. Erre már készültek tervek, amiket egész jónak tartunk, de néhány helyen módosítani fogjuk azokat. A Rákóczi út közepére hoznánk a két buszsávot, a szélére a biciklisávot, és átterveznénk a megállók helyét is. A Széna tér esetében is jelentősebb módosításokat szeretnénk, hogy zöldebb, élhetőbb tér legyen.

Ezek hosszabb távú munkák. Mivel kezd?

Amikor Tarlós István elkezdte a kampányát, és szembesült vele, hogy egy zöld jelölttel kell megküzdenie, fakivágási stopot hirdetett. Azóta 1500 kérvény torlódott fel a hivatalban. Ezek közül vannak olyan fák, amiket azért kell kivágni, mert olyan állapotban vannak, hogy balesetet okozhatnak. Ha valaki fejére esnek, akkor bennünket fognak beperelni, okkal. Ez egyértelmű helyzet. De ott vannak az olyan esetek, mint például az a P+R parkoló, amit a BKK tervezett a III. kerületben. Ott 300 fát vágnának ki, mert senkinek nem jutott eszébe a tervezésnél, hogy a fák alatt is lehet parkolni.

Áttervezik a parkolót?

Igen. Amikor a Karácsony Gergely stábja átvette a munkát, akkor az egyik leendő kollégám mondta, hogy először fordult elő, hogy bejött egy terv két változatban is. Az egyik fákat vágna ki, a másik nem. Lehet érzékelni, hogy már az irányváltás kezdetén a mérnökök elkezdtek alternatívákban gondolkodni. Ezek szerint mégis vannak alternatívák.

Mi lesz a főtájépítész nagyprojektje? Lesz olyan nagy park vagy zöldterület, ami Bardóczi Sándor nevéhez fűződik?

Engem baromira nem érdekel a rövid távú megvalósulás. A hosszú távú gondolkodás a tájépítészet sajátja. Egy ötvenéves fa csak ötven év alatt nő meg ötvenévesre. Ha nézi az ember a Fortepan közparkokról szóló képeit, akkor látja, hogy a ma jelentős lombtömeggel bíró zöldterületeink leánykorukban ugyanúgy piszkafákkal voltak teli, mint most a Széll Kálmán tér. A nagyközönség jelenleg nem érzékeli, hogy ott elültettek kétszáz fát, de tíz év múlva nyilvánvaló lesz mindenki számára. Tisztában vagyok azzal, hogy akár egy kisebb köztér megvalósítása is nyolc évbe telik, a tervezés, engedélyeztetés, kivitelezés miatt.

Nyolc éven belül nem lesz új nagy parkunk?

Dehogynem, csak a telepítés után nyolc, tíz meg még több évvel lesz igazán zöld. Megvalósulás közelében van például a csepeli nagyerdő. A kormánnyal aláírt megegyezés szerint a területet nem szórják tele sportterületekkel, hanem közpark lesz.

Közpark vagy erdő? Nem mindegy.

A Nagyerdő kifejezés talán onnan fakad, hogy Karácsony Gergely Debrecenben tanult. A nagyságrendet ki is fejezi a szó, de hivatalosan a húszéves szabályozási terv is parkként tartalmazza a területet.

Egy új Népliget lesz Csepelen?

Vagy új Városliget. Ez a város ötvenévente tud kitermelni egy új nagyparkot, és a csepeli lehet a következő. Az utolsó ilyen a Hajógyári-sziget volt a hetvenes években.

Mennyire segítenek Budapest zöldítésében az egyre több helyen látható dézsás fák?

Ezek látványmegoldások. A dézsába ültetett fák sínylődnek, nem lesz lombjuk, mert nincs gyökerük sem. Ráadásul öntözni kell őket, mert nem használhatnak fel talajvizet.

Mit gondol a közösségi fatelepítésről? Érdemes a lelkes civilekkel együttműködni, vagy ők csak zavarják a szakmát?

Ha a városlakók közösségi szinten akarnak zöldterületet létesíteni, az pozitív dolog. A fővárost megkereste két szervezet is, a My Forest és a 10 millió fát mozgalom, akik nem pénzt kértek, hanem területet. A fővárosban pedig vannak olyan területek, amik a szerkezeti tervben erdőként vannak jelölve, de nincs rajtuk erdő egyáltalán. Nekem az egyik feladatom az volt, hogy megmutassuk a potenciális ültetési helyszíneket. 

Sokszor kapunk rémült olvasói leveleket, hogy megint csonkolják a fákat. Hogy nyugtatná meg őket?

Csonkolás általában azért történik, mert kezdenek az út felé dőlni a fák, vagy belóg a troli útjába, szóval biztonsági, közlekedésbiztonsági oka van. Ha egy komoly gallyazás van, el kell tudni magyarázni a helyben élőknek, mi miért történik. Erre sok csatornát kell majd használnunk, a médiától a plakátokon át a modern technológiáig. Ha valaki elmagyarázza, hogy nem az a cél, hogy a fát kipusztítsuk, hanem az, hogy megmentsük, akkor azt megértik.

A Duna-part is a főtájépítész hatáskörébe tartozik majd?

Mint köztér igen, a területem. A pesti alsó rakpartot, a Szent István parktól a Bálnáig, egy hosszabb folyamat során vissza lehetne adni a városnak ebből a kloáka maxima, autópálya állapotból. Erre Tarlósék kiírtak pályázatot, tök jó eredménnyel, csakhogy a legjobbakat kihajították az ablakon.

Ön mit tenne a pesti rakparttal? 

Ha a párizsi vagy lyoni példát nézzük, ott tizenöt év alatt sikerült az alsó rakpartokból parkoló- és autópályamentes városi köztereket, parkokat csinálni. Ennek az első fázisa az az volt, hogy hétvégenként lezárták a rakpartot. Tehát nem fizikai átalakítással kell kezdeni, hanem az emberek mentális térképének átállításával.

Konkrét terve van a hétvégi rakpartlezárásra?

Nem tervezzük, ez már folyamatban van.

Az autós olvasók ennél a pontnál fordulnak majd le a székről.

Az autós olvasók nyáron nem fogják a gyerekeket iskolába vinni. Sokkal kisebb forgalom lesz, ráadásul nyárra van időzítve egy csomó belvárosi felújítás. Amikor a budai alsó rakparton csinálták a szennyvíz-fővezetéket, meg le volt zárva két híd is. Az első hónapban még gyakorlatilag armageddon volt a közlekedésben, de a következő öt hónapban megszokták az autósok, és csak annyi dugó volt, amennyi korábban. Az emberek nem vízcseppek, amelyek arra folynak, amerre lehet, hanem gondolkoznak.

És mérgelődnek, majd szavaznak.

Azok a városok, ahol sikeresen hajtották végre a belvárosi autómentesítést, nem úgy kezdték, hogy azonnal mindent lezárunk, hanem kis szakaszonként, szép lassan. És közben sokat beszélgettek, konzultáltak a városlakókkal. 

Milyen konkrét tervei vannak feljebb a Dunán, a Római-parttal kapcsolatban?

A következő fővárosi közgyűlés elé megy egy javaslat, ami szerint megvalósíthatósági tanulmány készül a Nánási út – Királyok útja elsőrendű védvonal megerősítésére.

Nem lesz mobilgát?

Mobil toldat lesz valószínűleg a Nánási úti gáton. A mostani nyúlgát helyén.

Akkor a partra, a hullámtérbe épült ingatlanok nem kapnak védelmet.

Ez még nem dőlt el. Van olyan elképzelés, hogy a parton, a telkek kerítésvonalában olyan kerítésnek látszó műtárggyal meg lehet segíteni az ott lakókat, hogy ne tízévente öntse el őket az árvíz, hanem csak a jóval ritkább extrém nagy árvíz jelentsen kihívást. Van erre működő példa egyes római-parti ingatlanoknál vagy Nagymarosnál is.

Az elmúlt években a „térkőmaffia” meggazdagodhatott köztéri felújításokból. Kell ennyi térkő?

Komolyan nem értem, hogyan lett mém a térkőből. Ha zöldfelületi szempontból nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy azok a burkolatok, amik vizet eresztenek át – és ilyen a térkő is, ha a kivitelezők nem cementkötésű réteget, hanem tömörített sódert tesznek alá –, teljesen megfelelőek. A vizet, amit a térkő átenged, hasznosítják a fasorok.

Ha van fasor. De jó pár helyen, a Kossuth tértől a József nádor térig nincs fasor csak térkő.

Talán ez okozta a mémesedést, mert az biztos, hogy van egy túlburjánzás a térkőhasználatban. Meg kell találni a helyes egyensúlyt a térkő és zöldfelület között, mert azt a teret, amin sokan gyalogolnak át, vagy sokszor rendezvényeket tartanak rajta, nem érdemes fűvel bevetni. Akkor hamar olyan lesz, mint a széttaposott talaj a Sziget Fesztivál után.

A Széllkapu-projektről mi a véleménye?

Olyan, mint egy tetőkert. A legfőbb problémám vele, hogy eddig se a kormány, se a főváros nem tudott úgy közparkot fejleszteni, hogy ne építsen alá valamit betonból. Megértem ezt a gondolkodást, mert a sok beton, az sok pénz, közparkot létrehozni pedig viszonylag olcsó. Én olyan közparkot szeretnék látni, ami alatt nincs alagút meg mélygarázs.

Most meg is mutatják, hogy kell ezt csinálni a Városháza parkolójában?

A Városháza parkra szeretnénk ötletpályázatot kiírni. És szeretnénk ezt a beruházást alaposan átgondolni. Mi legyen a Merlin Színház épületével, a pusztuló műemléki épületben lévő tűzoltósággal? A park úgy működne jól, ha a Városháza alsó szintjét nem a hivatal használná, hanem közösségi terek vagy kávézók lennének ott. A kivitelezés a ciklus második felében kezdődhet el. Addig is jó lenne még sokszor megnyitni, koncertekre, kulturális programokra, vagy ahogy nemrég: jégpályaként. 

Mint mondta, lesz ráhatása a közlekedési fejlesztésekre is. Jól vettem ki, hogy a kerékpáros-gyalogos közlekedés elősegítése lesz a fő csapásirány?

Az biztos, hogy ez lesz a koncepcionális főirány. A belvárosban az utca újrafelosztásának meg kell történnie. Ebben az első a gyalogos, második a kerékpáros, és csak harmadik az autós.

Ennek egy nagy akadálya van: az utak sokszor kétharmadát elfoglaló parkolók. Ki velük a belvárosból?

Aki a belvárosban lakik, él, dolgozik, annak európai viszonylatban is jól felépített tömegközlekedés áll a rendelkezésére. Van egy csomó alternatív lehetőség: autómegosztás, robogómegosztás...

Ön szerint nincs szükség autóra a belvárosban?

Van?

Ha az ember el akar menni havonta egyszer-kétszer vidékre, külföldre, akkor lehet.

Szerintem aki például az Újlipótvárosban él, az leélheti úgy az életét, hogy nincs szüksége autóra. Vidéki útra bérelhet, ha akar. Én is béreltem, ha kellett, anyagilag nem több, mint egy autót fenntartani. Egyébként meg van a vonat.

Ennél a mondatnál pedig a gyakran, muszájból vonatozó olvasóink vonják fel a szemöldöküket.

Persze, tudom, hogy amit mondok, hosszabb távú, sok döntést, rengeteg szervezést igénylő munka, de szerintem teremthető hozzá társadalmi többségi támogatás. Jó, ez biztosan nem a következő öt évben fog megtörténni száz százalékosan, de elindulunk ezen az úton. Azt pedig budapesti lakosként felháborítónak tartom, hogy én például 2000 forintért kisajátíthatok parkolónak egy 12 négyzetméter alapterületű közterületet az autómnak egy teljes évre. Nonszensz, hogy sok kerületben második és harmadik autóra is adnak ingyenes várakozási engedélyt. Ha ezek változnak majd, sokkal többen fognak gondolkodni közlekedési alternatívákban, és lehet majd csökkenteni a parkolószámot.

És épülhet a helyére járda, kerékpárút?

A kerékpáros fejlesztési szándékok erőteljesek. Ugyanakkor zöldfelületi szempontból most az a helyzet, hogy a kerékpársávok gyilkolják legjobban a zöldet. Ebben is változtatni kell.

Ezt hogy értsük?

Eddig nem mertek az utca újrafelosztásában gondolkodni. Inkább a közutat szélesítették meg a kerékpároknak a zöldfelület kárára. Gyilkolják le végig a fasorokat. Most például a Széna térnél húsz fa eshet áldozatul a kerékpársávnak.

Dönteni kell, fa vagy kerékpáros?

Ez a kettő normális esetben teljesen elférne egymás mellett. Csak máshogy kell hozzáállni.

Mi a példavárosa? Van-e egyáltalán?

Budapest és Bécs mindig is sajátos viszonyban volt, mindig egy kicsit Bécs szerettünk volna lenni. Tőlük nagyon sok mindent tanulhatunk. De nagyon sok városban van sok jó példa. Azokat lehetne adaptálni.

Mennyivel vagyunk lemaradva az élvonaltól?

Szerintem, ahogy szoktunk, úgy harminc-negyven évvel. De ezt onnan kell nézni, hogy nemsokára átlépünk a skandináv kilencvenes évekbe, és akkor az tök jó lesz. Nem tudunk civilizációs ugrásokat végrehajtani, mert nagyon sok mindent meg lehet változtatni, de a fejekben nehezebb a változást elérni. Nem spórolhatjuk meg ezt az utat. 

(Borítókép: Bődey János / Index)