Koronavírusos vagyok, de fura, mert nem érzem magam betegnek

D. egy szállodában dolgozik Tirolban, felszolgáló, magyar. Kedd óta tudja, hogy elkapta a koronavírust. Mielőtt a főnöke az egyik reggel felszólította, hogy maradjon karanténban a szobájában, még együtt dolgozott a többiekkel, köztük fél tucat magyar kollégájával, akikre hasonló napok várhatnak, mint rá.  D. azt mondta, nem akarja, hogy a nevét megírjuk, mert nem akar napi ötven aggódó üzenetre válaszolgatni.

De hogy kezdődött D. kálváriája? A múlt héten a barátaival együtt a lakóhelyüktől 50 kilométerre fekvő, Ischgl nevű picike faluban buliztak, majd hazamentek, és élték tovább az életüket. 

Öt nappal később, vasárnap reggel D. úgy érezte, hogy valami nem stimmel, de az orrdugulás, az égő szemek és a végtagfájdalmak még nem voltak nyilvánvalóak számára. Csak enyhe megfázásra gondolt, és gondolatait megosztotta egy ismerősével is, aki viszont elmondta, hogy az ischgli kocsmából az egyik csaposnál koronavírust mutattak ki, ám D. gondolatai nem mentek tovább, ugyanis csak enyhe tüneteket érzett magán.

Miután se láza nem volt, sem mellkasi nyomást, fájdalmat nem érzett, köhögni sem köhögött, bement dolgozni, arra gondolt, biztos csak nátha. A főnöke meg is jegyezte, hogy milyen szarul néz ki, és megkérdezte, nem beteg-e. Miután D. mondta, hogy szerinte csak nátha, a főnök nem utasította, hogy menjen haza, viszont másnap kora reggel rátelefonált, hogy utánakérdezett a dolgoknak, és kérte, inkább maradjon otthon, illetve mondta, hogy egy orvos fel fogja keresni.

D. úgy emlékszik, a tetőtől talpig teljes vegyvédelmi felszerelésbe öltözött, maszkos orvossal együtt jött egy civil ruhás ember is, de az kint maradt, az ajtót is csak hat méterre közelítette meg. Az orvos a nyálából mintát vett, közben végigkérdezte, hogy járt-e Tokióban, Vuhanban, majd teljesen váratlanul megkérdezte, hogy nem járt-e Ischglben. Mint kiderült, a kis faluból nemcsak egy embernék, hanem húsznál mutatták ki a koronavírust. D. ezek után biztos volt benne, hogy elkapta, Ischgl ugyanis annyira kicsi, ha egyvalaki elkapja, mindenki elkapja, mondta.

Nem tájékoztatták arról, hogy mit szedjen, mit csináljon, csak annyit tud, hogy otthon kell maradnia, úgyhogy ő most alszik, filmet néz, olvas. Elég unalmas, mondta, majd hozzátette, hogy az a fura, hogy még csak betegnek sem érzi magát.

Az az érdekes, hogy nem egyszerre belecsöppen az ember a betegségbe, hanem minden lassan jön, náthás tünetek, aztán végtagfájdalom, mesélte tapasztalatait D., akinek egy naplót kell vezetnie, amibe a lázát, a kontaktjait írja fel, és tíz nap múlva elvileg majd megint felkeresi ugyanaz az orvos, aki pozitív mintát vett tőle. Azt mondták neki, hogy két negatív mintára lesz szüksége ahhoz, hogy kimondhassák róla: meggyógyult.

(Borítókép: Ischgl látképe - fotó: Shutterstock)