Ki segít az időseken járvány idején?

A koronavírus-járvány rég nem látott nehézségek elé állította az egész társadalmat, a bajban még inkább kiszolgáltatottabbá válnak az idősek, akikre leginkább veszélyes lehet a koronavírus. Nem véletlen, hogy a kormányzati kommunikációban is központi szerepet kapott a 65 évnél idősebbek tájékoztatása; plakátokon, videóüzenetben kérik őket, hogy maradjanak otthon, lehetőleg minél kevesebbet érintkezzenek másokkal.

Hány ember tartozik a veszélyeztetett korosztályba? A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a koronavírus gazdasági és társadalmi hatásaival foglalkozó összeállítása szerint a teljes magyar lakosság 19,3 százalékát teszik ki a 65 évnél idősebbek. Közülük körülbelül egymillióan élnek valamilyen fizikális vagy mentális korlátozottsággal. A nagyon idősek (80 évnél idősebbek) száma is magas, 2016-ban több mint 400 ezer ilyen korú lakost számláltak. Itt kell megemlítenünk a demenciában szenvedőket, akik leginkább gondozásra szorulnak, becslések szerint ők is legalább 200-250 ezren vannak.

Ehhez képest az ellátórendszer igen szűkös és vészesen alulfinanszírozott, hiányoznak az egyéni szükségletekre reagáló szolgáltatások. Az idősotthonokban férőhelyhiány van, miközben egyre több a demens vagy valamilyen krónikus betegséggel küzdő idős, akik számára az intézményi ellátás lenne a  legmegfelelőbb . 2017-ben az érintett korosztály mindössze három százaléka (55 ezer ember) élt bentlakásos intézményben, 2019 elején 24 ezren voltak várólistán, a várakozási idő 1,5-2 év volt. Munkaerőhiány és finanszírozási problémák miatt az önkormányzatok sem képesek mindenhol maradéktalanul megoldani az idősek ellátását, vannak települések, ahol nincs szociális étkeztetés, sem pedig házi segítségnyújtás. Mindent összevetve a 65 éves és idősebb lakosság csupán 9,7 százaléka (184 ezer fő)  részesül étkeztetésben és 4,9 százaléka (92 ezer fő) házi segítségnyújtásban. Utóbbi magába foglalja a szociális segítést (háztartásvezetés) és a személyi gondozást (ápolási feladatok).

Évek óta karanténban élnek

Az ellátórendszer hiányosságai miatt sokszor a családokra marad az idős hozzátartozó gondozása, ami a koronavírus-járvány nélkül is komoly anyagi és pszichés terhet jelenthet számukra. Rengeteg családot érint a probléma: a 2012-es KSH-statisztika szerint 30 ezren adták fel a munkájukat hozzátartozójuk ápolása miatt, jellemzően nők. 

Ezt úgy képzelje el mindenki, hogy mi gyakorlatilag évek óta karanténban élünk

- foglalta össze helyzetüket egy érintett. Járvány idején azonban még bonyolultabbá válhat az idősek gondozása, hiszen a családtagoknak számolniuk kell a fertőzésveszéllyel, előfordulhat, hogy ők maguk sem hagyhatják el otthonukat. Ahol fizetett segítség látja el az időst, ott sem egyértelmű, hogy be merjék-e engedni hozzá az ápolót, mivel a mosdatás, pelenkázás mind-mind szoros kontaktussal jár. Az ápolók számára ugyanúgy dilemma, hogy a jelenlegi helyzetben jó döntés-e kijárni ügyfeleikhez. Ugyanakkor az izoláció, az elmagányosodás is sokat ronthat az idős emberek állapotán, nem beszélve a gondozók megpróbáltatásairól.

Hasonló nehézségekről számolt be Zsuzsa, aki egyedül gondozza 94 éves alzheimeres anyját. Eddig maga intézte a bevásárlást, most ehhez is segítségre van szüksége. Telefonon és interneten keresztül tartják a kapcsolatot a külvilággal, látogatókat sem fogadnak. Zsuzsa korábban havonta egyszer Budapestre utazott, hogy kicsit kikapcsolódjon, kipihenje a folyamatos készenléttel járó fáradalmakat, a karantén miatt erről is le kell mondania. “A bezártsághoz hozzá vagyok szokva, az ápolás ezzel jár, a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság a rossz. Ki tudja, meddig tart még ez a rémálom.”

A járvány kitörése előtt Bea járt rendszeresen 80 éves anyjához, ő vásárolt be neki, intézte az ügyeit, a hétvégéket mindig együtt töltötték. Lassan két hete nem látogathatja, a helyi napközi otthonból visznek anyjának meleg ételt és élelmiszert, a szomszédok is ránéznek időnként, hogy minden rendben van-e vele. Krónikus betegsége miatt Bea is veszélyeztetettnek minősül, ezért ő sem hagyhatja el a lakását. Idős anyjának a társaság hiánya jelenti a legnagyobb problémát, a napköziben legalább közösségben lehetett, ameddig nyitva volt. A rokonait ezért naponta többször is felhívja, hogy ne érezze magát annyira magányosnak.

Egy 80 éves embernek nem evidencia a Skype. Nagyon félek, mikor jön el az a pont, amikor anyukám megroppan az egyedülléttől.

Menni kell, nincs mese

Lilla 89 éves nagymamája 0-24 órás ellátásra szorul, etetni, itatni, pelenkázni kell. Esetük annyiban speciális, hogy nem az ápoló költözött be a nagymamához, hanem fordítva. Az ápoló elővigyázatosságból nem hagyja el a házat, egyik rokona vásárol be nekik. Lilla szerint azért is jó, mert így nem kell 2-3 hetente váltás a nagymamája mellé, ugyanaz az ápoló tud vele lenni. Nem olcsó megoldás, havonta 240 ezer forintba kerül az ápoló, ehhez jönnek még a különböző gyógyszerek költségei. Ami leginkább aggasztja Lillát, az a bizonytalanság. “Én vagyok a nagymamám gyámja, ezért felhívtam a gyámügyet, hogy mi lesz, ha én és az ápoló karanténba kerülünk, ki fog vele törődni? Azt mondták, fogalmuk sincs. Ha probléma adódna, és a nagyi kórházba kerülne, valószínű hogy nem jön ki többet onnan." Más családoktól is hallottunk hasonló megoldásról, amikor az ápoló az időssel együtt vonult karanténba, minimálisra szorítva a külvilággal való érintkezést.

Nincsenek könnyű helyzetben az ápolók sem. Anna főleg krónikus betegeket és időseket lát el, a járvány ellenére is dolgozik, de kizárólag azokhoz a családokhoz jár ki, ahol maximum 1-2 ember fordul meg rajta kívül. Kocsival közlekedik, hetek óta nem találkozott a családjával, hogy minimálisra csökkentse a fertőzésveszélyt. Mégis dilemma számára, hogy ebben a helyzetben dolgozzon-e, mivel 63 évesen maga is veszélyeztetettnek számít.

Menni kell, nincs mese. Számítanak rám, nem tehetem meg, hogy nem megyek a családokhoz. Ameddig bírom, menni fogok.

Arról nem beszélve, hogy anyagilag sem engedheti meg magának, hogy munka nélkül maradjon. (A magas átlagéletkor az egész szociális ágazatban probléma, a dolgozók jelentős része elmúlt 50 éves.) Azt tapasztalja, hogy az elmúlt hetekben megnőtt az igény az otthoni ápolás iránt, aznap, amikor beszéltünk, négy helyről is hívták. Szerinte ennek az lehet az oka, hogy

Orvosok a geriátriai, a pszichiátriai és a rehabilitációs osztályokat említették példaként. 

Beszéltük olyan ápolókkal is, akik máskor külföldön, Németországban, Ausztriában, Svájcban és Nagy-Britanniában gondoznak időseket, bentlakásos formában. Egy részük a járvány miatt Magyarországon ragadt, kénytelenek itthon munkát vállalni, harmad-negyed annyi pénzért. Azoknak, akik kint maradtak, azért lehet nehéz, mert  2-3 hét folyamatos ápolás is megterhelő, most viszont hónapokig kell 0-24 órában az idős mellett lenniük.

A család nem tudja ellátni őket, az önkormányzathoz fordulnak

Az önkormányzatokra is nagyobb teher hárul a járvány alatt. A kormány rendeletben kötelezte az önkormányzatokat a 70 évnél idősebbek ellátására, ami elsősorban az étkeztetés biztosítását, a receptkiváltásban, bevásárlásban való segítséget jelenti.

Ferencvárosban úgy számolnak, több ezren jelentkeznek majd segítségért, az alapján, hogy a kerületben nyolcezer 70 évnél idősebb ember él. Ennyi ember ellátására nem lenne kapacitása az önkormányzatnak, ezért munka nélkül maradt önkormányzati dolgozókat, így például óvónőket csoportosítanának át ezekre a feladatokra, illetve önkénteseket toboroznak. Eddig több mint 150-en jelezték a kerületben, hogy szükségük lenne segítségre, van köztük olyan, aki azért jelentkezett, mert rokonai karanténba vonultak. Házi segítségnyújtás keretében további 166 időst látnak el és az idősklubba járó 200 fő étkeztetését is az önkormányzat biztosítja. Ezeket a feladatokat 16 önkormányzati dolgozó végezte korábban, ebből is látszik, hogy végesek a kerület lehetőségei, még ha nem is volt több ezer jelentkező. 

Józsefvárosban is sok idős él, 2016-an a lakosság 16 százaléka (11 ezer fő) volt 65 év feletti. 650 időst segítenek valamilyen formában a járvány alatt, számuk folyamatosan növekszik, naponta több száz ételt osztanak ki a rászorulók között. “Az biztos, hogy minél tovább tart a veszélyhelyzet, annál nagyobb számban fognak jelentkezni, hisz idővel mindenkinek kimerülnek az esetleges tartalékai, ami a kerületben vélhetően amúgy sem túl sok”, írta a nyolcadik kerületi önkormányzat megkeresésünkre. Egyelőre van elég dolgozójuk az ellátás működtetéséhez, de arra számítanak, hogy a megnövekedett igények és a várható megbetegedések miatt munkaerő-átcsoportosításra lesz szükség. Közben elkezdték az önkéntesek és az átirányított önkormányzati dolgozók felkészítését az alapvető ápolási, gondozási feladatok elvégzésére. (Egy másik budapesti kerület, Terézváros is átszervezésekkel, önkéntesekkel próbálja kezelni a helyzetet,  az erről szóló riportunkat itt olvashatja.  )

Kérdésünkre, hogy kaptak-e az államtól támogatást a rendeletben előírt feladatok teljesítéséhez, azt válaszolta a nyolcadik kerületi önkormányzat, hogy

A védőfelszerelések költségeit és a járvánnyal összefüggő többletkiadásokat (például új önkormányzati támogatás bevezetése) mértékben saját költségvetéséből fedezte az önkormányzat, a várható további kiadások, illetve a bevételek elmaradása miatt megszorításokra lesz szükség.  Ezt még az előtt írták, hogy a kormány bejelentette volna az önkormányzatokhoz befolyó gépjárműadó átcsatornázását a koronavírus elleni harchoz létrehozott alapba. Pikó András jószefvárosi polgármester Facebook-posztjában azt írta, kerülete 185 millió forintot veszítene ezzel. (Az ingyenes parkolás bevezetése is érzékenyen fogja érinteni az önkormányzatokat.)

A szociális alapszolgáltatásokat végző szervezetek is tapasztalják, hogy a járvány miatt egyre több idős szorul segítségre. A Nyíregyházán működő Joób Olivér Szeretetintézmény többek között nappali ellátást (idősek klubja, szociális étkeztetés) és házi segítségnyújtást biztosít a városban és a környező településeken élők idősek számára. Az idősek klubja átmenetileg szünetel, az étkeztetés viszont továbbra is működik, naponta több száz adag ételt szállítanak ki a rászorulókhoz a szükséges óvintézkedések mellett, mondta Laborczi Géza intézményvezető.

190 idős részesül házi segítségnyújtásban, voltak, akik lemondták a szolgáltatást, mert féltek, hogy a gondozók megfertőzik őket. Többek voltak azok, akik pont a járványhelyzet miatt jelentkeztek, mert családjuk most nem tudja őket ellátni. Laborczi elképzelhetőnek tartja, hogy ha elhúzódik a járvány, még több rászoruló jelentkezik majd és bővíteniük kell a kapacitásaikat. Jellemzően azok az idősek veszik igénybe a házi segítségnyújtást, akik egyedül élnek, a családjuk távol van. Számukra külön segélyvonalat szerveztek az elmagányosodás ellen.

A Baptista Szeretetszolgálat Országos Szociális Segítő Központ gondozói országszerte több mint 100 településen 2000 időst látnak el naponta házi segítségnyújtás keretében. 300 szociális gondozóval dolgoznak, 7-8 ellátott jut egy dolgozóra. Az idősek nagy része gondozásra szorul, nem csak a háztartásvezetés miatt van szükségük segítségre, mondta Heidl Beáta intézményvezető. A járvány kezdete óta megnőtt a házi segítségnyújtást igénylők száma, olyanok is jelentkeztek, akiket addig a család gondozott. Náluk is kevesebben voltak, akik a fertőzéstől való félelmükben lemondták a szolgáltatást.

Az ellátás fenntartásához óvintézkedéseket vezettek be. Bármelyik gondozójuknál fertőzésgyanú merül fel, azonnal kiveszik a munkából és két hétre karanténba helyezik, szerencsére erre kevés példa volt eddig. Nem állnak rosszul védőfelszereléssel, de maszkból, gumikesztyűből is sokkal több fogy ezekben a napokban, mint máskor. Pécsen működtetnek egy kisebb 24 férőhelyes idősotthont, ott például havonta 1500 sebészi maszkra, 500, nagyobb védelmet nyújtó FFP2-es típusú maszkra és 500 védőöltözetre lenne szükségük havonta. Nem is a mennyiség beszerzése okozza a problémát, hanem az eszközök ára, minden sokkal drágább lett, mondta az intézményvezető.

Nagy áldozatot hoznak a gondozók

A fertőzésveszély csökkentése érdekében az ápolókat beköltöztetik az idősotthonba, hetente váltják majd egymást, utána ugyanilyen hosszú karantén következik számukra. “Nagy áldozat ez tőlük, büszke vagyok rájuk” - mondta Heidl Beáta. Tudomása szerint egyre több intézményben vezetnek be hasonló intézkedéseket, mivel az összezártság és a lakók egészségi állapota miatt könnyen elterjedhet a vírus. Franciaországi és spanyolországi példák mutatják, milyen katasztrofális következményekkel jár, ha ez megtörténik.

A Somogy megyei Szentbalázson működő Zselici Rózsakert Idősek Otthonában hat dolgozó önként vállalta, hogy a járvány végéig beköltözik a gondozottak közé. Az érdi önkormányzat azután hozott hasonló döntést saját intézményében, hogy egy másik érdi idősotthonban karantént rendeltek el fertőzésgyanú miatt. A napokban több helyről jelentették, hogy bejutott a vírus az otthonba: a budapesti Pesti Úti Idősek Otthonában öt lakónál, egy terézvárosi intézményben két lakónál állapították meg a fertőzést. 

Az idősotthonokban március 19. óta kijárási és látogatási tilalom van érvényben, így a legnagyobb kockázatot jelenleg a gondozók jelentik. Az Emmi által március 22-én kiadott útmutató szerint az intézményeknek minden olyan esetet fertőzöttként kell kezelniük, amikor valaki a koronavírus tüneteit produkálja. Egy későbbi levélben arra kérte az intézményeket a minisztérium, hogy alakítsanak ki izolációs helyiségeket (erre szolgálhat a betegszoba is), ahol el tudják helyezni a fertőzésgyanús lakókat. Kérdés persze, hogy ezt minden intézmény meg tudja-e valósítani, illetve lesz-e elég védőfelszerelés a személyzet számára. 

Müller Cecília országos tisztifőorvos a kijárási tilalom mellett felvételi zárlatot is elrendelt, azaz az idősotthonok nem fogadhatnak új ellátottakat. Kivéve, ha kórház ad át ellátottat, ebben az esetben a kórháznak be kell mutatnia egy negatív koronavírustesztet és nyilatkoznia kell, hogy az adott személy az átadást megelőzően két hétig karanténban volt. A megkérdezett intézmények ezt inkább elméleti lehetőségnek tartják, mert a kórházak vélhetően nehezen tudnák teljesíteni ezeket a feltételeket.