Keressük a járványhelyzet legbosszantóbb hülyeségeit
Mintha nem lenne elég nehéz és nyomasztó most az élet a vírusveszély, a bezártság és a gazdasági válság okozta létbizonytalanság miatt, mindennek a tetejébe még számtalan napi bosszúság jöhet szembe, amik próbára teszik az ember megmaradt türelmét. Nem olyan kellemetlenségekre gondolunk, amiket a kényszer szült, és mindannyiunk közös érdekében el kell viselni őket, és nem is olyasmikre, amik egyértelmű szabályszegések, például a nagycsoportos kirándulás a kijárási korlátozás alatt vagy az időseknek fenntartott idősávban vásárolgatás.
Azokról az apróságokról van szó, amik fafejűségből vagy önzésből fakadnak, azokról, amikre ugyan nincs szabály, de józan ésszel vagy némi empátiával könnyű arra jutni, hogy most ezeket inkább nem kéne. Ha véletlenül szembetalálkoznak az utcán, a kesztyűt, maszkot nem viselő postás gondolkodás nélkül a 70 feletti idős ember kezébe nyomja a nevére jött küldeményt, ráadásul úgy, hogy az egyértelműen nem fontos, csak egy hetilap? A játszóterekről kitiltott gyerekeket a társasház kertjében sem hagyják játszani, mert szomszédok panaszkodnak a zajra? A közös képviselő az ütemterv szerinti fűnyírást erőlteti még akkor is, ha azt egyes idős lakók maguk nem, csak egy házról házra járó munkás személyes kifizetésével tudnák megoldani? Elhajigálják a használt maszkokat és kesztyűket?
Keressük a járványhelyzet legabszurdabb húzásait: írják meg nekünk, önök mikkel találkoztak!