Hazajönni és bukni pénzt, kreditet, félévet, vagy kint maradni és reménykedni?

Kaptuk az emailt, hogy ha tudunk, menjünk haza, de egyből felmerült a kérdés, hogy mit kell visszatéríteni, és mit nem. Már akkor is ilyen nagy bizonytalanság volt, hogy majd el kell számolni, és majd egyéni elbírálás lesz. Ez nyilván egy olyan dolog, ami nem vonzó senkinek. Egy edzett egyetemista pontosan érti, hogy miről szól az egyéni elbírálás, hogy aki a másik oldalon ül, az olyan, mint egy biztosító: az a célja, hogy minél kevesebb pénzt adjon

– mesélte az Indexnek március végén egy Németországban maradt egyetemista.

Simon (akinek nem ez az igazi neve, de nem szerette volna a saját nevével vállalni a történetét) március elején érkezett meg Németországba, hogy elvégezzen egy nyelvi kurzust, mielőtt az ottani szemeszter április elején elindulna. Volt aláírt Campus Mundi szerződése, és mikor elindult, még nem tűnt ennyire vészesnek a járványhelyzet. Mivel a külföldi félév miatt mindenképp csúsznia kell, Simon az utolsó lehetőségig ragaszkodik ahhoz, hogy a mostani ne egy elpazarolt félév legyen.

Ezért is maradt Németországban, az egyetemi óráinak egy részét online meg fogják tartani, ő pedig arra készül, hogy ha másképp nem, így fogja tudni teljesíteni a szükséges krediteket.

Amikor esedékes volt az áprilisi kollégiumi díj befizetése, már azt számolta: ha addig sem érkezik meg a számlájára a pénz, ott fog tartani, hogy félmillió forintnál is többet költött a saját zsebéből. Múlt héten a Campus Mundi ösztöndíjasok kaptak egy tájékoztató levelet, amiben ez áll:

A támogatási szerződések aláírását és az ösztöndíjelőlegek utalását a járványügyi veszélyhelyzet időtartamára felfüggesztjük.

Ennek ellenére Simont arról tájékoztatták, hogy meg fogja kapni az ösztöndíját. Ő pedig vár, pontosan vezeti a költségeit, és spórol, amin csak tud, de az egyre romló forintárfolyam miatt minél később érkezik az utalás, annál kevesebbet fog kint érni a forintban megkapott pénze. Igaz, úgy látja, hazajönni most már akkor se nagyon lenne lehetősége, ha akarna. 

Akik maradnak

Nem Simon az egyetlen Campus Mundi vagy Erasmus-ösztöndíjas, aki még azelőtt kiutazott, hogy a világjárvány miatt sorra kezdték volna lezárni az országhatárokat. Beszéltünk olyan magyar egyetemistákkal, akik Franciaországban, Portugáliában, Angliában vagy épp Thaiföldön vannak épp, és Simonhoz hasonlóan a maradás mellett döntöttek. Emellett több érv is szólhatott:

• Az anyagi szempontokat szinte mindenki mérlegelte, sokan érzik úgy, hogy ha már kint vannak, úgy tudnak a legolcsóbban kijönni a dologból, ha maradnak, és reménykednek abban, hogy ha másképp nem, online tudják teljesíteni az ösztöndíjhoz szükséges krediteket.
• A másik gyakran előkerülő érv, hogy számos képzésben mindenképp csúszást jelent, ha valaki külföldi félévet iktat be az egyetemi tanulmányaiba, ezért is ragaszkodnak többen ahhoz, hogy maradnak, és az extrém körülmények között is próbálnak valami értelmezhetőt kihozni a helyzetből.
• Többeknél felmerült a fertőzésveszély is mint a hazatérés ellen szóló érv. A repülés eleve kiemelt kockázat, de a hazatérés kapcsán többen aggódnak, hogy a szüleiket és más családtagjaikat is megfertőzhetik, illetve karanténba kényszeríthetik, ha visszatérnek az otthonaikba.

Elértünk olyan egyetemistát is, aki nem önszántából maradt Olaszországban, mert bár szeretett volna hazatérni, de sehogy sem tudott:

A magyar egyetemtől kaptam egy mailt, amiben azt javasolták, hogy térjek haza. De hogy hogyan, arra nem mondtak semmit. Négy gépemet törölték. Az itthoni egyetemről ezután nem kérdeztek semmit, egyértelműnek vették, hogy hazatértem. Senkinek nem sikerült innen hazajutnia

– írta nekünk egy névtelenséget kérő hallgató, aki úgy érezte, neki esélye sem volt arra, hogy visszatérjen Magyarországra.

Az Olaszországban rekedt magyar egyetemista az Indexnek azt mesélte: náluk most online zajlik a tanítás, az olasz egyetem ráadásul érezhetően igyekszik minden felmerülő problémát megoldani. Ennek ellenére ott érthető módon hatalmas a bizonytalanság, még azt sem lehet látni, hogy a következő hét mit hoz, nemhogy azt, hogy mi lesz a szemeszter végéig, vagy hogy hogyan lehet onnan egyszer hazatérni.

Akik hazatértek

Párkányi Bence az ELTE mesterszakos régész hallgatójaként nyert Erasmus-ösztöndíjat a tavaszi félévre Rómába, a Sapienzára. Számára februárban kezdődött kint a tanítás, szintén nyelvi alapozó kurzussal, de mire a szakmai tárgyai is elkezdődtek volna az egyetemen, már egész Olaszországban komolyra fordult a vírushelyzet, ezért rövid mérlegelés után úgy döntött, inkább hazatér. 

Ezt abban a reményben tette, hogy az eddigi költségeit, a repülőjegyeket, a kéthavi lakbérét és a vissza nem kapható kaucióját el tudja számolni, és csak az azon felüli részt kell majd visszafizetnie a neki már elutalt ösztöndíjból.

Az lenne a cél, hogy ne jöjjek ki ilyen 1000-1200 eurós mínuszba

– magyarázta Bence, és hozzátette, szerinte ez a helyzet gyakorlatilag a vis maior szótári definíciójának felel meg. Ő már a hazautazása előtt felvette a kapcsolatot az egyeteme Erasmus-irodájával, és még Rómában megírt egy méltányossági kérvényt, amelyben összeszedte, hogy az ösztöndíjából addig mennyit és milyen jogcímen költött el. 

Bencénél most az a terv, hogy becsatlakozik az itthoni félévbe, és ha egyszer visszaáll normális kerékvágásba az élet, újra megpályázná az Erasmust, mert ezt a lehetőséget nem szeretné kihagyni.

Sz. M. Párizsban tanult, és már a második Erasmus-ösztöndíjas félévét töltötte volna kint tavasszal, amikor Franciaországban is durvábbra fordult a koronavírus-helyzet. Ekkor a magyar egyetemének képviselői nem hivatalosan, főleg szóban még azt javasolták, hogy mindenképp próbáljon meg maradni, és onnan teljesítse ezt a félévet is.

Sz. M. végül inkább a francia egyetemének tanácsaira hallgatott, és hazatért. Neki annyiból szerencséje volt, hogy azt a repülőjegyet, amivel eredetileg a tavaszi szünetre jött volna vissza Magyarországra, át tudta foglalni korábbra, így sikerült még időben elhagynia Párizst. Mivel a francia oktatóival egyeztetett arról, hogyan fogja tudni teljesíteni a kint felvett krediteket, az itthoni egyetemét pedig menet közben folyamatosan tájékoztatta, egyelőre nyugodt.

Több olyan hallgatóval is beszéltünk viszont, akik névtelenséget kérve bevallották: hazatértek, mert gyorsan kellett dönteniük, és ez tűnt biztonságosnak, de mivel nagy a bizonytalanság, hogy mit és mi alapján kellene visszafizetniük az ösztöndíjból, egyelőre nem értesítették az itthoni egyetemet és az ösztöndíjakat elosztó Tempus Közalapítványt.

Akik el sem utazhattak

Bár elsőre könnyebbnek tűnhet azoknak a helyzete, akik ki sem utazhattak, valójában nekik sem feltétlenül egyszerűbb a dolguk. Annyiban kétségtelenül jól jártak, hogy itthon maradtak, így nem kell a hazajutás mellett és ellen szóló érveket mérlegelniük, illetve semmiképp sem rekednek kint egy másik országban. Megpróbálhatják átütemezni egy következő szemeszterre a kiutazást, de azt, hogy akkor a jelenlegi félévével mi történik, még szinte senki nem tudja.

Van, aki nem vett fel Magyarországon egyetemi órákat, és nem is kezdte meg az itteni félévét, és mire kiderült, hogy a koronavírus miatt nem utazhat ki, már lecsúszott arról, hogy a hazai egyetemi szemesztert megkezdhesse. Ő azért aggódik, hogyan fogja tudni teljesíteni a krediteket, hogy ne egy „nullás” féléve legyen, ami miatt fizetős képzésre kerül át.

Van, akinek a doktori disszertációjához lenne elengedhetetlen a külföldi terepmunka, ugyanis összehasonlító kutatást végez, a magyarországi eredményeit kellene összevetnie németországiakkal. Ő, amíg nem rendeződik a helyzet, nem tudja, hogyan folytathatja a kutatását.

A legrosszabbul viszont azok jártak, akik miután elnyerték az ösztöndíjat, siettek a szállás és a repülőjegy lefoglalásával, mert így akartak spórolni. Ők ugyanis, ha még nem írták alá a támogatási szerződésüket, az elköltött pénzt sehol nem igényelhetik vissza.

Van olyan magyar egyetem, ami kiküldött emaileket az erasmusos diákjainak, amikben az Erasmus+ hazai irodájának, a Tempus Közalapítványnak az útmutatása alapján tájékoztatták a hallgatókat arról, hogy milyen anyagi következményei lehetnek annak, ha megszakítják a tanulmányaikat. A Campus Mundi ösztöndíjasokat pedig közvetlenül az ösztöndíjat elosztó Tempus Közalapítvány levele tájékoztatta ezekről a kérdésekről.

Ezekben az emailekben arra ösztönzik a koronavírus miatt pórul járt hallgatókat, hogy vis maiorra hivatkozva szerezzenek vissza minden előre kifizetett pénzt. A Tempus Közalapítvány levelében konkrétan ez olvasható:

Kérjük ösztöndíjasainkat, tegyenek meg minden tőlük telhetőt a már kifizetett költségek visszaigénylése érdekében, és erre vonatkozó levelezéseiket mentsék el, mert a vis maior elszámolásoknál erre szükség lesz.

Emiatt is tartanak sokan attól, hogy hiába vannak igazolható költségeik, ha az egyéni elbírálású kérelmük elbírálói szerint nem tettek meg „minden tőlük telhetőt”, hogy valahonnan visszakapják az ösztöndíjukból előre kifizetett összegeket. Vannak ráadásul olyanok is a hazatérők között, akiknek már a költségeik leigazolása is gondot okoz, például azért, mert csak úgy tudtak megfizethető szállást találni, hogy azt nem hivatalos szerződéssel vették ki. 

A Campus Mundi ösztöndíjak visszafizetése kapcsán ezért az Index is tájékoztatást kért a Tempus Közalapítványtól, és nekünk is megerősítették, hogy azt „tanácsolják” a hallgatóknak, hogy „törekedjenek a kiadások visszatéríttetésére a szolgáltatóktól (szállás és utazás díjából)”, és akkor éljenek vis maior bejelentéssel a Tempus Közalapítványnál, ha nem tudták visszaigényelni a pénzüket.

A Tempus ezenkívül elküldte nekünk azt a hivatalos tájékoztatót, amit az ösztöndíjasaiknak készítettek, ebből az derül ki, hogy 

• azok járnak a legrosszabbul, akik elnyerték ugyan az ösztöndíjat, de azelőtt költöttek, mielőtt megírták volna a támogatási szerződést, és a koronavírus miatt végül nem is kaptak szerződést, nekik ugyanis semmilyen visszatérítés nem jár,
• ösztöndíj csak az igazolhatóan külföldön töltött időszakra jár, ezért a hazautazással kapcsolatos bizonylatokat meg kell őrizni,
• azok, akik elnyerték az ösztöndíjat, bizonyos feltételek mellett elhalaszthatják vagy átütemezhetik a külföldi tanulmányaikat.

Palkovicstól is segítséget kértek

A Campus Mundi ösztöndíjasok közül többen nem értenek egyet a visszafizetési kötelezettségükkel. Az Index információi szerint hat különböző egyetem 68 érintett hallgatója írta alá azt a Palkovics László innovációs és technológiai miniszternek és a Tempus Közalapítvány főigazgatójának, Tordai Péternek címzett levelet, amiben a visszafizetési kötelezettség eltörlését kérik.

Ebben a levélben arra hivatkoznak, hogy maga a Tempus Közalapítvány is elismeri, hogy a világjárvány vis maiornak minősül, a hallgatók támogatási szerződésében pedig az áll:

Azt állítják a pénzükért küzdő ösztöndíjasok, hogy az utólagos elszámolási kötelezettség „elfogadhatatlan”, mivel a szerződésük szerint az ösztöndíj felhasználásáról nem kellene elszámolniuk. Emellett azt is megjegyzik, hogy szerintük nem arról van szó, hogy „önként megszakították” a külföldi tanulmányaikat. Egyrészt a koronavírus miatt döntöttek a hazatérés mellett. Másrészt, attól függetlenül, hogy hazatértek, amennyiben lehetőségük van rá, elvégzik a kint már megkezdett tanulmányaikat online.

A 68 diák által közösen jegyzett levél kéri „a vis maior helyzet elismerését és törvényes garantálását, az ennek ellentmondó, méltánytalan, igazságtalan lépések, intézkedések visszavonását, a visszafizetési kötelezettség eltörlését, valamint mindezek egyértelmű kommunikációját az érintettek és a nyilvánosság felé”.

Borítókép: MTI Fotós: Czeglédi Zsolt

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!