Budapest még nem hitte el, hogy megnyitották a Margitszigetet

Pénteken a fővárosi önkormányzat feloldotta a Margitsziget és a Hajógyári-sziget hétvégi járványügyi zárlatát. Többen elhamarkodottnak tartották a lépést, attól tartva, hogy a parkra kiéhezett fővárosiak D-Dayt rendeznek a szigeten.

Vajon igazuk van-e? − ezen morfondíroztam szombat délután 3 óra körül a Margit-hídon a szigeti bejáró felé tartva, és fogadásokat kötöttem magammal. A bejárónál rögtön belefutottam egy hócipős kollégába, aztán rögtön tévésekkel találkoztam, ez pedig tipikusan annak a jele szokott lenni, amikor a média túlértékel egy eseményt.

Nem is volt tömeg, az emberek egyenletesen érkeztek a hídról, és haladtak tovább befelé, hevenyészett mérésem szerint percenként 5-10 fős töltőkapacitással, ami mindennek nevezhető csak rohamnak nem.

A sétálgatók között egyenlő arányban voltak családok, idősek, fiatalok, a legtöbben párban. Az elszórt beszélgető csoportok nagyjából ügyeltek a 1,5-2 méter biztonsági távolság betartására -- a jelenleg érvényben lévő rendelkezéseknek megfelelően. Maszkot elvétve láttam gyalogoson, akkor is legtöbbször áll alá tolva, igaz, a szabadtéren a maszk nem is kötelező. 

Erős volt viszont a sziget főútján a kerékpáros forgalom. A bringások közül sokkal többen viseltek valamilyen maszkot is. Az elsőre furcsának tűnő jelenség magyarázatára az egyik biciklis adott magyarázatot, amikor előre kiáltott társának:

Milyen jó hogy hoztuk a maszkot, nem nyeljük be ezt a rohadt nyárfaszöszt!

De nemcsak fehér szösz szállt a levegőben, hanem különböző rovarrajok is, ezért a bringásoknak tényleg jól jött a maszk. A kerékpárosok között egy járőrautó fordult meg kb. negyedóránként, látszott, hogy a rendőrség is felkészült az esetleges problémákra. 

Elsétáltam a nagyréti piknikzónáig, de nem ért meglepetés, hogy a füves teret nagyon lazán lakták be a plédes majálisozók, és inkább kisebb csoportokban. 

Budapest még nem hitte el, hogy megnyitották a Margitszigetet – ezt már egy szomorkás büféstől tudtam meg. Egy másik meglepődött, amikor megkérdeztem, hogy megy a bolt:

Miért kérdezi mindenki ma, hogy mekkora a forgalom?

– kérdezett vissza, és én csak az újságíró kollégákra tudtam gondolni, simán lehet, hogy több riporter érkezett a szigetre szombaton, mint civil látogató. Azért a büfés elárulta, hogy jobbat vártak, volt már jobb napjuk a járvány alatti hétköznapokon is. Majd este talán, egyeztünk meg, és tovább álltam.

Egy fagylaltárus szerint a forgalom mindössze 10 százaléka lehet egy tavalyi hasonló napnak.

Mintha november lenne, 5000 forintot csináltam egész nap.

– tette hozzá. Gyors fejszámolás után megállapítottam, hogy az kb. húsz gombóc.

Félnek a járványban fagyit nyalogatni az emberek? – kérdeztem. Az árus szerint inkább arról van szó, hogy kevesen vannak, és "azok is csak mennek". Akivel megvan a szemkontaktus, az megáll, nem aggályoskodik. A fagyit egyébként külön ember adja ki gumikesztyűben, társa kezeli a kasszát.

Nagyon úgy tűnik, hogy a legtöbben csak körülnézni jöttek, derül ki. Mivel gyakorlatilag én is ezért érkeztem, lassan el is indultam hazafelé. Egy órányi mászkálás elteltével megállapítottam, hogy a tömeg nem nőtt, Budapest úgy tűnik, még óvatos.