Az Adriára magánvonattal? Már ezt is lehet, kipróbáltuk

A Prágából Pozsonyon át érkező Regiojet szerelvény első hivatalos magyarországi bemutatkozása ez: a Fiuméba igyekvő járat az ország nyugati felét szeli át, és csak egy helyen áll meg, Csornán. Az első akadály tehát, amit az Adriára vonatozni szándékozó magyarnak át kell ugrani, az az, hogy el kell jutnia valahogy a 22 óra 49-kor megálló szerelvényhez a településre. Ehhez érkezhet vonattal vagy busszal, de a legkevesebbet akkor kell várnia, ha személyautóval jön, és kocsiját az állomáson hagyja. 

A jellegzetes sárga színű szerelvény a sárga-fehérre festett Siemens Vectron mozdonnyal bő félóra késéssel fut be az állomásra. Rettentően hosszúnak tűnik: a 12 egymáshoz kapcsolt kocsiban mintegy 560 utas fér el. Többségük az ülőhelyeken, kisebb részük az ágyakkal felszerelt éjszakai kabinokban. Ha minden jól, megy reggel 9-re lent leszünk Fiuméban.

Felszállunk a vonatra, beteszem a hátizsákom a fülkébe. Zúg a légkondi, aránylag hűvös van. Az alsó két ágy a kissé használt kék kárpittal bevont ülések széles ülőrésze, a felső kettő pedig az ugyanolyan széles háttámlák felhajtásával alakítható ki. Ha a két felső ágyat felhajtjuk, nem sok hely marad: ülni nem lehet a fülkében, mert nincs elég hely a felső ágy alatt, állni pedig kevés az ágyak közötti tér. Ezért marad a háttámla, majd némi helyezkedés után átmegyünk az alkalmi büfékocsinak kinevezett ülőhelyes részbe, ahol Szigeti Andrással, a járat magyar szakaszáért felelős Continental Railway Solution Kft. vezetőjével futok össze. Egyből nekiszegezem a – valószínűleg az olvasóban is már egy ideje motoszkáló – kérdést:

Miért éppen Csorna?

Mint elmondja, nem volt egyszerű dolguk a vonal magyarországi részének a kialakításakor. Megkapták a rajkai belépési és az őrihodosi (Hodoš, Szlovénia) kilépési pontot, ehhez kellett olyan pályaszakaszokat találni, ahol a pályakapacitás résidejeit kihasználva meg tudták szervezni a járatot az optimális vonalon.

Ezen a vonalon Csorna az egyetlen értelmezhető megálló, Győr mar akkora kerülő lenne, hogy nem érné meg

– mondja Szigeti.

Az első járaton főleg csehek, és kisebb részben szlovákok utaznak, magyarok csak páran vagyunk. Arra számítanak, hogy a jövőben is valószínűleg ezek az arányok maradnak.

Ezt már Radim Jančura, a Regiojet vezetője közli velem, aki szintén végigutazza a távot, hogy megnézze, hogy működik a járat. Jančura elmondása szerint Csehországban és Szlovákiában rögtön elkelt a jegyek nagy része, a teljes szezonra pedig 30 ezer jegyet adtak el eddig.

A Prága–Pozsony–Fiume-járat ötlete elég új, akkor született, amikor a koronavírus-járvány miatt úgy volt, hogy egy korridoron lehet csak majd a horvát tengerhez lejutni Európából. A korridor ötlete azóta a múlté, a gyorsan felállított járat viszont maradt, és úgy tűnik, hogy bevált.

A beszélgetés közben, de már a felszállás után a fülkénél is találkozni lehetett a járat egyenruhás stewardesszeivel, akik frissítőt, ételt, italt kínáltak. A kávé ingyenes (reggel egyenesen az ágyba érkezik egy ingyencroissant kíséretében), ingyen adnak félliteres ásványvizet is az utasoknak, az üdítő (Kofola) vagy a cseh sör igen olcsó (0,8-0,8 euró, azaz 280 forint), de a csomagolt ételek is 2-3 euró között kaphatók.

Mikor rákérdezek, mire ez az alacsony árszínvonal, Radim Jančura előhozakodik kedvenc kifejezésével: ez része annak, hogy a Regiojet szolgáltatása "szexi". Jančura szerint ez azt jelenti: abban jobbak a vetélytársaknál, hogy vidámabb a dizájn, vonzóbb és olcsóbb a szolgáltatás náluk, emellett egyfajta társasági utazást kínálnak repülőgépeken megszokott fedélzeti megoldásokkal (mint a stewardesszek, vagy ülések háttámláiba épített többfunkciós képernyők, amiken például filmeket lehet nézni).

Nem a sörön, üdítőn, ételen akarunk keresni. Amúgy is jobb, ha ezeket fogyasztják az utasok, és nem hoznak magukkal ennivalót.

– teszi hozzá.

Éjfél körül keveredek vissza a hálófülkébe, ahol néhány élire hajtott mozdulattal megágyazok. Az ágynemű frissen mosott, és légmentesen lezárt zacskóból kell kioperálni. Az egyik alsó ágyon, a közepesen kemény szivacson hamar álomba ringat a vonat enyhén himbáló mozgása. Bajba csak akkor kerülök, amikor az éjszaka kimennék a vécére. Fülketársaim ugyanis lezárták belülről az ajtót, a biztonsági rigli ördöglakatjával pedig a sötétben nem boldogulok. Motoszkálásomra egyik utastársam felébred, és segít megoldani a rejtélyt (későbbi elmondása szerint aztán alig bír elaludni a fel-feltörő nevetéstől, amit kétségbeesett ábrázatom felidézése bugyborékoltat ki belőle).

Ettől eltekintve kényelmes alvás után reggel kedves stewardess ébreszt minket lengedező kávéillattal. A vonat már közeledik Fiuméhoz. Fiuméban kamerák, fotósok hada várja a vonatot: Horvátországba is először érkezik magántulajdonú személyvonat. A turizmusból jelentős bevételeket besöprő ország több minisztere is üdvözli az új járatot, amin még több turista érkezik a horvát tengerpartra. Különösen most örülnek, hogy jönnek a nyaralók, mert a horvát idegenforgalom még csak most ébredezik a koronavírus okozta sokkból. A maszkban nyilatkozó politikusok és utasok, a fehér kezeslábasban dolgozó vonatfertőtlenítő munkás látványa mutatja, hogy még nincs vége a járványnak. Sőt, csütörtökön 81 fertőzött volt, a járvány tetőpontján voltak ennyien.

Fiume köztereire viszont visszatért az élet. A kávézók, éttermek teraszain sokan ülnek, az utcák tele vannak emberekkel, itt már szinte senki sem hord maszkot. Külföldi hangot azonban elvétve hallani. Szóba elegyedek egy idegenvezetővel, aki elmondja, hogy kezd beindulni a forgalom, de még mindig csak a tavalyi 60 százaléka. A szállásfoglalások is elindultak az elmúlt két hétben, látni hogy ha minden jól meg, nem fognak éhen halni idén a panziósok.

A hajóépítésből és kikötőjéből élő város tengerpartján elég nagy a hajóforgalom. Az óriás tengerjárók mellett csak 6-7 kisebb strand tud üzemelni. A legnépszerűbb fürdőhelyen, a Kantrida uszoda melletti Ploce strandon sem látszik már a járványidőszak, azt viszont nem mondanám, hogy a nem túl nagy területű plázson nyomorognának a fürdőzők. A külföldieket valószínűleg mindössze kis cseh–magyar csapatunk képviseli. Nincs sok időm, de bebukdácsolok a bokafacsarító köveken a vízbe, ha már egyszer Fiuméban vagyok, ússzak egy jót a tengervízben. 

Nem sok idő maradt a városra, a vonat 18 óra 35 perckor indul vissza, és elvileg hajnali 4 óra körül érkezik meg Csornára. Visszafelé sokkal kevesebb az utas, az elvárhatónál mégis jóval hosszabban rostokolunk a horvát-szlovén határ horvát, majd utána a szlovén felén. Legalábbis feltűnőbb, mint idefelé, amikor kifelé jöttünk a schengeni övezetből, ráadásul a legtöbben mélyen aludtunk. A határőrök kutyákkal, hosszas igazolványvizsgálattal demonstrálnak, állítólag azért mert a járvány utáni új helyzetben az új járattal elsőre nem tudják, mit kezdjenek.

Verseny az utasokért: ki lesz a győztes?

Addig is újra elbeszélgetek Radim Jančurával és Szigeti Andrással arról, hogy látják a vasút jövőjét a magánvonatokat üzemeltetők szemével. Jančura elmondja, hogy a Regiojetnek nem a fiumei vonal a fő magyarországi projektje, július 31-én indítják a Prága-Bécs-Budapest járatot, amivel nem csak a MÁV és az osztrák államvasút által üzemeltetett Railjet versenytársa akarnak lenni, de számítanak arra, hogy elszipkáznak a menetrend szerinti Budapest-Bécs buszjáratok utasai közül is.

Hosszabb távon, 15 éven belül Jančura szerint muszáj, hogy legyen verseny az európai közlekedésben. A verseny nyertese szerinte a vasút lesz, mert "szexi" (ehhez a kifejezéshez ragaszkodik), árban felveszi a versenyt a repüléssel, és új területeket kapcsol be a vérkeringésbe. A másik nyertes pedig Jančura szerint az utas lesz, mert több szereplő vetélkedik majd érte, lejjebb nyomva az árakat és magasabbra emelve a szolgáltatás minőségét.

Szigeti ezt hasonlóan látja: szerinte 10-20 éves távlatban az uniós pénzekből tovább fejlődnek a vasúti fővonalak, magasabb lesz a sebesség, korszerűbbek a járművek. A rövid távú, Európán belüli repülés már most látszik, hogy veszteni fog. 

Ahogy a fapados repülés megteremtette a piacát és átalakította az EU légiközlekedését, úgy az európai magánvasutak terjeszkedésének időszaka jön az autó, a rövid távú repülés és a lassabb busz kárára.

- teszi hozzá.

Magyarországon, a belföldi járatokon a jövőben is az állami megrendelés alapján végzett közszolgáltatás lesz a legerősebb, de hogy a MÁV vagy a magánvasút lesz a jövőben a főszereplő, azt Szigeti szerint majd a magyar kormány által a kiírt pályázat feltételei és az uniós rendelkezések döntik majd el.

A visszafele úton már kurtább az alvási idő, 4 óra előtt ki kell ugrani az ágyból, mert ha nem, akkor Pozsonyig visz a vonat. Ahogy közeledünk Csorna felé, hajnalodik, a földek felett reggeli köd terjeng. A vonat az alapos határvizsgálatok miatt késik, de a parkolóban álló autót nem lehet lekésni. Budapestre szerencsére nem én vezetek.

Akkor vonat vagy autó?

Sokszor autóztam le Horvátországba, legtöbbször éppen Fiume felé. Az egészen biztos, hogy a vezetés helyett százszor kényelmesebb a vonat, abban is van valami, hogy egy társaság is jobban érzi magát a büfékocsiban, mint egy autó belsejében. Ha pedig nem társasági életet akar élni valaki, akkor az utazás holtidejét alvással tölteni kifejezetten jó ötlet a vasúti fülkében.

Egy főre nézve a 22 eurós ülőhely (és a 30 eurós fekvőhely) kifejezetten versenyképes az autópályadíjakkal (ami 25 euró ezen a szakaszon), és ha ehhez még hozzászámítjuk a benzinköltséget (450 kilométerre minimum 10 ezer forint, azaz 30-35 euró), akkor még inkább. (Igaz, ha az autóban négyen ülnek, és megosztják a költségeket, akkor az valamivel olcsóbb lesz a vonatjegynél.) Tehát komfortban a vasúté az elsőbbség, a költségekben is jól áll a vonatozás, de van még egy kis bökkenő.

Az autós utazási idő (a Csorna–Fiume-távon) csak a fele a vonatnak, ráadásul ugyan a fiumei vasútállomástól a Regiojet számos csatlakozó buszjáratot szervez minden irányba, kocsival könnyebb eljutni a célig. A lejutási időt nagyban befolyásolja, hogy Horvátország még nem tartozik a schengeni övezetbe, ezért a határokon elhúzódhat az ellenőrzés. Hozzá kell tenni, hogy tavaly a MÁV-nak is volt horvátországi járata, de idén még nem indult, és nem is tudni, indítanak-e egyáltalán.

(Borítókép: Regiojet szerelvény a kanyarban. Fotó: Lakatos Benedek)