Máté, Mirella
11 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

A Lynx-gyár és az újjáéledő magyar hadiipar

2020.09.12. 17:12
Trianon után Magyarországnak sokáig tilos volt saját fegyvereket gyártani, a győri programban készült harcjárműveknek és repülőgépeknek kevés idő adatott. A második világháború óta a mostani zalaegerszegi fejlesztés a legnagyobb az iparágban.

A Zalaegerszegen megépülő, csúcstechnológiájú Lynx-gyár új fejezetet nyit a magyar hadiipar történetében. Az iparág több évtizedes szünet után tölthet be újra jelentős szerepet a magyar nemzetgazdaságban, a Magyar Honvédség évtizedeken át tartó leépítésével párhuzamosan ugyanis az azt kiszolgáló hazai hadiipar is leépült. A valamikor több tízezer embert foglalkoztató, sok esetben világszínvonalú eszközöket gyártó vállalatok fix megrendelés és referencia híján előbb kiszorultak a nemzetközi piacról, majd lassan meg is szűntek.

Maroknyi maradék

A 2010-es évek elejére alig néhány cég maradt, amely elmondhatta magáról, hogy rendelkezik haditechnikai gyártásra szóló engedéllyel. Ezek egy része a 2010-es kormányváltást követően politikai okokból nemhogy megrendelésre, de referenciaszerzésére sem kapott lehetőséget ígéretes fejlesztései, és modern, a világpiacon értékesített termékei ellenére.

Pedig ahogy a hazai autóipar vagy éppen a szingapúri hajóépítő ipar példája mutatja, a földrajzi közelség előnyeit és rugalmasságát kihasználva számos helyi beszállító tud csatlakozni a nehéziparhoz, olyan tömeget képezve, mely akár ezres nagyságrendű munkavállalót foglalkoztat. A know-how, a gyártástechnológia részletei, a modern gyártóeszközök magas szintű tudást feltételező kezelése mind hozzájárulhatnak a fejlődéshez.

Trianon után Toldi, Nimród, Botond; '45 után FUG

Magyarország a trianoni békeszerződés rendelkezéseinek értelmében el volt tiltva nemcsak a modern haditechnika fejlesztésétől és gyártásától, hanem birtoklásától is. A titokban beszerzett eszközök kis számuk és viszonylagos elavultságuk miatt még a fegyvernemi kultúrák kialakulásához is csak kis mértékben járulhattak hozzá. Az 1938-as győri program beindulása nyomán szintén licenszek átvételével kezdődött az akkor nagyjából modernnek számító eszközök gyártása.

A svéd L-60-ból kialakított 38M Toldi, vagy az L-62 páncélvadász hazai változata, a 40M Nimród nagyrészt megegyeztek az eredeti változattal, de a Zrínyi I és II. rohamtarack, vagy a gyártásba már nem került 44M Tas már saját fejlesztések voltak. Repülőgépek területén a Reggiane 2000 magyar változata, a MÁVAG Héja még nem volt teljesen modernnek mondható, de a Győrben gyártott DB 605 motorok és a velük felszerelt Me-109 G Gusztávok már egyértelműen a kor csúcstechnológiáját képviselték. Természetesen a nem egyértelműen katonai felhasználású eszközök területén születtek modern eszközök mint például a terepjáró Botond tehergépkocsi

A II. világháború után a KGST-ben Magyarországra a járműgyártás bizonyos részei jutottak, így készülhetett viszonylag nagy sorozatban a BRDM-2-re hasonlító, azonban teljesen magyar fejlesztésű FUG/PSZH sorozat. 

Bérgyártás, tanulás, saját gyártás

Az önálló és modern hadiipar felállítására jó példa Törökországé. A már nemzetközi iparági sikereket is elérő OTOKAR nevű cég eleinte Magirus Deutz autóbuszok gyártásával kezdte működését, majd a már meglévő gyártóbázisán a nyolcvanas évek közepén elkezdte a Land Rover Defender összkerékhajtású katonai terepjárók gyártását. A licensz lejárta után gyártott, első önálló török fejlesztésű harcjármű, a páncélozott Akrep dzsip még egyértelműen magán hordozta elődje jellegzetességeit, de már teljesen helyi fejlesztésű volt. Az Akrepet leváltó Cobra és Cobra II járművek a tapasztalatok felhasználásával épültek és egyértelműen modern eszköznek számítanak.

Különlegessége a török modellnek, hogy magántőke bevonásával, de jelentős állami kontroll és tulajdon mellett végzik fejlesztéseiket. Érdekes párhuzam, hogy a könnyű harcjárművek mellett a török hadiipar gyárt harci helikoptereket is, az olasz Agusta vállalat licensze alapján, egyelőre még csak saját részre, de már török gyártású szenzorokkal és fegyverekkel felszerelve. Ugyan a legtöbb területen már önellátó Törökország, példának okáért a saját fejlesztésű TF-X harci repülőgépéhez még külföldről kell sugárhajtóművet vásárolnia. Erdogan elnök 2023-ra tűzte ki az önellátás szintjének elérését.

Licenszelt után eredetit

Az elmúlt kétszáz évben a nagy ipari ugrást végrehajtó országok (Japán 1853, Szingapúr 1965, Kína és  Dél-Korea 1972, Törökország 1990-es évek) mindegyikének felemelkedése licenszek vásárlásával és az így megszerzett tudás továbbfejlesztésével kezdődött. Nagyon hasonlít a korábban ismertetett török mintára a dél-koreai autógyártás felfutása is, elég csak a nálunk a rendszerváltás környékén feltűnt Daewoo Racerre gondolni, mely le sem tagadhatta Opel Kadett ősét. Érdemes megnézni, hogy harminc év alatt hova jutott a dél-koreai autógyártás a licensz gyártott kezdetektől!

A gyártástechnológiai tudás átadása és egyéb gazdasági előnyök mellett a kutatás-fejlesztés, valamint az innováció területén is jelentős előnyökkel jár a csúcstechnológiájú eszközök gyártása. Azok a modern megoldások, gyártási eljárások és szabványok, amelyek önerőből történő kifejlesztése csak aránytalanul nagy ráfordítással valósulhatna csak meg lényegében készen érkeznek. Ez a folyamat azonban bizonyítottan nem gyors. A közismerten magas kínai munkamorál mellett sem tud még a kínai ipar megfelelő mennyiségben és áron olyan precíziós termékeket előállítani, mint például vadászgépekbe szánt katonai sugárhajtóművek, melyeket még mindig kénytelen Oroszországból vásárolni.