Elhunyt Strausz János volt alkotmánybíró

Életének 87. évében elhunyt Strausz János nyugalmazott bíró, az Alkotmánybíróság volt tagja – adta hírül szeptember 21-én az Alkotmánybíróság honlapja.

Strausz János 1934. december 23-án született Budapesten. Ko­rán mun­kát kel­lett vállalnia, miu­tán munkaszolgála­tos édes­apja elesett a Don-kanyarban. Fivéré­vel és édesanyjával nehéz körülmé­nyek kö­zött él­tek. 1954-ben kezdte meg tanulmányait az ELTE jogi karán, de 1957-ben kizárták az egyetemről az 1956-os forradalom napjaiban nyilvánosan hangoztatott véleménye miatt. Évekig se­gédmunkás­ként dolgo­zott. A gyári munka mellett le­velező ta­gozaton 1963-ban fejezte be – summa cum laude minősí­téssel – ta­nulmá­nyait.

Mindvé­gig a büntetőjog és a bírói hi­vatás vonzotta. „Olyan ez, mint az archeológiá­ban össze­rakni egy eltört római vá­zát” – magyarázta. Több mint három évti­zedes büntetőbí­rói pályafutása alatt ren­geteg törött vázát rakott össze. Túlnyomórészt sú­lyos, élet elleni büntető­ügyekben ítélkezett. Sok-sok híressé vált esete közül a gellérthegyi Fe­kete kéz galeri pere, a gyermekgyil­kos­sággal vádolt, majd a vá­dak alól felmen­tett Magda János ügye, a Pócspetri-ügy perújítása, valamint a sortűz­perek voltak talán a legemlékezetesebbek. Ő volt az első bíró, aki ítéletet hozott egy sortűzperben, mégpedig a salgótarjáni sortűz ügyében. Ítéletét arra alapozta, hogy a tettesek, a felbujtók, a kez­deményezők és a bűnse­gédek is háborús bűncse­lekményeket követ­tek el, így tettük nem évült el.

Amikor 1998 végén megke­res­ték, hogy alkotmánybírónak jelölnék, úgy érezte, nem utasíthatja vissza a felkérést. 1998 decembere és 2004 decembere között volt az Alkotmánybíróság tagja.

Strausz János agglegényként élt haláláig egy Teréz körúti ­lakásban. Egy 2005-ben megjelent interjújában így vallott magánéletéről: „Sohasem éreztem szükségét, hogy lekössem magam. Ez nem je­lenti azt, hogy ne szeretném a női nemet, vagy hogy nem voltak koráb­ban érzelmeim. Ma is sze­retem a gyerekeket és a kutyákat. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a folyamatosan végzett munkával nagyon gyorsan eltelt az élet.”

Halálával az egyik legnagyobb tekintélyű, legfelkészültebb magyar büntetőbíró távozott az élők sorából.