Munkahelyi szieszta Magyarországon?

Maga a szieszta kifejezés spanyol szó, amely a latin hatodik órából alakult ki a 17. század dereka táján. Ébredés után hat órával szokás visszaaludni egy rövidet tehát a mediterrán országokban, Spanyolországban, Görögországban, Olaszországban és Dél-Amerikában, de Ázsiában is, például Thaiföldön és Vietnámban.

Mert rohadt meleg van. Teli hassal meg pláne. Képtelenség dolgozni, csak punnyadni tud az ember. Az utóbbi évtizedekben ugyanakkor kezdett visszaszorulni e szokás (már a spanyolok fele sem sziesztázik, még alkalmanként sem), két okból is:

• a légkondicionáló berendezések globális elterjedésével már kevésbé lehet panaszkodni a fojtogató hőségre,
• és a sziesztázó népek gazdaságilag gyengécskén muzsikálnak, vagyis nem tűnik túl meggyőzőnek azon érvelés sem, hogy kipihenten, újult erővel jobban megy a délutáni munka. (Ehhez fontos tudni, hogy a szieszta szokása nem a munkaidőből vesz el ott, ahol hagyománya van. Amennyit pihiznek délután, annyival tovább dolgoznak aztán.)

Mindezekkel párhuzamosan az embertudományok három újabb alapvető szempontot adtak hozzá a téma pertraktálásához. Jelesül:

• A délutáni pihinek egészségmegőrző élettani hatásai vannak,
• az ember megszakítás nélküli koncentrálóképessége immár igazoltan véges,
• a digitális gazdaságban egyre kevésbé fontos a folyamatos személyes jelenlét a munkahelyeken.

Vegyük sorra ezeket!

Megelőzheti a férfiak sztrókját

Egy idevágó kutatás azt találta, hogy akik heti kegalább háromszor és alkalmanként minimum harminc percet szundikáltak a munkahelyükön, azok 37 százalékkal kisebb eséllyel haltak meg szív- és érrendszeri okokból. A férfi munkavállalók számai még letaglózóbbak: ők 64 százalékkal kisebb eséllyel hunytak el a szóban forgó betegségekben, mint nem sziesztázó kollégáik. Érdekes adalék, hogy az egészségvédő hatás a munkanélküli sziesztázó férfiak esetében a két nem átlagával gyakorlatilag azonos csupán. Tehát kimondható, hogy a délutáni alvásmegvonás szempontjából a

A NASA szerint is kell a csendes pihenő

Tanulmányok szerint már egy tíz-húsz perces napközbeni alvásnak is egyértelmű pozitív hatása van a szellemi képességekre, a nagyobb intellektuális és kreatív kihívást jelentő feladatokhoz viszont már egyenesen másfél óra kell – el kell érnünk tehát a REM-fázist az alvás során, hogy napközben újrafényesítse magát az agyunk.

A szunyókálás optimumát maga a NASA határozta meg 1995-ben, mégpedig 26 percben. Ennyi idő alatt a pilóták teljesítménye 34 százalékkal, éberségük pedig 54 százalékkal növelhető.

A munkaidőből is simán lecsíphető még

Nemrégiben az Index is foglalkozott azzal, hogy a szakirodalom szerint körülbelül három órát töltenek az emberek tényleges munkavégzéssel a munkahelyükön. Ehhez részben hozzájárult az is, hogy az internet és a mobiltelefónia tovább csökkentették képességünket az aktív figyelemre, de nem csupán erről van szó.

A koncentrált szellemi munka régebbi fekete öveseinek életrajzaiból is az derült ki ugyanis, hogy

A francia matematikus zseni, Henri Poincaré például harminc könyvet és ötszáz tanulmányt írt e munkaritmus mellett, Charles Darwin pedig ugyan csupán tizenkilenc könyvet, de emellett megfejtette a földi fajok eredetét. Kevesebb idő alatt tehát több munka végezhető el – szól a tudomány konklúziója.

Magyarországon is felmerült már

2017-ben Vágó Gábor politikus beszélt a nyári delelés bevezetésének szükségéről, amelyet szerinte csak halogatni lehet, de a klímaváltozás miatt előbb-utóbb úgyis elkerülhetetlen lesz hazánkban is. Legutóbb pedig 2018-ban javasolta a Közlekedési Szakszervezetek Országos Szövetsége a „közlekedési sziesztát” hőségriadó idejére. Megfigyelhető, hogy mindkét kezdeményezés a hőmérséklet alakulására fókuszál csupán, tehát nem kalkulál a fentebb kifejtett további szempontokkal.

Kapkodásra bizonyosan nincsen szükség, hiszen bőven van mit átgondolni.