Nem a közhangulatnak kell ítélkezni – Darák Péter az Indexnek
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Belföld cikkek
-
Pályahiba miatt nem jár a 3-as metró egy szakaszon - Mikulásruhát és párásítót lopott a betört kirakatból egy kenderesi férfi
- Egy dologban egyetértenek a történészek: valami nem stimmel a karácsonnyal
- Újabb közös előterjesztéssel rukkolt elő Karácsony Gergely és Vitézy Dávid
- Lázár János beköltözik Hajdú Péterhez, kényes kérdésekre ad választ
Az Országos Bírói Tanács (OBT) október 9-én 13-1 arányban nem támogatta Varga Zs. András kúriai elnökké megválasztását. Öné volt a támogató szavazat?
A tanácskozáson kulturált, magas színvonalú vita folyt azokról a szempontokról, amelyeket a jelölt támogatásának körében a testület figyelembe kívánt venni. Ezeknek a szempontoknak a következetes összefoglalását tartalmazza a határozat indokolása is. Pro és kontra érvek hangzottak el.
Abban nincs semmi meglepő, hogy a bírói tanács számonkérte a jelöltön a bírói múltat, a bírói, tárgyalótermi gyakorlatot.
A meghallgatás mindazonáltal mindenkit meggyőzött a jelölt személyes kvalitásairól. Megjegyzem, az OBT-ülés jegyzőkönyve és a név szerinti szavazás eredménye is nyilvános.
Vagyis a kollegialitás íratlan szabályait megerősíti a jegyzőkönyv. Igaz?
A válaszom az, amit az imént elmondtam.
Ugorjunk vissza pár évet az időben! A Kúria egyik fő feladata a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása. Elnökké választása után a legkritikusabb ítélkezési területeket (a büntetéskiszabási gyakorlatot, a közérdekű adatok kiadását, a gyülekezési jogot stb.) úgynevezett joggyakorlat-elemző csoportok vizsgálták meg. Milyen eredménnyel?
Az elmúlt években sikerült feltérképezni szinte az összes problémás jogterületet. 2012 és 2019 között ötvenhét joggyakorlat-elemző csoport működött a Kúrián. Amikor meglátogatok egy járásbíróságot, és megkérdezem az ottani bíróktól, a Kúria mely tevékenységét kísérik leginkább figyelemmel, főként a joggyakorlat-elemző csoportok összefoglaló véleményeit említik. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a bírói munka egyedi esetekre koncentrál, miközben a bíró törekszik arra, hogy a tudását általánosabb szintre emelje, hogy értsen egy adott témához. Ehhez segítséget adnak az elemzések.
Nem egyet a jogalkotók is hasznosítottak. „A szakértői bizonyítás a bírósági eljárásban” című elemzés főbb megállapításai például beépültek a 2016-ban elfogadott igazságügyi szakértői törvénybe.
Így van. Emellett az elemzések konkrét ügyekben is irányt szabnak az ítélkezési gyakorlatnak. Amikor a büntetéskiszabás kérdéseit néztük meg, a Kúria publikált egy eseti döntést, miszerint a feltételes szabadságra bocsátásról történő bírói döntésnél a bűncselekmény súlyát is figyelembe kell venni. És lám, nemrég a parlament elfogadott egy törvényt, ami a legsúlyosabb bűncselekmények körében már eleve kizárja a feltételes szabadságra bocsátást. De vizsgáltuk a versenytilalmi megállapodásokat is, ami egy teljesen új terület: cégek kikötik alkalmazottaiknak, hogy távozásuk esetén meghatározott ideig ugyanilyen munkakörben nem dolgozhatnak. Kiderült, hogy az akkori törvény szerint ezeket a megállapodásokat nem szükséges írásba foglalni, miközben egy tanulmányi szerződést csak írásban lehet megkötni. A Kúria javaslatára ez nemrégiben módosult.
Mondhatjuk-e azt, hogy amerikai mintára a magyar jogalkalmazás is a precedensjog felé tart?
Nagy a távolság a jogalkotás és a kialakult joggyakorlat között.
A joggyakorlat-elemzés ezt a távolságot hidalja át, hiszen megvizsgálja a jogalkotói szándékot, de megnézi annak gyakorlati megvalósulását is, majd a kettőt összeveti. Németországban ennek komoly jogtudományi kultúrája alakult ki, míg nálunk a jogtudósok figyelme sohasem irányult ennyire intenzíven a joggyakorlatra. Ezen némiképp változtat az európai jog, mivel folyamatosan figyelni kell az Európai Unió Bíróságának döntéseire.
Mit ért azon, amit egy korábbi interjújában mondott, hogy a Kúria nem egy ítéletgyár?
Azt, hogy a hangsúly nem a Kúria egy-egy konkrét ügyet eldöntő ítéletén van, hanem azon, van-e a döntésnek az adott eseten is túlmutató jelentősége.
Egy felsőbíróságnak kell hogy legyen kisugárzása, a döntéseiben elvszerű logikának kell érvényesülnie.
Az elemzésekkel kapcsolatos műhelymunka nagyon határozottan megváltoztatta a bírók alapállását, sokkal nyitottabbá, elfogadóbbá tette őket más módszerek, más megközelítések, más szempontok felé.
Akár az ügyészi szempontokkal szemben is? Milyen a kapcsolatuk az ügyészséggel?
Teljesen korrekt, szakmai a párbeszéd. Az ötvenes-hatvanas évek elnyomó hatalmat kiszolgáló ítélkezésének feltárásában például kimondottan harmonikus és eredményes együttműködés alakult ki a bíróság és az ügyészség között. A közös munka feltárta, hogy a koncepciós perekben az érdekeltek kérelmére viszonylag kevés elítélést vizsgált felül a bíróság, mert időközben meghaltak a hozzátartozók.
A parlament módosította a szabályozást, ami így már lehetővé tette a legfőbb ügyésznek, hogy a jogsértő elítélések semmisségéről igazolás kiállítását kérje a Kúriától, és csaknem félszáz esetben a Kúria igazolta is az akkori eljárások semmisségét, így megvalósította a jogi elégtételt.
Lehet-e bírálni az ítéleteket?
Hogyne. Egyrészt szükség van a szakmai visszajelzésre, amit a perbeli képviselőként eljáró jogászok meg is tesznek. Ahogy a jogtudomány reakciói is elengedhetetlenül fontosak. Immár tíz éve rendkívül értékes munkát végez a JeMa (Jogesetek Magyarázata) című folyóirat, amely tudományos nézőpontból elemzi többek közt a felsőbíróságok döntéseit. Másrészt olyan jogviták, bűnesetek kerülnek a bíróságok elé, amelyek élénken foglalkoztatják a közvéleményt, így hát törvényszerű, hogy ezekről az ügyekről az embereknek véleményük van. A bíróságoknak ezt el kell fogadniuk, és figyelniük arra, hogy egy ügyben a társadalom értékítélete hogyan alakul. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a bírónak a közhangulatnak kell megfelelnie.
Ugyanakkor eléggé bizarr, amikor ügyvédek vehemensen agitálnak a médiában a saját folyamatban lévő ügyeikről, sutba vágva a fegyveregyenlőség elvét, mivelhogy a bírák semmit sem kommentálhatnak, pláne ítélethozatal előtt...
Szükség van a közvélemény türelmére és annak ismeretére is, hogy a bíró ezt nem teheti meg. Azért nem, mert a meggyőződése akkor alakul ki végérvényesen, amikor lezárja az ügyet, és kihirdeti az ítéletet. Ezt megelőzően felelőtlenség lenne bármit mondania. Ha szakmai vagy ténybeli tévedés jelenik meg a sajtóban, akkor erre közleményben szoktunk reagálni.
A bíró egyáltalán nem szólalhat meg a saját ügyében?
Gyakorlatilag nem, sem az ítélet előtt, sem pedig utána. Az ítéletek magyarázata nem a bíró, hanem a bírósági sajtószolgálat feladata.
És mi a helyzet akkor, ha a politika találja meg az igazságszolgáltatást, egy politikus szedi ízekre az ítéletet? Vagy ami még ennél is komplikáltabb: megelőlegezi az ítéletet.
A bírónak ezeket a véleményeket figyelmen kívül kell hagynia döntése meghozatalakor. A bírósági vezető pedig felhívja a közvélemény figyelmét, hogy nem helyes a bírókat befolyásolni a munkájukban. Ugyanakkor helyén kell kezelni a kérdéseket.
Tudomásul kell venni, hogy a politikusoknak is megvannak a maguk politikai szempontjaik, amelyek adott esetben ügyekkel kapcsolódnak össze. Egy határt nem szabad átlépni: amikor egy konkrét bírót találnak meg, és kezdik ki a személyét.
Minden magyar polgárnak tiszteletben kell tartania, hogy a bíró a köztársasági elnöktől kapja a kinevezését, és arra kap megbízást, hogy az eléje kerülő ügyeket a legjobb tudása szerint, részrehajlás nélkül eldöntse. A személyeskedés nem fér össze a jogállamisággal.
Hack Péter tanszékvezető egyetemi tanár szerint Darák Péter a magyar jogtörténet egyik legjobb főbírója volt, aki sok kérdésben a kormánnyal szemben is a kollégái mögé állt. Mit szól ehhez?
Megtisztelő, ha így tekintenek az elnöki működésemre. Egy-egy ilyen megszólalás legalább annyira szól a következő kilenc évvel kapcsolatos elvárásokról, mint a korábbi kilenc év értékeléséről. Elnöki munkám megítélését bízzuk az utókorra.
Elnök úr, a jövő év elejétől új időszámítás kezdődik az életében. Megvan már, hogy mivel fog foglalkozni?
Ahogy az asztalon sorakozó adójogi könyvek is elárulják, továbbra is itt fogok dolgozni a Kúrián a Közigazgatási Kollégium tanácselnökeként.
Hagy majd három borítékot az utódjának?
Nem.
(Borítókép: Trenka Attila / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
