Angelika
-4 °C
3 °C

Kitörni a nyomorból – rehabilitálják a tatabányai gettót

D  AS20140620015
2020.11.27. 06:21

Az úgynevezett Hatos telep egy Tatabánya délkeleti részén fekvő, leromlott állapotú településrész. Az ott lévő önkormányzati épületek felújítására

300 millió forintos támogatást nyert a város.

A tatabányai polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint az összegből energetikai korszerűsítés történik – nyílászárócserével, valamint a külső falak, a födémek és a lábazat hőszigetelésével. Emellett másik hat, már befalazott lakás helyreállítása, tehát lakhatásra alkalmassá tétele is szerepel a projektben.

Az egyik Komárom–Esztergom megyei hírportál még nyár elején arról számolt be, hogy a járványhelyzet miatt valószínűleg jövő év végére csúszik a megvalósítás. A beruházást ráadásul nehezíti majd, hogy házakban vannak lakott ingatlanrészek is, amire figyelemmel kell lenni az építkezés megindításakor.

Az önkormányzat a felújítás ideje alatt átmenetileg más helyre költözteti majd a családokat. A lakások komfortfokozata az átalakításokkal emelkedik majd, így a bérleti díj is változik 

–  hangzott júniusban a hivatalos tájékoztatás. A lakásokat szinte szerkezetig elbontják, majd újra felépítik, emellett a házakhoz vezető utak is új burkolatot kapnak. Az ott élő gyerekeknek is próbál a város segíteni: a Bridgestone tatabányai gyára nyár végén építtetett a Hatostelepi óvoda mellett egy játszóteret, amelynek fenntartásában a helyi Máltai Szeretetszolgálat is részt vesz.

Gettósodás és nyomor

A Budapestről vonattal utazók számára még a tatabányai vasútállomás előtt feltűnik a sínektől nem messze fekvő nyomortelep, nem messze az említett környéktől.

Az egykor virágzó Mésztelep egy fizikailag is elkülönült településrész,

ahol kicsiny, de rendezett körülmények közt élhettek sokan. A félkomfortos vagy komfort nélküli lakásokat a cementgyárba dolgozók eredetileg vállalati lakásként kapták. Később, ahogy fejlődött Tatabánya, az egykori „hatajtós“ komfort nélküli lakásokból a városközponthoz közelebb eső panelházakba költöztek.

A Mésztelep és a szomszédságában lévő Hatos telep maradt fenn legtovább, a többi telepet már lebontották, és a vasútvonalat is korszerűsítették. Sokan elköltöztek, hiszen a cementgyárat és a többi üzemet is bezárták 

– erről már Duka László János, a helyi roma nemzetiségi önkormányzat vezetője mesélt az Indexnek. De nemcsak a munkahelyek tűntek el az elmúlt tizenöt évben.

A varroda, az óvoda, a pékség és a buszvégállomás is.

Vannak olyan házak, amelyeknek azért falazták be az ablakát, mert nem fizették ki az önkormányzatnak a bérleti díjat.

Duka László János szerint mégis vannak olyanok, akik nem akarnak elköltözni, még annak ellenére sem, hogy a házuk gyakorlatilag élhetetlenné vált már. A nemzetiségi önkormányzat vezetője szerint ők már ebben nőttek fel, és nehezen tudnának mit kezdeni egy új élethelyzettel.

A szegénység arcai

Halász Levente településfejlesztő geográfus szerint ma Magyarországon több mint 250 ezren élnek gettóban, vagy gettószerű nyomortelepen. A szakember arra emlékeztetett, hogy

a gettósodó szegregátumok látványos növekedése, illetve az ottani szociális problémák erősödése és súlyosbodása a rendszerváltás időszakától datálható, a folyamat akkortól gyorsult fel. 

Szinte bárhol az országban találhatóak olyan utcák, városrészek vagy háztömbök, ahol a társadalomból kiilleszkedett, úgynevezett underclass réteg él. Halász rámutatott arra is, hogy 

a gettó város a városban, ahol sajátos társadalmi szerkezet alakul ki.

Felmérések szerint az ott élők

  • megközelítőleg 40 százaléka szinte együttélésre alkalmatlan, úgynevezett „lumpen elem”, ők a hangadók, és a kriminalizáltsági fokuk is magasabb. Gyakran miattuk megbélyegzettek, stigmatizáltak ezek a nyomornegyedek.
  • Tisztes szegénynek nevezhető a gettóban élők 35–38 százaléka, akik beletörődtek helyzetükbe, és kevés az esély helyzetük javítására.
  • Minden negyedik ember pedig a felkapaszkodók közé sorolható, akik tisztességes keretek közt azon dolgoznak, hogy kitörjenek a helyzetükből.

Halász Levente kiemelte, a gettóban élők nagy része már ebbe a kész állapotba születik bele, ahonnan nehéz a kiút. A helyzetet tovább nehezíti, hogy egyre többen nyúlnak valamilyen tudatmódosító szerhez, hogy a mindennapokat túléljék, és meneküljenek a valóság elől. Ez lehet akár az alkohol, akár a drog.

Sokan nem is akarnak tudomást venni a gettók létezéséről. 

Ez olykor könnyebb, hiszen egyes településeken, mint például Tatabányán, fizikailag is a város szélén találhatóak, máshol viszont a városközponthoz egészen közel (például Miskolcon az úgynevezett számozott utcák – ahol éppen a terület rehabilitációja zajlik). 

Két út van: kitörés vagy lecsúszás

A gettók felszámolására erős politikai akaratra van szükség. Eltökélt városrehabilitációt főleg az európai uniós csatlakozás után láthattunk, amikor pályázati pénzcsapok nyíltak meg az efféle telepek felszámolására. Budapesti példa a Magdolna negyed vagy a Corvin-projekt.

A házakat ilyenkor fizikailag eltüntetik, vagyis buldózerrel lebontják,

és helyükre egy teljesen új városrészt hoznak létre. Aminek következtében megújul a társadalmi struktúra is: a jó minőségű új lakásokba magas, vagy közepesen magas vagyoni státuszúak költöznek be.

S hogy mi lesz a korábbi lakókkal?  

A városi gettókból kiköltözők általában eltűnnek a világ szeme elől. Vagyis az út ilyenkor gyakran zsáktelepülésekre, gettósodó aprófalvakba vezet, ahonnan már rendkívül nehéz a kiút. llyen települések találhatóak többek között Csereháton, Nógrádban, vagy az Ormánságban

– vázolja a lecsúszás újabb szintjét Halász levente.

A tatabányai városvezetés éppen emiatt döntött most úgy, hogy nem fizikailag tünteti el a telepet, hiszen attól maga a probléma nem oldódna meg, legfeljebb másutt jelenne meg ugyanúgy. Ezért kap most kiemelt szerepet a lakásfelújítás, a közösségi terek, sportpályák kialakítása. Kizárólag ezek lehelhetnek új életet a városi gettókba. 

(Borítókép: Egy nő papucsokat tisztít, háttérben az egykori mészkőbánya Tatabánya mésztelepi városrészében 2014. június 20-án. Fotó: Kovács Tamás / MTI)