Íjászok küzdenek a vaddisznók ellen Budán

Egy vaddisznót ábrázoló, „Vadkárelhárítás” címet viselő hirdetményre figyelhettek fel az elmúlt hetekben a környék lakói Budán, a XI. kerületi Madárhegy kertvárosias területén:

„Értesítjük a lakosságot, hogy a Budapest XI. Kerület Újbuda Önkormányzat közigazgatási területén a vaddisznók károkozásának visszaszorítása érdekében az Önkormányzat mezőőri feladatokkal megbízott szakembereket alkalmaz.
Feladatukat a bejelentések alapján az állatok (elsősorban a vaddisznók) lakott területektől való távoltartásával, károkozás megelőzéséével, vadriasztó szerek és eszközök alkalmazásával, veszélyeztetés esetén kilövéssel végzik el.”

Az Index felkereste a plakátokat kihelyező és a feladat ellátásával megbízott mező- és vadőrt, Somogyi Zoltánt, aki elmondta, hogy az elegáns dél-budai, hegyvidéki területek lakói vaddisznók és rókák százaival laknak mindennapos társbérletben, a vadőr legfőbb feladata pedig az, hogy ezeket a vadakat visszaszorítsa eredeti élőhelyükre, a Pilisi Parkerdő területére.

Százszámra garázdálkodnak

Somogyi Zoltán tájékoztatása szerint ugyanis a vaddisznókondák az erdős hegyi területekről érkeznek a városba, és elhagyatott kertekben, víkendtelkeken igyekeznek letanyázni.

Ne felejtsük, hogy mindez belterületen történik, ahol emberéleteket is veszélyeztethetnek, de a vadászati törvény értelmében lakókörzetben a vadakra nem lehet vadászni. Legalábbis tűzfegyverrel nem – hangsúlyozza a vadőr, és elárulja a szakmai titkot, miszerint ő maga éppen ezért három vadász-íjász kollégájával „apasztja” a helyi vaddisznóállományt, amelynek egyedszámát 100-150 tagúra becsüli a környéken. A csigás vadászíj ugyanis nem tűzfegyver, de az ereje vetekszik egy sörétes puskáéval: százméteres távolságon belül garantáltan pusztító. 

Riadólánc

A vaddisznó azonban okosabb annál, hogy a tett helyszínén bevárja a végzetét, esetünkben a vadőrt. Ezért a következőképpen zajlik egy ilyen akció a XI. kerületi lakosok védelmében: amikor egy kertben megjelenik a vad, a tulajdonos bejelentést tesz a rendőrségen, a rendőrség értesíti a Pilisi Parkerdőt, az erdőkezelő szól az önkormányzatnak, az pedig kiadja a feladatot a mezőőrnek, esetünkben Somogyi Zoltánnak, aki vállalkozóként egy betéti társaságban a fiával közösen, megbízásból végzi a feladatát, három íjász-vadász segítővel. 

A vadászok a hegyvidéken elhelyezett leshelyeken állnak őrséget, és néha hetekig várják a megfelelő alkalmat az állomány apasztására. Somogyi Zoltán szerint elég, ha néhány egyedet sikerül kilőniük, mert kellően intelligens állat ahhoz a vaddisznó, hogy megneszelje, veszélyben van, nem ajánlatos jobban belevennie magát mélyebben a lakóövezetbe. 

Rókainvázió

Rókainvázió van Budán, ezen nincs mit szépíteni, ezt nyugodtan írja le – biztat a helyi vadőr. Beszámolója szerint a környék tucatnyi rókája a Sas-hegy természetvédelmi területén tanyázik, de a veszettségüktől és a betegség terjesztésétől nem kell tartania a lakosságnak, ugyanis ezeket a vadakat beetetéssel vakcinázzák.

(A mezőőr sok száz rókára vonatkozó állítását cikkünk megjelenése után az Indexnek küldött levélben pontosította a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület természetvédelmi kezelője, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztálya. Azt írják, hogy "a területen körülbelül egy tucat róka /talán valamivel több/ található. Több száz róka minimum egy járásnyi területen fordulhatna elő, de a 30 hektáros természetvédelmi területen semmiképp." - a szerk.)

A rókák amúgy igazán remekül érzik magukat, éjjelente lejárnak a hegyről, és a kedves budai polgárok jóvoltából kihelyezett kutya- és macskaeledelből szépen megélnek, boldogan szaporodnak, az anyjuk már vadászni sem tanítja meg őket, mert felesleges, hiszen úri dolguk van.

Vadpörkölt és állatvédelem

Az elejtett vaddisznók manapság nem a bográcsban végzik, hiszen a tetemüket a sertéspestis miatt el kell ásni. A rókák sorsa iránt aggódó állatvédőket pedig azzal nyugtatja a vadőr, hogy minden elfogott példány él és virul, hiszen úgynevezett „élve befogó csapdával” ejti őket kelepcébe, majd engedi szabadon Biatorbágy környékén, az erdőségben.

(Borítókép: Index)