Szakállas ügyek: borotválni kellene

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága az elmúlt három évtizedben több száz ügyben marasztalta el Magyarországot amiatt, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt követelmények ellenére a hazai jogrendszer nem biztosít hatékony jogorvoslatot a bírósági eljárások elhúzódásának megelőzésére, illetve az így okozott kár orvoslására. A nemzetközi bíróság döntései alapján 1992. november 4. és 2018. május 31. között összesen 1,868 milliárd forint kártérítést fizetett ki a magyar állam az elhúzódó eljárások kárvallottjainak.

Csigalassúságú eljárások

Hosszú évtizedekig csigalassúságú volt a magyar igazságszolgáltatás gépezete. A 90-es években nem volt ritka a tíz-tizenkét évig tartó bírósági eljárás sem. Csak két példa:

• P. Dénes 1979-ben indított elbirtoklási perében a bíróság 1993 áprilisában hozta meg az elsőfokú határozatot, azt azonban nem tudta az alpereseknek kézbesíteni, mert a tizennégy évvel korábban feljegyzett címükön senkit sem találtak.
• H. János és társai 1981-ben szabadalmi ügyben fordultak a bírósághoz. A perben tíz évvel később, 1991. június 28-án született meg az elsőfokú ítélet. A másodfokú tárgyalást 1992. január 8-ára tűzték ki. Ennek megtartására azonban már nem volt szükség, mert a tárgyalás előtt néhány héttel az alperes elismerte a több tízmilliós követelést.

A hasonló perek napjainkban jóval ritkábbak. A statisztika sokat javult a rendszerváltozás óta. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének beszámolója szerint az elmúlt évtizedben csaknem felére csökkent a szakállas ügyek száma: 

Az új eljárási kódexek – úgymint a 2016-os polgári perrendtartás, a 2017-es közigazgatási perrendtartás és a 2017-es büntetőeljárási törvény – rendszerszinten próbálták elejét venni az ügyek elhúzódásának. Például az új polgári eljárásjogi törvény egyik fő szabályozási célja az úgynevezett perhatékonyság lett, amelyet a szakemberek az időszerű ítélkezéshez való joggal azonosítanak. Sokan egyenesen úgy vélik, hogy a perkoncentrációt biztosító eljárási szabályok megfelelnek a strasbourgi bíróság által felállított kritériumoknak is.

Nos, ez nem teljesen így van.

Hazánk kötelezettséget vállalt

Amikor a magyar parlament ratifikálta az Emberi Jogok Európai Egyezményét és annak kiegészítő jegyzőkönyveit, hazánk egyúttal kötelezettséget is vállalt, hogy a szerződésben meghatározott emberi jogokat biztosítja a joghatósága alatt álló – tehát nem csak a magyar állampolgárságú – személyeknek. Magyarország magára nézve kötelezőnek ismerte el az egyezmény 6. cikkében foglaltakat is, amely kimondja:

Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.

Bár Magyarország Alaptörvénye [XXVIII. cikk (1) bekezdés] a legmagasabb szinten deklarálta a tisztességes és észszerű időn belüli eljáráshoz való jogot, valamint azzal összefüggésben a hatékony jogorvoslathoz való jogot, az Emberi Jogok Európai Bírósága az elmúlt évtizedekben mégis többször elmarasztalta hazánkat az egyezmény 13. cikkének megsértése miatt:

Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg.

Gazsó kontra Magyarország

A magyar állam azonban a perek elhúzódása miatt sorra bukja az ügyeket a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt. A nemzetközi bíróság statisztikái szerint 

Az a bizonyos pohár 2015. július 16-án telt be. Ezen a napon hozta meg ítéletét a strasbourgi bíróság a Gazsó kontra Magyarország ügyben. A történet dióhéjban: Gazsó György azt állította indítványában, hogy munkaügyi jogvitájában észszerűtlenül hosszú ideig elhúzódott az eljárás, és ez ellen nem állt rendelkezésére hatékony jogorvoslat. A felek 2002-től 2005-ig pereskedtek egymással, míg a bíróság Gazsó továbbfoglalkoztatására kötelezte a munkáltatót. A férfi azonban nem fogadta el a végzés alapján felkínált munkakört, ezért 2006-ban újabb per kezdődött. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2008-ban elutasította Gazsó keresetét, akinek a fellebbezése nyomán 2010-ben a Fővárosi Bíróság megváltoztatta a határozatot, és helyt adott a keresetének. A munkáltató felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amely 2012-ben a fellebbviteli ítéletet változtatta meg, és Gazsó javára döntött. 

A strasbourgi bíróság ítéletében megállapította, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az „észszerű idő” követelményének. A bírák abban is osztották Gazsó György álláspontját, hogy Magyarországon nem áll rendelkezésre hatékony jogorvoslat a polgári eljárások elhúzódásával szemben. Ezért ítéletében 

Debrecenbe kéne menni

A kormány 2018. október 19-én nyújtotta be az Országgyűléshez az egyes bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvényjavaslatot.

A T/2923-as számú törvényjavaslat alapján 

A vagyoni elégtétel iránti igény érvényesítése két részből áll:

1. az első szakaszban a peres fél az állammal szemben érvényesíthet igényt az igazságügyi miniszter előtt zajló előzetes egyezségkötési eljárásban;
2. a második szakasz csak akkor következik, ha az egyezségkötés elmarad, ekkor a félnek lehetősége nyílik a bíróság előtt polgári nemperes eljárás keretében érvényesíteni az igényét.

A nemperes eljárás lefolytatására a Debreceni Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. Abban az esetben, ha a vagyoni elégtétel alapjául szolgáló bírósági eljárásban a Debreceni Törvényszék járt el első- vagy másodfokon, illetve a Debreceni Ítélőtábla másodfokon, akkor a nemperes eljárás lefolytatására a Kecskeméti Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel.

A törvényjavaslat szerint a vagyoni elégtétel mértékét és a kifizetendő összeg számításának részletes szabályait külön kormányrendelet szabályozza majd.

Az Országgyűlés igazságügyi bizottsága 2018. november 6-án tartotta a törvényjavaslat részletes vitáját. A bizottság egyhangúlag, 12 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül úgy döntött, hogy az előterjesztés megfelel a házszabály rendelkezéseinek. Az ellenzéki módosító javaslatok sorra elvéreztek a bizottsági szavazáson. Staudt Gábor jobbikos képviselő például azt javasolta, hogy 

A bizottság – ahogy a bizottsági ülésen jelen lévő Völner Pál igazságügy államtitkár is – 4 igen, 8 nem szavazat mellett nem fogadta el ezt a módosítást. Az igazságügyi bizottság ezt követően lezárta a törvényjavaslat részletes vitáját.

A T/2923-as számú törvényjavaslat két és fél éve vár parlamenti szavazásra. És noha több másik előterjesztéssel együtt szerepel az Országgyűlés 2021. év április–május havi üléstervében, elfogadására továbbra is várni kell.

(Borítókép: A Debreceni Törvényszék felújított épülete a Széchenyi utcán 2018. január 11-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)