Hetvenhét éve olyat csináltak a cigányok, ami ma is példaértékű

Hetvenhét éve ezen a napon a második világháború legnagyobb megsemmisítő táborában olyan esemény történt, amelyre kevés példa van a történelemben, mégis alig beszélünk róla, pedig hatalmas jelentőséggel bír. A Roma Bátorság és Ifjúság Napján azokra a cigányok családokra emlékezünk, akik fellázadtak a náci katonák ellen, hogy megvédjék gyermekeiket.

A nácik 1944. május 16-án tervezték kivégezni a „Zigeurnerlager”-ben, azaz cigánytáborban elkülönített romákat. Nem véletlenül, ugyanis aznap érkeztek meg az első magyar zsidó transzportok, kellett nekik a hely. A táborparancsnok, Rudolf Höss tervéről azonban tudomást szerzett egy lengyel politikai fogoly, Tadeusz Joachimowski, aki egy nappal korábban beavatta a romákat.

A SS-tisztek amikor megérkeztek a táborhoz, gongszóra megkezdték volna a foglyok kiterelését, de a barakkokból senki nem jött elő. Bementek, hogy kiparancsolják az embereket. A cigányok azonban felkészülten, kövekkel, késsel, ásókkal, ormótlan fegyverekkel a kezükben várták őket bent. A gépfegyveres katonák nem tudtak mit csinálni, sokkal kevesebben voltak, és ilyen esetre még forgatókönyvvel sem készültek. Visszavonulót fújtak.

A cigányláger még bő három hónapig haladékot kapott. Aztán augusztus 1-jén Himmler parancsot adott, a munkaképes cigányokat más koncentrációs táborokba szállították át. Birkenauban közel háromezren maradtak, köztük inkább nők, gyermekek, idősek, akik hiába próbáltak meg újra ellenállni, augusztus 2-án kegyetlen módon meggyilkoltak őket. Egy francia zsidó túlélő, Jaques Altman, aki a rámpán dolgozott, így emlékezett vissza a másnapról:

A rámpa tele volt vérrel és véres húscafatokkal, tőből leszakított kezekkel, lábakkal, tanktaposta koponyákkal... és nekünk kellett összeszedni. 

Az összes áldozat száma augusztus 2-án, a magyar romákkal együtt, körülbelül 21 ezer volt. Ezen a napon világszerte a holokauszt roma áldozataira emlékeznek. Pontos adatok nincsenek, de becslések szerint a Roma Porajmosban több százezer cigány vesztette életét.

Mit üzen az emléknap?

Daróczi Ágnes kisebbségkutató azt mondta az Indexnek, hogy május 16-a fontos üzenettel bír az utókor számára. Szerinte nemcsak arról tesz tanúságot, hogy a cigányok mindent megtesznek a családjukért, hanem arról is, hogy mindig, minden körülmények között ki kell állni magunkért. 

Nem vagyunk birkák. Nem engedhetjük meg senkinek sem, hogy azt csináljon velünk, amit akar. Össze kell fogni, mert együtt erősek vagyunk

– fogalmazott lapunknak Daróczi Ágnes az emléknap kapcsán, hozzátéve, hogy az emberi méltóságot, amely minden embernek kijár, meg kell védeni. 

Daróczi Ágnes és férje, Bársony János évek óta elkötelezetten kutatja a romák történelmét. Utóbbi volt, aki tüzetesen átvizsgálta a cigányláger tagjainak feljegyzett névsorát, amelyet Tadeusz Joachimowski ásott el a két fő barakk között. A dokumentum később került a nyilvánosságra, 1993-ban ki is adták. Bársony János a neveket megvizsgálva, arra jutott, hogy körülbelül száz olyan roma volt a birkenaui cigánytábor áldozatai között, akik Magyarországon születettek, vagy magyar állampolgárok voltak.

(Borítókép: Bejárat a lengyelországi Auschwitz–Birkenau német koncentrációs táborba. Fotó: Bettmann / Getty Images)