Sorozatos mulasztásban az Országgyűlés

Az Alkotmánybíróság nyilvántartása tizenhét jogalkotói mulasztást tartalmaz, amelyek közül tizenhatnak az Országgyűlés, egynek a közlekedésért felelős miniszter a címzettje. A tizenhét megállapított mulasztásból már tizenhatnak lejárt a határideje. Egy jogalkotói mulasztást még határidőn belül pótolhat a parlament: 

Az idő tehát sürget, hiszen az alkotmánybírák nyilvánvalóan azt szeretnék, ha a kérdés még az őszi iskolakezdés előtt rendeződne.

Nincs semmiféle szankció

Mit takar a jogalkotó általi mulasztás? Ha az Alkotmánybíróság az eljárás során a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet állapít meg, akkor határidő megjelölésével a mulasztást elkövető szervet felhívja feladatának teljesítésére. Az alkotmánybírósági törvény szerint a jogalkotói feladat elmulasztásának minősül, ha

1. nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztása valósul meg,
2. kifejezett jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladat ellenére nem került sor a jogszabály megalkotására, vagy
3. a jogi szabályozás Alaptörvényből levezethető lényeges tartalma hiányos.

Ennek az alkotmánybírósági hatáskörnek az az elvi alapja, hogy a jogalkotói mulasztás miatti alaptörvénysértő helyzet megszüntetése nem az Alkotmánybíróság, hanem a jogalkotó feladata, vagyis az alkotmánybírák nem vehetik át a törvényhozó felelősségét. Ugyanakkor 

Csakhogy a mulasztás nem teljesítésének nincs semmiféle jogi szankciója.

A párizsi békeszerződés

A legszakállasabb ügyben már csaknem huszonnégy éve, 1997. június 30-án lejárt a határidő! Az Alkotmánybíróság ugyanis 1996 szeptemberében hozott határozatában megállapította, hogy Magyarország nem tett eleget az 1947. évi XVIII. törvénnyel becikkelyezett párizsi békeszerződés 29. cikk 3. pontjában foglaltaknak. Az érintett rendelkezés szerint

a magyar kormány kötelezi magát, hogy azokat a magyar állampolgárokat, akiknek javait e Cikk értelmében elvették és nem adták vissza, kártalanítani fogja.

Ha úgy vesszük, akkor nem is 1997, hanem már 1947 óta húzódik azon magyar állampolgárok kártalanítása, akiknek vagyonát a második világháború után a győztes hatalmak sajátították ki. 1993-ban készült ugyan egy tervezet az Igazságügyi Minisztériumban, de végül mégsem lett belőle törvény. Pedig az alkotmánybírósági határozat igyekezett „puhítani” a feltételeken:

Ennek megfelelően az állam az őt terhelő kötelezettséget akként is teljesítheti, hogy –teherbíró képességével arányban álló módon – a jelenlegi gazdasági átalakulás során, az egyes tulajdoni sérelmek eredeti jogi természetét figyelmen kívül hagyva, a károsultakkal szembeni kötelezettségének kárpótlás útján tesz eleget.

A csehszlovák–magyar lakosságcsere

A másik legrégebbi ügy is kártalanítási természetű. 1946. február 27-én írták alá Budapesten a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezményt, amelynek értelmében a két ország áttelepítés révén kívánta rendezni a második világháború utáni kisebbségi kérdést.

Az 1946-os lakosságcsere-egyezményben a csehszlovák állam a kitelepített magyarok 50 hektárt meg nem haladó területű ingatlanjaiért kártalanítási kötelezettséget vállalt azzal, hogy a kártalanítás mértékéről megállapodik a magyar állammal. Ám Magyarország máig nem érvényesítette jogos követelését, pedig erre az Alkotmánybíróság 2004. június 30-ig adott haladékot. A határozat rendelkező része kimondja:

az Országgyűlés alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal a mulasztással, hogy nem rendelkezett a Csehszlovákiából áttelepített magyar nemzetiségű személyek Csehszlovákiában lévő, de 50 hektárt meg nem haladó nagyságú, mezőgazdasági rendeltetésű földön fennálló tulajdonjogának elvonása miatt történő kárpótlásról.

Az óvóhelyek kijelölésétől az adatigénylésig

Az elmúlt másfél évtizedből további tizennégy jogalkotói mulasztás vár megoldásra:

• A 33/2006. (VII. 13.) AB-határozat szerint alkotmányellenes helyzet keletkezett azáltal, hogy az Országgyűlés nem biztosította törvényben a természetvédelmi területek védetté nyilvánításának esetére a tulajdonosoknak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével összhangban álló jogorvoslati lehetőséget. Határidő: 2007. március 31.
• A 17/2008. (III. 12.) AB-határozat szerint alkotmányellenes helyzet áll fenn amiatt, hogy a jogalkotó nem határozta meg a magántulajdonú ingatlanok életvédelmi létesítményként (óvóhelyként) való kijelölésének szabályait és kritériumait. Határidő: 2008. december 31.
• A 11/2013. (V. 9.) AB-határozat szerint mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet keletkezett azáltal, hogy a törvényhozó az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény hatálybalépésekor nem alkotott átmeneti rendelkezéseket, és ennek következtében az állami tulajdonban álló erdőingatlanokra bejegyzett, vagyoni értékű jogok jogosultjai az ingatlanok forgalomképtelenné nyilvánítása következtében megfelelő biztosíték nélkül maradtak. Határidő: 2013. szeptember 30.
• A 19/2015. (VI. 15.) AB-határozat szerint mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy a tengelyterhelés ellenőrzése során az ellenőrzéssel érintett személy (ügyfél) számára a jogalkotó nem biztosította a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés] érvényesülését. Felhívott jogalkotó a közlekedésért felelős miniszter. Határidő: 2015. szeptember 30.
• A 25/2015. (VII. 21.) AB-határozat szerint alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 108.§-a alapján megszűnt haszonélvezeti, illetve használati jogokhoz kapcsolódóan nem alkotta meg a kivételes, a szerződő felek közötti elszámolás során nem érvényesíthető, de érvényes szerződésekkel összefüggő vagyoni hátrányok kiegyenlítését lehetővé tevő szabályokat. Határidő: 2015. december 1.
• A 27/2017. (X. 25.) AB-határozat szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény 28. §-ának a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló 2016. évi CVII. törvény 1. §-ával megállapított módosításával egyidejűleg nem gondoskodott olyan szabály megalkotásáról, amely biztosítaná a Nemzeti Földalap sarkalatos szabályokkal védett vagyonának hosszú távú megőrzését, és kizárná annak lehetőségét, hogy egyszerű többséggel elfogadható törvények alkalmazása a Nemzeti Földalap céljainak, a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok védelmének, fenntartásának, a jövő nemzedékek számára megőrzésének megvalósítását veszélyeztető mértékű vagyonvesztéshez vezessen. Határidő: 2018. május 31.
• A 28/2017. (X. 25.) AB-határozat szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 földrészletek Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésében foglalt céloknak megfelelő értékesítése és hasznosítása természetvédelmi szempontjainak érvényesítését szolgáló biztosítékokat nem alakította ki. Határidő: 2018. június 30.
• A 36/2017. (XII. 29.) AB-határozat szerint mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy az Országgyűlés nem alkotta meg a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 14/C. §-a szerinti eljárásban előírt döntési határidő elmulasztása esetére alkalmazandó eljárás szabályát. Határidő: 2018. március 31.
• A 6/2018. (VI. 27.) AB-határozat szerint mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a jogalkotó nem szabályozta a jogszerűen letelepedett nem magyar állampolgárok névváltoztatási eljárását. Határidő: 2018. december 31.
• A 21/2018. (XI. 14.) AB-határozat szerint az Országgyűlés nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztását valósította meg azáltal, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 12. § (1) bekezdés a) pontját a törvény 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alá tartozó esetekben oly módon rendelte alkalmazni, hogy ezzel egyidejűleg nem alkotott olyan szabályokat, amelyek lehetővé teszik az ellátás összegének meghatározása során az ellátásra jogosultak élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapot javulásának mértéke, illetőleg a 2012. január 1-jét megelőzően megállapított ellátás összege figyelembevételét. Határidő: 2019. március 31.
• A 22/2018. (XI. 20.) AB-határozat szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 22/C. alcímébe foglalt 53/C. §-ában nem határozta meg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szereplő jogállamiság alkotmányos alapértékéből fakadó jogbiztonság követelményének megfelelően a jogszabály rendelkezésén alapuló szerződésátruházás részletszabályait. Határidő: 2019. március 31.
• A 27/2019. (X. 22.) AB-határozat szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 144. § (4) bekezdés b) pontja szerinti hozzájárulás kapcsán nem alkotta meg a politikai hirdetés indokolatlan és aránytalan korlátozásának kizárását garantáló szabályokat. Határidő: 2019. december 31.
• A 3/2020. (I. 3.) AB-határozat szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy az elektronikus cigaretta és a kapcsolódó termékek kiskereskedelmének koncesszióköteles dohányboltokra történő korlátozásával egyidejűleg nem rendelkezett a vállalkozáshoz való jog korlátozásával érintettek megfelelő kompenzációjáról. Határidő: 2020. június 30.
• A 7/2020. (V. 13.) AB-határozat szerint az Országgyűlés mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet valósított meg azáltal, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (3a) bekezdésébe foglalt tájékoztatási kötelezettség nem teljesülése esetére nem biztosít hatékony bírói jogvédelmet az adatigénylőnek. Határidő: 2020. december 31.

(Borítókép:  Az Országgyűlés plenáris ülése 2021. április 7-én.  Fotó: Szigetváry Zsolt)