Akit mindenki Jogerőss Pálnak ismert

Erőss Pál 1934. június 22-én született a szabolcsi kistelepülésen, Kömörőn. Ősei református kisnemesek, lelkészek, tanítók voltak. A derűt, ami végigkísérte egész életét, gyermekkorából hozta. Mint egyszer mesélte, az arra lakók ugyan nagyon szegények voltak, de jó kedélyűek; nem valamiféle viccelődő fajta, de mindig éreztetni tudták a dolgok humoros oldalát. Egyszer el is sütötte azt a helyi mondást, hogy 

Nyolc évig volt a Debreceni Református Kollégium diákja. Amikor 1956-ban „summa cum laude” minősítéssel elvégezte a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karát, már tudta, hogy a bírói hivatást választja. Elmondása szerint négy esztendeig ette a fogalmazók sanyarú és sovány kenyerét, hiszen akkor még sokat kellett várni a bírói kinevezésre. 1960-ban kerületi bírósági bíró lett, majd három év múltán a Fővárosi Bíróságra került, ahol tizenöt évig bíráskodott. Negyvenöt éves korában, 1979-ben nevezték ki a Legfelsőbb Bíróság bírájának. Ebben a minőségében vezette 1981-től az Igazságügyi Minisztérium bírósági főosztályát.

Jogi esetek hatmillió nézővel

A Jogi esetek című tévéműsor elképesztően népszerű volt. Az első adást 1971. szeptember 29-én sugározta a Magyar Televízió. Erőss Pál 1978-tól tizenkét éven át szerepelt benne állandó jogi szakértőként, ami óriási sikert és népszerűséget hozott számára. Egy idő után kénytelen volt a Trabantjával közlekedni, mert a buszon már felismerték, és ahogy egyszer kiszámolta: az Osztapenko-szobor és a Skála Metró közötti úton átlagosan 5,3 jogesetet kellett megoldania az utazóközönségnek. Egyszer egy bonyolult örökösödési vita miatt még a jegyét is elfelejtette érvényesíteni. Szerencsére az ellenőr éppen akkor készült válni.

Mai szemmel nézve szinte hihetetlen, de adásonként hatmillióan nézték Erőss Pál és társai jogi okfejtéseit! A műsor havonta jelentkezett, és az esti sugárzás délelőttjén vették fel. Erőss Pál is az adás előtti napokban kapta meg a penzumot, hogy legyen ideje átgondolni a válaszokat.

Úgy érzem, ha a legfontosabb kérdéseket is derűvel látjuk, akkor könnyebb szembenézni még a mások igazságával is. Így el tudok fogadtatni olyan érvet, amire az emberek nem is gondoltak. Ilyenkor aztán előhozom a bajt okozó, idétlenül locsoló ügyében az önkéntes tűzoltót és a lovas rendőrt, a kacatokon civakodók esetében pedig a kínai porcelánból készült hegedűtokot négy lábbal, Hófehérke üvegkoporsóját. És kitalálok olyan nevet, mint Káposztás Yvett. Nagyon örülök, hogy a nézők még hónapok múlva is emlegetnek egy-egy fordulatot, amiről magam már a mindennapi gondok, feladatok mellett el is feledkezem. Néha el sem tudom hinni, hogy ezt én találtam ki.

Szellemes interjúalany volt. Az őt faggató újságírónak egyszer elmondta, hogy egy lóversenyes jogi eset előtt életében először kiment az ügetőre, ahol azonnal vett egy Turfot, meg negyed kiló kockacukrot a lovaknak. Aztán így folytatta:

A példát az adásban megoldottuk, de képzeld el, az a piszok Bájital a célegyenesben teljesen lerobbant, és úgy cammogott, mintha a Gábor Áron rézágyúját húzta volna. Pedig megvolt kétszázért, oda-vissza. Szóval mindig a helyszínen tanulmányozom a jogi eseteket. A következő adásban éppen egy nudista strandon játszódó példára készülünk…

Úri hímzés, népi hímzés

Elképesztő jogi esetekkel is találkozott. Az egyik falu például be akarta perelni a plébánosát, mert túl hangosan harangozik. Aztán egy lakótelepi közösség be akarta perelni a szomszédos tsz-t, mert annak a földjén nagyon hangosan brekegtek a békák. Szegény tsz-elnök, aki egyébként a körzet országgyűlési képviselője volt, és ugye közeledtek a választások, el is kezdte összeszedetni a békákat. Csakhogy akkor meg a telep másik fele akarta beperelni a békák elűzéséért, hiszen azok elpusztítják a szúnyoglárvákat.

Montágh Imre logopédus, a legendás beszédtanár 1986-ban ezt írta róla a Film Színház Muzsika című kulturális hetilapban:

Dr. Erőss a regionális kiejtés szívderítő képviselője. Tiszántúli magánhangzók (és azok bájos hajlítása), mesemondásra emlékeztető beszéddallam, népi szólásokat idéző időmérték, kiegyenlített beszédtempó. Csodálkozó, jóindulatú tekintet, huncutságot leplező mimika, tanító bácsis gesztikuláció. Kifejezőkészségét nem rontotta el a precízkedő szaknyelv, az unos-untalan hallható felolvasott szónoklat, a tesztlapos vizsgarendszer és a szürkén beszélő fővárosi környezet. Az úri hímzés és a népi hímzés egyaránt gyönyörű. Ne engedjük, hogy az előnyomott sablonok kiszorítsák őket.

Szuperlatívuszokban beszélt róla Lőrincze Lajos, a híres nyelvészprofesszor is, aki amint megtudta, hogy Erőss Pállal egy iskolába, a debreceni Református Gimnáziumba járt, elmondta, hogy bár ritkán néz tévét, „Jogerőss” műsorait mindig megnézi, mert ilyen szép és érthető magyar nyelven beszélő jogászt még nem hallott. Szerinte 

„Lemondását Miniszter elvtárs elfogadta”

Furcsán alakult a karrierje az Igazságügyi Minisztériumban. 1988-ban megváltozott körülötte a légkör. Rövid idő alatt kicserélődött a tárca vezetése. Grósz Károly, a Minisztertanács akkori elnöke Kulcsár Kálmán jogszociológust nevezte ki igazságügyi miniszternek. Pár hónappal később, egy miniszteri értekezlet után közölték vele, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt sem rá, sem az általa vezetett osztály munkájára. Először

Azt mondták neki, hogy a bírói függetlenség jobb megvalósulása érdekében a minisztériumban meg kell szüntetni a bírósági főosztályt.

A felmondást bonyolította, hogy Erőss Pál jogilag a Legfelsőbb Bíróság bírájának tisztségét is viselte, és egy bírónak nem lehetett csak úgy, egyszerűen felmondani. Kizárólag akkor tudták volna felmenteni, ha ezt maga kéri, ha lemond, ha tisztségének ellátására tartósan alkalmatlan, ha áthelyezését kéri, illetve ha nyugdíjra válik jogosulttá. Mivel ezek közül egyik ok sem állt fenn – alkalmatlanságát persze senki nem merte állítani – a minisztérium vezetői patthelyzetbe kerültek. Ezért aztán Erőss, megelégelve a méltatlan szituációt, a miniszternek írt december 27-i levelében lemondott a legfelsőbb bírósági bírói tisztségéről. A levél keltezésének másnapján már kézhez is kapta a kirúgását:

Értesítem, hogy legfelsőbb bírósági bírói tisztségéről és az igazságügyi minisztériumi beosztásáról való lemondását Miniszter elvtárs elfogadta. Erre tekintettel munkaviszonyát 1989. június 30. napjával megszűntnek tekintem. A munka végzése alól 1989. január 1. napjával felmentem.

Ne Féljetek Alapítvány

Mint ügyvéd a rendszerváltás után többek között néhány „spontán privatizált” nagyvállalat visszaszerzésével próbálkozott. A 2006-os őszi rendőri brutalitás áldozatainak a megsegítésére kollégáival és ismert személyiségekkel közösen létrehozta a Ne Féljetek Alapítványt, amely több millió forintot osztott ki azoknak, akik maradandó sérülést szenvedtek.

Munkájának elismeréséül megkapta többek között a SZOT-díjat és kétszer is az MTV nívódíját, de átvehette az igazságügy kiváló dolgozója kitüntetést is. 2010. október 23-án pedig a köztársasági elnök Erőss Pálnak 

valamint ügyvédi, bírói és közéleti tevékenysége, életútja elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést adományozta.

Otthon is jogászok vették körül. 1956-ban házasodott össze Mádl Terézzel, Mádl Ferenc későbbi köztársasági elnök testvérével, akitől két lánya született. Mindketten követték őt a bírói pulpitusra: Erőss Monika, aki a Kúria főtitkára is volt, 2020 áprilisától az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettese, míg Erőss Eszter a Pesti Központi Kerületi Bíróságon polgári ügyszakos bíró. Erőss Monika fia, Magyar Péter a Diákhitel Központ vezérigazgatója és Varga Judit igazságügyi miniszter férje. Erőss Pál haláláról is Varga Judit adott hírt május 23-án Facebook-oldalán.

(Borítókép: Erőss Pál. Fotó: Varga Judit / Facebook)