Riport a Paradicsomból, avagy buli helyett tanyasi élet

DSC7231
2021.05.30. 15:33
Permakultúra, komposztvécé, kaszálás. Ezek az alapszavak, amelyek azt a huszonhét éves férfit jellemzik, aki inkább fogta magát, és kiköltözött egy tanyára, mert elege volt abból, amit a fővárosban tapasztalt. Az Index stábja egy önfenntartó kisgazdaságban járt. Helyszíni riport.

Szeles, napsütéses májusi napon autózunk fotós kollégámmal az országúton. A GPS-koordinátákat követve földútra kanyarodunk. Magunk mögött hagyjuk a város zaját, csicseregnek a madarak. Végül egy kis tanyához érünk, ahol vendéglátónk, Korpádi Péter az udvaron áll kaszával a kezében. „Üdv a vadnyugaton”, tessékel beljebb, miközben egy német juhászkutya lohol felénk, aki némi simogatás után barátságot köt velünk.

A 27 éves férfi különleges életet választott magának. Bár élt a fővárosban, bulizott, volt egyetemista, tanult Dániában, dolgozott Brüsszelben is, mégsem akart fényűző városi életet. Assisi Szent Ferenc filozófiáját követi, miszerint ha igazi és hosszú távú boldogságot akar valaki, akkor a természetbe kell mennie, nem pedig anyagi javakra kell gyűjtenie. Korpádi Péterrel hét éve fordult meg a világ.

Elkezdtem mosódióval mosni, ecettel takarítani, a dizájner parfümjeimet illóolajokra cseréltem. Rájöttem, nem akarok olyan életet, hogy be vagyok betonozva egy városba, és dolgozom, van pénzem, de nem leszek ettől boldog. És nem akarok megkereseredett nyugdíjas sem lenni, aki panelban él

– meséli. Végül három éve döntött úgy, hogy otthagyja a fogyasztói társadalmat, és elvonul a természetbe. Így került egy Pest megyei tanyára, ahol barátnőjével él egy miniházban (tiny house), ahol csak a legszükségesebb dolgok vannak. A kiköltözésről azt mondta szerényen, hogy nem kell túlgondolni. Ha valakinél megvan az elhatározás, akkor meg tudja valósítani, nem kifogásokat kell keresni, hanem lehetőséget kell találni.

Mi egy hétig imádkoztunk, meditáltunk azon, hogy legyen egy földünk. A hetedik napon egy barátunk megkeresett egy rendezvényen, hogy egy barátjának a földjére kell valaki, aki gondozza. A semmiből jött a lehetőség. És most itt vagyok, csinálom, komoly anyagi erőforrások nélkül

– emlékszik vissza.

Minimalista élet

Péter az irodai és a ház körüli munkát felváltva végzi. Azt mondja, sosem unatkozik. A napot mindig egy liter vízzel indítja (most is kezében van egy befőttesüveg), a kerti munka mellett jut ideje az önfejlesztésre, valamint a tanulásra is. A mindennapokról vlogol, blogol, és a közösségi médiában is aktívan tevékenykedik.

Emellett mindketten nagy figyelmet fordítanak arra, hogy vegyszermentesen tisztálkodjanak. A barátnője saját kezűleg készíti a szappanokat, kencéket, dezodorokat. 

Együtt gazdálkodunk a természettel

– hangsúlyozza, és hogy ez mit jelent, mutatja is. Odahajol egy kupac szalmához, és elmagyarázza, hogy ezzel azért takarja be a növényeket, hogy megvédje őket az erős napsugaraktól, a gyomoktól, a talaj nem fog megkeményedni vagy tömörödni, ugyanakkor megtartja a nedvességet. Az önellátás egyelőre nagyrészt az élelmiszer saját megtermelését jelenti számukra, elsődlegesen az alapanyagokét. Egy hektáron zöldségeket termesztenek, és komposztálnak.

A fiatalok egyébként növényi étrenden vannak. Ez azt jelenti, hogy semmilyen állati eredetű terméket nem esznek. Még sajtot sem és halat sem. Korpádi Péter azt mondta, szerinte a fenntarthatóság kulcsa a hús elhagyása. Azért is választotta ezt az életmódot, mert a lehető legkisebb ökolábnyomot akarja maga mögött hagyni. 

Háztartásukhoz egy úgynevezett komposztvécé is tartozik, amiből közelebb hajolva sem érződik semmilyen kellemetlen szag. Értetlenül nézek, de Korpádi Péter rögtön magyarázza ennek okát is: 

Homokot vagy faforgácsot kell rászórni használat után. Be kell temetni, beszívja a nedvességet, és az ürülék nem rothadni, hanem komposztálódni fog. Fél év-év múlva gyakorlatilag úgy néz ki, mint a virágföld.

A komposztra szükségük is van, mert hiába vannak növényi étrenden, a konyhai hulladékokból nem tudnak annyit csinálni, ami elegendő a növényeiknek. Bár kívülállóként furcsának tűnhet a minimalista élet, de Korpádi Péter nagyon szereti, leginkább azt, hogy nincs vagy csak nagyon messze van szomszédjuk. A csendet pedig semmi pénzért nem cserélné vissza a városi nyüzsgésre.

Nehézségek

Az idilli „falusi” élet szépségein túl azért persze vannak nehézségek is. Komoly szakmai tudás és tapasztalat híján a kezdeti ültetéssel például akadtak gondok.

Jóhiszeműen ültettünk mindenfélét. A répák pár centi vékonyra nőttek. Szívtunk a földdel, mert nem jó minőségű. Vannak azonban olyan tápanyagok a földben, amelyeket a tök és a paradicsom nagyon szeret. Ezért is feküdtünk rá ezeknek a termesztésére

– mondja, majd rámutat a tanyán túli területre. Az ott ugyanis mezőgazdasági terület, ahol állatipari takarmányt termelnek. Ez is gond, mert a sok vegyszert idefújja a szél, és szivárog is ide, ami miatt a szigorúan vett biotermesztést nem tudják csinálni. Most a legnagyobb probléma mégis az időjárás. Mivel lehűlt a levegő, sok palánta megfázott, sokkolta őket a hideg. 

Szót ejtünk arról is, hogy mik a jövőbeli tervek. Azt mondja, szeretnének még jobban elszigetelődni. Igaz, hogy már valamelyest leszakadtak a városi életről, de még így is percek alatt el tudnak jutni egy boltba. Korpádi Péter hosszú távú célként a teljes önellátást tűzte ki. „Ez egy tanulási folyamat”, nyomatékosít. Táplálkozási szokásai miatt nem tartja kizártnak, hogy a trópusokra költözik, így lehetősége nyílna arra, hogy az év minden napján magának termeljen.

Ez itt a kert!

Közben komótosan elindulunk az ágyások felé. Megcsap a bazsalikom illata, mellette felismerem a citromfüvet. Gyönyörűek. De van itt még zsálya, petrezselyem, oregánó, borsmenta és fodormenta is, mi szem-szájnak ingere.

Ezek igazából gyógynövények, ha fáj a torkunk, vagy betegek vagyunk, akkor ezeket fogyasztjuk

– hívja fel a figyelmünket. Távolabb mutatja a spenótot és a tárkonybokrot. Sétálunk tovább, közben felidézem, amikor gyerekként édesanyám hívott a kertbe, és ugyanígy mutogatta a veteményesét, akkor nem voltam ilyen lelkes a tárlatvezetéskor. Egyik oldalon cukkini, a másikon paradicsom, másutt egy tökültetvény. 

Lassan egy órája barangolunk a tanyán. Korpádi Péter sajnálja, hogy nem tud megkínálni minket azokból a különleges paradicsomokból, amelyeknek magját Olaszországból rendelte. Ezért kötünk egy egyezséget, hogy amint lesz termés, visszajövünk, hogy megkóstoljuk, milyen a földi Paradicsomban termett paradicsom.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)

Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő.
Ezek nem csak trendi hívószavak, hanem a közös valóság, amiben mindannyian élünk. A Zöld Indexen mi is kiemelt figyelemmel foglalkozunk ezekkel a témákkal. Ha te is fontosnak tartod, hogy azoknak is élhető bolygójuk legyen, akik ma születnek, csatlakozz hozzánk a Zöld Indexen.