Karikó Katalin: Minden adott volt egy nagy járványhoz

Nem gondoltam, hogy idejön, bár a kollégák között voltak néhányan, akik már akkor úgy vélték, ebből nagy baj lehet – fogalmazott Karikó Katalin a koronavírus-járvány kapcsán. A világhírű kutatóbiológus-biokémikus, a szintetikus mRNS-alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója a Ma7-nek beszélt arról is, hogy tavaly január-február magasságában már látni lehetett, mi lesz ebből. „Minden adott volt egy nagy járványhoz” – fűzte hozzá.

Azt is elmondta, hogyan lehet, hogy ilyen gyorsan sikerült vakcinát fejleszteni a járvány ellen. A Pfizer és a BioNTech együttműködése ugyanis nem a koronavírus miatt kezdődött. 2018 óta influenza ellen fejlesztettek oltóanyagot. Kiemelte, az, hogy most influenzára vagy koronavírusra készítenek vakcinát, kis túlzással mindegy.

Az alapok készen voltak, hogy az mRNS-alapú influenzavakcinát embereken is teszteljük

– magyarázta. Kiemelte, óriási tévedés azt hinni, a semmiből álltak neki koronavírus-vakcinát fejleszteni, akár ők a BioNTechnél, akár mások. A koronavírus ugyanis nem egy tudományos újdonság, 40 éve már konferenciákat rendeztek róla, és ez azóta is így van minden évben.

A SARS és a MERS járványok idején, amit szintén koronavírus okozott, a tüskefehérjék nagy részét felderítették, nem volt gond rájönni, hogy jaj, hát ezt a betegséget is egy koronavírus okozza. Ezért lehetett ilyen gyorsan vakcinát fejleszteni – magyarázta Karikó Katalin. A Nobel-díj nagy esélyese beszélt arról is, hogy sokáig nem volt senki, aki az RNS-re pénzt adott volna, nem hittek a technológiában.

Két évig dolgoztunk azon, hogy az, amit az egyetemen megcsináltunk, azt átültessük ipari viszonyok közé. Nem volt könnyű

– részletezte. A kutató egyébként ismét tanúbizonyságot tett szerénységéről. Arra a kérdésre, hogy igazából milyen Karikó Katalin, azt mondta, 

Milyen, milyen?! Semmi különleges

– nevetett hozzá, és megjegyezte, hogy hatvanhat évesen már nem száll az ember fejébe, ha a világ megmentőjének nevezik, de az sem befolyásolta, amikor lehülyézték, és azt mondták neki, nincs értelme a kutatásainak. Elégtételt viszont nem érez a sikerei miatt. „Annyira tudom sajnálni ezeket az embereket. Tudják, hogy segíthettek volna, részesei lehettek volna valaminek, együtt örülhetnénk. Nem érzem azt, hogy nah, én megmondtam. Nincs ilyen! A kutatók máshogy látják a világot. A mi célunk megérteni dolgokat, folyamatokat, mi mitől van” – részletezte.

Azt is elmondta, hogy az ő karrierjét sem kerülték el a mélypontok.

Voltam nagyon mélyen is. Amikor lefokoztak, nem keseregtem sokáig, örültem a szabadságnak. Később volt olyan, hogy arra jöttem haza egy konferenciáról, hogy a laboromat átrendezték, a cuccaimat kipakolták a folyosóra, már megvolt, ki viszi el a székem.

Aztán a Harcosok klubja című filmből idézett, ugyanis abban mondják, ha mindent elveszítesz, nincs vesztenivalód. „Én is így álltam hozzá. Csak arra koncentráltam, amin tudok változtatni. Hogy a másik fizetésemelést kap, saját labort, azon miért stresszelném magam, az teszi tönkre az embereket. Tudom, mennyire nehéz ilyen környezetben dolgozni” – fogalmazott, és hozzáfűzte, amikor már nem tudják az embert hova lefokozni, az ad egyfajta szabadságérzetet.