A nevelőszülőség életre szóló élmény

A német mintára alapított Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületének egyéb tevékenységei mellett kiemelt cél az árva és más rászoruló gyermekek felkarolása, életkörülményeik javítása, jövőjük megalapozása, és ennek a célnak az elérését a szervezet nevelőszülői programja segíti.

A három évtizede működő egyesület a modellprogramja keretében Budapesten és annak negyven kilométeres körzetében nevelőszülői családokba szervezi az állami gondoskodásban lévő gyermekek családi nevelését, kiemelt hangsúlyt fordítva a gyermekek személyre szabott gondozására és fejlesztésére.

Mindez részben azt jelenti, hogy a nevelőszülők munkáját gyermekorvosok, szakorvosok, gyógypedagógusok is támogatják, illetve a nevelőszülők számára rendszeresen tartanak továbbképzéseket.

Nevelőszülők kerestetnek

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat célja hálózatuk folyamatos bővítése, ezért nevelőszülőket toboroznak, ám az Indexnek nyilatkozó Králné Szabó Piroska, a szervezet nevelőszülői hálózatának szakmai vezetője arról számolt be, hogy napjainkban sajnálatos módon igen kevesen jelentkeznek erre a fontos feladatra.

A szakember elmondása szerint fennállásuk óta folyamatosan kampányolnak annak érdekében, hogy megfelelő nevelőszülőket találjanak, sőt manapság a toborzásra ráerősítettek, ám ennek ellenére is kevés a jelentkező.

Arra a felvetésre, hogy a nevelőszülőség iránti érdektelenség netán a koronavírus-járvány számlájára írható-e, vagyis az általános bezárkózás és a szociális távolságtartás volt-e kedvezőtlen hatással a nevelőszülőség vállalására, Králné Szabó Piroska határozott nemmel válaszolt. Azt mondta, a jelenség sajnos nem csak az elmúlt másfél évre volt jellemző, ráadásul a járvány különösen pusztító időszakában nem is kampányoltak, most tértek vissza a toborzáshoz.

Szűkös anyagiak

A szakmai vezető szerint az érdektelenség legfőbb oka inkább az lehet, hogy manapság egyre több lehetőség kínálkozik az álmaink megvalósításra, a lehetőségek szinte végtelen száma pedig leszűkíti az érdeklődést a nevelőszülői hivatás iránt.

Ugyanakkor Králné Szabó Piroska az anyagi motiváció hiányára is gyanakszik, hiszen, mint mondja, a közösségi médiában visszatérő vélekedés, hogy nincs kellően megfizetve a nevelőszülői hivatás, amivel ő maga sem vitatkozik. 

A szűkös anyagiak ellenére a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnál mégis az a mindennapos tapasztalat, hogy a pénz jelentősége háttérbe szorul, amikor már nevelőszülővé válik valaki.

A rendszerben maradó nevelőszülők különösen elhivatottak, és a rájuk bízott gyermekek életének segítését tartják a legfontosabbnak. Králné Szabó Piroska szerint ékes bizonyítéka ennek, hogy a valóságban minden egyes nevelőszülő sokkal több pénzt költ a rábízott gyermekekre, mint amennyit a nevelésükért kap.

Munka ez, vagy család?

Akkor tehát a nevelőszülőség munkának vagy inkább családi elfoglaltságnak minősül? A szakmai vezető rendkívül kemény munkának tartja a nevelőszülőséget, hiszen a nevelőszülők egyik legfontosabb feladata, hogy a rájuk bízott gyerekeket visszajuttassák a vér szerinti családjukba. Miközben könnyen előfordulhat, hogy erős kötődés alakul ki a nevelőszülők és a nevelt gyermekek között, akiknek végül el kell válniuk egymástól.

Az ilyen helyzet értelemszerűen nagyon megviselheti a nevelőszülőket, és éppen ezért van is olyan közöttük, aki a rábízott gyermeket végül inkább örökbe fogadja

– zárja a beszélgetést egyik pozitív tapasztalatával Králné Szabó Piroska, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat szakmai vezetője.

(Borítókép: Anya a gyermekeivel tolja a biciklit egy parkban. Fotó: Jörg Schüler / Getty Images Hungary)