Meghalt Fehér M. István Széchenyi-díjas filozófus

Életének 72. évében, június 17-én, csütörtökön elhunyt Fehér M. István Széchenyi-díjas filozófus, filozófiatörténész, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Filozófiai Intézetének professor emeritusa – tájékoztatta az MTA pénteken az MTI-t.

Fehér M. Istvánt az Akadémia saját halottjának tekinti. Az Indexszel fia, Fehér Tamás tudatta, hogy a temetést június 22-én, kedden 11:30-kor a Kozma utcai izrealita temetőben tartják.

Fehér M. István szűkebb szakterülete a XIX–XX. századi filozófia története, az életfilozófiai és fenomenológiai-hermeneutikai áramlatok, Heidegger és Gadamer életműve. Több úttörő tanulmányt tett közzé a hermeneutika és a filológia, a hermeneutika és a teológia, illetve Heidegger és a teológia kapcsolatáról, hosszabb tanulmányban vizsgálta a hermeneutika és a humanizmus viszonyát.

Hosszabb kutatásokat folytatott Olaszországban, Németországban és Amerikában. Előmozdítója és szervezője volt több rangos, Budapesten rendezett nemzetközi konferenciának. Tagja volt több nemzetközi filozófiai folyóirat szerkesztőbizottságának, illetve nemzetközi tudományos társaság vezetőségének.

Munkáit hosszabb idő óta a nemzetközi Gadamer-, Heidegger- és hermeneutikai irodalom mértékadó hozzájárulásaiként tartják számon.

Fehér M. István Budapesten született 1950-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar angol–olasz szakán szerzett diplomát 1974-ben, majd filozófia szakon 1977-ben.

Pályáját az ELTE Filozófiatörténeti Tanszékén kezdte. 1979-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1981-ben lett adjunktus, 1987-ben egyetemi docens, 1990-ben tanszékvezetővé, majd 1992-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Az MTA-nak 2007-ben levelező, 2013-ban rendes tagjává választották. A Széchenyi-díjat 2013-ban vehette át.