Vilhelmina
10 °C
21 °C

Csalódottak és dühösek M. Richárd ítélete után a hozzátartozók

P  3419
2021.07.02. 16:09
Az áldozatokról kevés szó esett az ítélethirdetéskor, M. Richárd őszinte megbánásáról annál több. A hozzátartozók nem értik, hogyan enyhíthették a Dózsa György úti gázoló büntetését.

M. Richárd büntetőperében az ügyészség szigorúbb ítéletet kérő fellebbezése ellenére másodfokon enyhített a büntetésen a Fővárosi Törvényszék. M. Richárdot a két ember halálát és több ember sérülését okozó, négy évvel ezelőtt a Dózsa György úton történt baleset miatt ítélték három és fél év fogházbüntetésre. A jogerős ítélet kihirdetése után a bírósági folyosón a baleset egyik áldozatának, egy 24 évesen elhunyt fiatalembernek az apja csalódottságáról, öccse pedig elkeseredett dühéről beszélt az újságíróknak. A közösségi oldalakon is komoly vihart váltott ki az enyhébb ítélet.

Molnár József fia, Dávid négy nap híján 24 éves volt a tragikus baleset idején. A kanyarodó Citroën hátsó ülésén ült, amikor beléjük ütközött 140-nel M. Richárd autója.

A család a mai napig nem tudta feldolgozni a tragédiát. Elköltöztek korábbi otthonukból, nem bírtak abban a lakásban maradni, ahol azelőtt együtt laktak, az apa a mai napig kerüli a Dózsa György út környékét. Még bankot is váltott, hogy ne kelljen arra mennie. Nem kérte szakember segítségét a tragédia okozta trauma feldolgozásához, mint mondta „van, aki magába fojtja, van aki kibeszéli” a fájdalmát. „Azóta nincs életünk” – tette hozzá.

„Nem igazságos az ítélet, többre számítottam” – mondta. Nem érti, hogy „ehette meg” a bíróság, hogy M. Richárd megbánta a tettét. Szerinte ha kikerül a börtönből, ugyanúgy be fog ülni az autóba, ahogy korábban is tette.

Elmondta azt is, hogy szerinte az áldozatok hozzátartozói, a sértettek jogi képviselője csekély szerepet kap a büntetőeljárásokban. A sajtó jelen lévő képviselőinek megköszönte, hogy végig nagy figyelemmel kísérték az ügyet.

Molnár József fia, az áldozat testvére az apjánál is indulatosabban nyilatkozott.

Ő hívta a testvérét a fővárosi vízművekhez dolgozni, még csak pár napja volt ott, és éppen a majdani munkájához tartozó feladatokat ismertették meg vele a terepen, amikor a baleset történt. A fiatalember főnöke, a büntetőper harmadrendű vádlottja vezette az autót.

Utólag újrahallgatvaa bíróság ítéletének indokolását, érthető az áldozatok hozzátartozóinak elkeseredettsége. A sérültekről, az áldozatokról kevesebb szó hangzott el, mint arról, hogy az elsőrendű vádlott mennyire őszintén megbánta a tettét, amelyet egyébként csak gondatlanságból okozott – legalábbis a bíróság megítélése szerint.

A korábbi, ugyancsak enyhe, négyévnyi fogházbüntetést csökkentette le a bíróság három év hat hónapra. Meglepő módon enyhítő körülménynek számított még az is, hogy M. Richárd a kilenc hónappal ezelőtt hozott elsőfokú ítéletet követően elkövetett szabálysértésekért, törvénysértésekért előzetes letartóztatásba került.

Amikor az enyhítést indokolta a bíró, rögzített a tényt, hogy

kilenc hónap telt el az elsőfokú ítélete kihirdetése óta, és több mint öt hónapja van letartóztatásban ebben az ügyben M. Richárd.

A másodfokú bíróság nagyon hálás „a közvetlenség elvének”, mondta a bíró, „mert sokszor nem közvetlenül, csak iratokból tud dönteni”. „Most azért nagyon hálás a közvetlenség elvének, mert személyesen tudta megtapasztalni, hogy az elsőrendű vádlott megbánó magatartása maximális mértékben őszinte. Látszik az elsőrendű vádlotton, hogy megbánta, látszik, hogy szenved amiatt, hogy nem tud változtatni, látszik, hogy igénybe kíván venni szakértőt, a védője is nyilatkozott a perbeszédében arról, van egy betegségbelátása, hogy ahhoz, hogy az életét helyes mederbe terelje, és majd úgy is élje, ahhoz lehet, hogy szakmai segítség kell, ezt felismerte. A felismerés a legnehezebb lépés, utána már csak a gyógyulás következik.”

A tárgyalóteremben döbbent csend fogadta az elhangzottakat.

„Jelentős a letartóztatás ellenére is az időmúlás, és a megbánó magatartást is enyhítő körülményként kellett értékelni. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a közúti baleset okozása egy olyan bűncselekmény, amely gondatlan (...) a szándékosság hiányzik, ez egy gondatlan bűncselekmény ” – mondta a bíró.

A rendőrségi vizsgálatok során feltárt adatok alapján e szerint M. Richárd gondatlanul hajtott 140-nel ott, ahol maximum 50-nel lehet menni, gondatlanul ült be az autóba vezetői engedély nélkül, gondatlanságból került a szervezetébe kokain, majd gondatlanul próbált újra csalással jogosítványhoz jutni...

„A vádlott elkövetett szándékos bűncselekményt is, halmazati a büntetése, de azoknak a tárgyi súlya elenyésző, azoknak a tárgyi súlya nem annyira jelentős, hogy nem lehetne az időmúlásra, a megbánó magatartásra és az orvosi dokumentumokkal alátámasztott elsőrendű vádlott betegségére is tekintettel enyhíteni a szabadságvesztés mértékén” – fogalmazta meg az ítélet indokolása során a bíró. Ugyanebben a büntetőperben tárgyalták M. Richárdnak egy korábbi, garázdaság büntetőjogi tényállással leírható ügyét. Ennek a lényege, hogy egy közlekedési vita során fizikailag bántalmazott egy biciklistát.

Tárgyi súlya elenyésző, az idő is múlt közben, meg is bánta, nincs itt semmi látnivaló...

Utólag már nem tudom felidézni a bíró arcát, hogy kiült-e rá a sajnálkozó kifejezés, amikor a következőket mondta: „Más büntetés nem szabható ki, mint szabadságvesztés, de a mértékét a másodfokú bíróság négy évről három év hat hónapra, a közügyektől eltiltást pedig kettő évre mérsékelte. A közügyektől eltiltás az egyetlen mellékbüntetés, szándékos bűncselekmény mellett kapható. Itt a tárgyi súlya a szándékos bűncselekményeknek, amelyek el lettek bírálva, nem olyan jelentős, hogy a közügyektől eltiltás mértéke négy év legyen, ezért három év hat hónaphoz igazította, két évre mérsékelte.”

A másodfokú bíróság tehát amikor meghozta az ítéletet a három év hat hónap fogházbüntetésről, „az időmúlásra, a gondatlan bűncselekményre a vádlottnak az orvosszakértői véleményekkel igazolt betegségekre volt tekintettel. A másodfokú bíróság is meggyőződhetett erről, hiszen megkaptuk azokat az orvosi dokumentációkat, és továbbítottuk a BV egészségügyi szolgálata felé, amely a tényleges és fennálló betegségeire vonatkozik. Az, hogy az elkövető hosszabb ideje áll büntetőeljárás hatálya alatt, szintén enyhítő körülmény.”

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)