Iszapvulkán tört fel a kecskeméti földrengés után

Az 1911-es kecskeméti földrengést a Magyarországon tapasztalt rengések közül a három legnagyobb között tartják számon. Az emberek még aludtak, ugyanis a hajnali 2 óra körüli percekben mozdult meg a föld. Az ismert rengések közül egy másik jelentős az 1763-as komáromi volt – 63 halottat számláltak –, illetve a későbbi, 1956-os dunaharaszti katasztrófa.

A rövid ideig, körülbelül 25 másodpercig tartó rengés epicentruma Kecskemét északnyugati részén volt, viszont több városban is érezték, többek között Budapesten, Bonyhádon, Hatvanban, Pakson, Esztergomban, Szolnokon, de 

A Vasárnapi Újság 1911. július 16-i számának hasábjain így írtak az esetről:

Abban a katasztrófában, amelynek irtózatos vihara a minapában megrengette Magyarországnak legáldottabb földjét, mind a kettőt láttuk. Kegyetlenségét az emberek munkájához, kegyelmét az emberek életéhez. Kecskemét városában házak ezreit ölte meg, hasította meg halálos sebbel a földindulás katasztrófája, de a hatvanötezer lélekből, a kit ez összeroppantott falak között és szétzúzott tetők alatt ért a veszedelem, úgyszólván egynek se görbült meg haja szála. Vér az omladékra nem fröccsent. A borzalmas szenzáczióban ez az, a mi gyönyörű csoda, a miről meghatott és áhítatos lélekkel először kell szólni és a mit mint egy legendát őriz meg majd az iszonyattal telt perczek és aggodalommal telt napok minden időkre szóló emlékezete.

Haláleset tehát nem történt. 

Legalábbis a népszerű Vasárnapi Újság beszámolója alapján. Ám a Délmagyarország másként írt a katasztrófáról, ugyanis tudósítójuk szerint

a kecskeméti földrengésnél megsebesültek Lengyel Bertalan orvos és felesége, Kovács Pál dr hirlapiró, Baranyai Ferenc tanyai háza összedőlt, öt és három éves gyermekét a romok alá temette.

Újságírók beszámoltak róla, hogy az esetet követően az akkori miniszterelnök, Khuen-Héderváry Károly a helyszínre utazott, majd az épületek rendbehozására államkölcsönt adott a város számára, illetve civil szervezések indultak a város rendbetételére.

Megválaszolt kérdések

A földrengés alapvető kialakulásáról és a tragikus kimenetelű  kecskeméti esetről Timár Gábort, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszék egyetemi tanárát kérdeztük, aki korábban már itt írt a földrengésről egy hiánypótló értekezést.

Hogyan tudná röviden összefoglalni a földrengés keletkezését? Mi az, amire figyelnie kell egy elemzőnek, kutatónak a megfigyelései során?

A föld legkülső, szilárd rétegében, a kőzetburokban felhalmozódó mechanikai feszültségek kipattanása a földrengés – mint amikor egy jégtáblát nekiszorítunk egy másiknak, és valamelyik egy vonal mentén elpattan. A kőzetburok lemezei, a „jégtáblák” maguk is mozognak, évi néhány milliméter, helyenként centiméter sebességgel, ez „összegződik”: pár évtized mozdulatlanság után egy esemény, a földrengés kapcsán következik be egy – hazánkban jellemzően deciméteres nagyságrendű – elmozdulás. A kőzetlemezekben ezek a törések jellemzően meg is vannak korábbi rengések után, az újabb rengések során pedig újra elmozdulnak. 

Halálos áldozata a korabeli tudósítások szerint nem volt a pusztításnak, bár a Délmagyarország szerint mégis, ám az épületekben annál nagyobb kár keletkezett. A ma használt Richter-skála szerint milyen értékre tehető a földrengés mértéke? Hogyan lehet ezt megállapítani több mint 100 év után?

A következő kérdésben megadott „5,6” érték jelzi a földrengés magnitudóját, ezt fejezi ki a Richter-skálán megadott érték. Ez határozza meg, mennyi energia szabadult fel a rengés során. Egy magnitudó különbség nagyjából harminckétszeres energiakülönbséget jelez. Egy földrengésnek csak egy magnitudóértéke van.

Egyébként a régebbi földrengésekről is rendelkezésre állnak feljegyzések, hogy hol milyen károkat okozott, amiből meg lehet mondani, mekkora volt a földrengés intenzitása ezeken a helyeken a Mercalli-féle intenzitási skálán – mert az intenzitás helyről helyre változik. Ebből megbecsülhető, hogy hol volt a rengés, és az is, hogy ilyen intenzitási mintázatot mekkora energiájú, tehát milyen magnitúdójú rengés okoz. Innen lehet tudni az „5,6”-ot.

A foldrenges.hu arról számol be, hogy „az 1911-es kecskeméti földrengés során iszapvulkánt figyeltek meg, mely a bekövetkező talajfolyósodás bizonyítéka”. Magyarországon ilyenre volt már példa akár korábban, akár napjainkban?

Igen, a károkat is okozó rengések energiája ilyeneket is csinál: például a hazánkban az eddig legnagyobb, 1763-as komáromi rengés kapcsán is megfigyeltek ilyet, és jellemző a kutak vizének iszapodosása és felszínre törése is. A jelenség szerint – híven elnevezéséhez – időszakosan iszap tör a felszínre néhány ponton (néhány méteres jelenségekre kell gondolni), de a vulkánokra jellemző nagyobb hőjelenség nélkül. 

Milyen gyakran számíthatunk Magyarországon, a Kárpát-medencében földrengésekre, vulkánkitörésekre? Miért?

A jelenség nem periodikus, viszont mutat gyakoriságot: nagyobb területen érezhető rengések körülbelül 10, érdemi károkkal járók cirka 20-30 évente pattannak ki, a területi eloszlásuk is változó. A leggyakoribb előfordulás a Balaton keleti peremétől Komárom felé húzódó vonal mentén történik, a másodlagosan érintett terület Budapest keleti és délkeleti előtere a Jászság és Kecskemét irányába. A határon túl kipattant rengések (Horvátország, Érmellék, Csallóköz) is érdemi hatással lehetnek hazánkban is. Az okozója ennek a kőzetlemezek folyamatos mozgása, amit a föld belső hője hajt.

A székelyföldi Nagy-Csomád, tetején a jellegzetes krátertóval, a Szent Anna-tóval a térség legfiatalabb, pár tízezer éve még aktív vulkánja, amelynek felújulása nem zárható ki, de ennek bekövetkezésére sem fogadnék.

(Borítókép: Vasárnapi Újság 58. évfolyam 29. szám)