Megnéztük, milyen az igazi Gyurcsány-show

Fussunk össze Budapesten, fiatalok! címmel hirdetett ugyanis kampányrendezvényt a harminc év alattiak számára a korábbi miniszterelnök egy budai bisztró teraszára, ami inkább hajazott egy standupelőadásra, mint egy klasszikus politikai fórumra. Ez nem csak abban mutatkozott meg, hogy jelentős részben tényleg az említett tizen- és huszonéves fiatalok sora kígyózott (leírni tényleg egyszerűbb, mint kimondani) a bejárat előtt. 

Az előadó sem biztonsági őrök gyűrűjében, élre vasalt öltönyben érkezik, Gyurcsány inkább sárga farmerben, kissé viseltes tornacipőben lép színpadra. Nem konferálja fel senki, elveszi egyből a mikrofont, rekedtes hangon nekikezd. Gyorsan leszögezi, nem azért jött, hogy megmondja a frankót, beszélgetni akar helyette. Bárki kérdezhet tőle, akár provokatívan is, „el is lehet küldeni melegebb éghajlatra”, csak kulturáltan tegyék. Hozzáteszi: azokat is szereti, akik csak szelfit akarnak tőle, de nekik a végéig várniuk kell a közös képre. 

Nehéz lenne összefoglalni, hogy mi hangzik el a közel egy óra alatt, mert az szja-mentességtől a társadalmi megosztottságon át az ellenzék gyenge tematizációs képességéig minden szóba kerül. Az egész olyan, mint egy teniszmeccs. Valaki feldobja a labdát, a DK elnöke meg gyorsan visszaüti. Tegeződve válaszol a záporozó kérdésekre. Nincsenek komplex, többszörösen összetett mondatok, nagy megfejtések. Ha valaki olyat kérdez, ami a megjelentek jó részét szerinte nem érdekli, vagy korából fakadóan nem is igazán értheti, lekavarja annyival, hogy erre most nincs idő és hely, de majd négyszemközt, egy kávé mellett megvitatja valamikor az adott illetővel a dolgot. 

Egy ponton azért hosszabban is leragadunk: 2006 ősze. A közönség soraiban ugyanis ott állnak a kormánypárti média újságírói is, akik inkább erre kíváncsiak. Gyurcsány szerint ami akkor történt, az „közös tragédia”, de ez 

Az sem igaz, hogy ő bárki szemét is kilövette volna, ezeket csak a Fidesz által irányított sajtótermékek képviselői igyekeznek elhitetni a magyarokkal. Erre a 2006-os eseményekről dokumentumfilmet forgató Skrabski Fruzsina oldalról bekiabál, hogy ez hazugság, jelen van ugyanis a rendőri brutalitások egyik áldozata is, akitől bocsánatot kellene kérnie. A DK elnöke ezt egyszerű provokációnak nevezi, majd odaveti:

Nem szeretem a kiabálókat! Aki kiabálni akar, az menjen inkább a focipályára!

Tapsot kap a közönségtől. 

Feri, a laza

Közben a hátrébb állóktól igyekszem megtudni, miért jöttek el. Egy kék pólós srác azt mondja, ő alapból konzervatív érzelmű, aki korábban szimpatizált a Momentummal is, de bennük is csalódott már. Karácsonnyal sincs megelégedve, szerinte nem sikerült eredményeket elérnie a főváros élén, Gyurcsányt viszont „bírja”. Kiemeli, okos embernek tartja, akivel bár sok mindenben nem ért egyet, mégis meggyőzőnek, hitelesnek tartja azt, amit mond. 

Egy érdeklődő lány arról beszél, ő kifejezetten azért jött, mert olyan sokat hallott róla a kormánypárti médiából, hogy kíváncsi volt rá, milyen ember. Szerinte ez az állandó „gyurcsányozás” kifejezetten kontraproduktív. Elnézve a szépszámú közönséget, lehet benne valami.

Egy pár fiú tagja azt jegyzi meg, hogy a DK elnöke nagyon közvetlen, Orbán mellett az egyetlen, akinek megvannak azok a kommunikációs képességei, ami miatt oda lehet figyelni rá. 

A lány azt mondja, a DK elnöke „nagyon érti a közösségi médiát”, ő volt az első politikus, aki chatbotot indított (a Facebook üzenetküldő-rendszerében egy robot úgy kommunikál velünk, mintha Gyurcsánnyal beszélgetnénk). Azért iratkozott fel rá anno, mert jegyet lehetett nyerni vele a Sziget Fesztiválra, de azóta is szokott néha írni neki az egykori miniszterelnök. 

Geri, a karót nyelt

Legtöbben szkeptikusak azonban, hogy a fiatalok körében élvezett népszerűsége szavazatokra is váltható. Két egyetemista srác azt taglalja, Gyurcsány „nagyon érdekes ember”, ezért is álltak meg sétálás közben, kezükben egy sörrel, de szerintük inkább egy mém a pártelnök, nem pedig egy komolyan vehető politikus. Karácsonyt annak tartják, de ő meg túl „karót nyelt”. A végén azért ők is odalépnek hozzá, hogy kérjenek egy közös képet tőle. 

Hazafelé igyekszem összegezni az este szerzett tapasztalataimat: Gyurcsányból vélhetően nem lesz már többet miniszterelnök, népszerűsége a választásokon alacsony számban résztvevő tizenévesek körében pedig inkább annak szól, ahogy kommunikál, nem annak, amiről. Ettől függetlenül, aki hatalmon szeretne maradni, vagy meg akarja azt szerezni, annak lenne mit tanulnia „a Feritől”. Kommunikációból, úgy értem. 

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)