Dalma asszony, a jószolgálat nagykövete

Mádl Dalma (lánykori nevén Némethy Dalma) 1932. november 9-én született Pécsett értelmiségi család késői, harmadik gyermekeként. A Némethy család tősgyökeres pécsinek számított. A háború azonban mindent keresztülírt, ugyanis katonatiszt édesapját Szombathelyre helyezték 1941-ben, ahová a család is követte. Aztán 1945-ben azért mentek vissza Pécsre, mert apját szovjet hadifogságba hurcolták, és a házat, ahol addig laktak, bombatámadás érte. Nagyszüleihez költöztek, egy földszinti lakásba.

Délutánonként, az iskolai feladatok elvégzése után a kertben-udvaron találkoztunk. Úgy emlékszem, legtöbbször kosárlabdáztunk, egy lyukas fenekű fáskosarat használtunk kosárként.

Némethy Dalma 1951-ben érettségizett a budapesti Patrona Hungariae Gimnáziumban. Érettségi után a Pécsi Gyermekkórházban dolgozott. Az ötvenes évek elején ismerkedett meg későbbi férjével, Mádl Ferenccel, aki akkor joghallgató volt. Eredetileg Pécsre vették fel, ott két évet járt, de a kar dékánjával történt politikai összetűzése miatt átjelentkezett a budapesti jogi karra. A fiatalember egyetemi tanulmányai alatt fizikai munkásként dolgozott, de katonai szolgálatot is teljesített. Aztán 1954 tavaszán jött a tragikus hír: Némethy Dalma édesapja a hadifogolytáborban elhunyt. Az esküvővel, amelyet egyébként szerény körülmények között tartottak meg 1955 végén, kivárták a gyászév elteltét.

Még az esküvő előtt, 1955-ben Mádl Ferenc kitüntetéssel megszerezte diplomáját az ELTE jogi karán.

A fiatal házaspár első otthona Pesten, a Ráday utcában volt. 1956 után költöztek Budára. Gyermekük elmesélése szerint édesapja legkedvesebb egyetemi tanára, Nizsalovszky Endre úgy segített tanítványán, hogy az ifjú párt befogadta magához albérletbe. Itt később a részükre leválasztottak egy lakást, ahová 1961-ben a fiúk is született.

Mádl Dalma 1957-től a Kertészeti Kutató Intézetben, 1964-től a Budapesti Műszaki Egyetemen a Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszék kutatócsoportjánál dolgozott.

Ezt tette akkor is, amikor férje az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként többek közt az MTA törvényes működését felügyelte, vagy amikor az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának vezetőjeként, aztán a bős–nagymarosi vízi erőmű kormánymeghatalmazottjaként, majd 1993. február 22-től 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási miniszterként dolgozott.

Akkor is, amikor teljesen esélytelenül vállalta a köztársaságielnök-jelöltséget 1995-ben a kétharmados többségű kormányoldal jelöltjével, Göncz Árpáddal szemben. De akkor is, amikor 2000-ben meg is választották államfőnek. Mádl Dalma, vagy ahogy tisztelettel hívták, Dalma asszony, férje köztársasági elnöksége idején, 2000 és 2005 között számos jószolgálati és jótékonysági kezdeményezésben vett részt, majd ezt a tennivalóját a mandátum lejárta után is folytatta.

Haláláig a Katolikus Karitász jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett. Munkásságát 2005-ben Polgári Magyarországért díjjal ismerték el. 2007-ben, a Szent Erzsébet-évben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia neki ítélte a szolgáló szeretet szentjéről elnevezett Szent Erzsébet rózsája díjat. 2012-ben Magyar Szabadságért díjat, míg 2015-ben Mindszenty-emlékérmet kapott.

Családjának közlése szerint Mádl Dalma péntek hajnalban, 89. életévében hunyt el Budapesten. Személyében egy végtelenül szerény, segítőkész ember távozott az élők sorából, aki mindig közvetlen kedvességgel végezte karitatív jószolgálati és jótékonysági munkáját.

(Borítókép: Mádl Dalma 2013-ban. Fotó: Máthé Zoltán / MTI)