Koronavírus adatok

2021. nov. 26.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Stefánia
3 °C
8 °C

Békemenetek a gyarmatosítás, az adósrabszolgaság és a gyűlölet ellen

IMG 5388
2021.10.23. 10:42
Az elmúlt évtizedben összesen hét Békemenetet szerveztek a második, majd a harmadik Orbán-kormány mellett. A harmadik és az ötödik demonstrációt az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepén, október 23-án, míg az utolsó kettőt 2014-ben és 2018-ban, közvetlenül az országgyűlési választások előtt rendezték meg. A nyolcadik Békemenet apropóján visszatekintünk a korábbi megmozdulások kiváltó okaira és tanulságaira.

Nem leszünk gyarmat

Első Békemenet, 2012. január 21., Budapest

2012. január 21-én három tüntetés is zajlott egy időben Budapesten. A szervezők Nyilatkozat a nemzetért címmel tették közre a Békemenetre felhívó levelüket. A legnagyobb tömeget a kormánypárti tüntetés, a Békemenet mozgatta meg, a résztvevői a Hősök teréről indultak el, és a Parlamenthez mentek. A Dísz téren Schmitt Pálra kihegyezett kormányellenes tüntetés zajlott, míg a Sándor-palotánál egy maroknyi ember szidta a monetáris diktatúrát.

A Békemenet élén molinót vittek a következő felirattal: Nem leszünk gyarmat. A transzparenst mások mellett Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott, Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap publicistája, Széles Gábor nagyvállalkozó, a Magyar Hírlap tulajdonosa, Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) alapítója, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője és Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője vitte.

Hogy hányan voltak a Békemeneten? Erről igazi számháború tört ki. A Belügyminisztérium közlése szerint:

A békés, jó hangulatú eseményen közel négyszázezren vettek részt. Emberemlékezet óta Magyarországon ekkora tömeg még nem demonstrált a kormány és politikája mellett. Rendőri intézkedésre nem volt szükség.

A nem kormánypárti számítások 100-150 ezerre becsülték a vonulók számát. Az esemény egyik főszervezője, Bencsik András a helyszínen még egymillió emberről, három nappal később az Origónak nyilatkozva azonban már csak 500 ezer emberről beszélt. Az MSZP szóvivője, Török Zsolt ezzel szemben csupán „pár tízezer” emberről tett említést.

Az Index korabeli tudósítása szerint az elmúlt években nem volt ehhez hasonló tüntetés, és a Magyar Hírlap is a rendszerváltozás óta rendezett legnagyobb tömegmegmozdulásról írt, ahogy a Népszabadság beszámolója is megjegyezte, hogy munkatársai a rendszerváltozás óta nem láttak ekkora tömeget.

Az eseményről szóló tudósítások olykor teljesen ellentétes hangulatot árasztottak:

A Békemenet különböző dalokkal szórakoztatja magát. A repertoár változatos, felváltva éneklik a Himnuszt, a Szózatot, az A csitári hegyek alatt és a Gábor Áron rézágyúja című dalokat. 

(Hír 24)

Vagy:

A zászlókkal, mécsesekkel és fáklyákkal vonuló sokaságban a Himnusz, a Szózat, a székely himnusz és a Nemzeti dal mellett időről időre felcsendültek népdalok, egyházi énekek és a Kossuth-nóta is. 

(Magyar Hírlap)

Aznap az M1 Este című műsorában két politológust megkérdeztek a Békemenetről. Fricz Tamás, a CÖF szóvivője úgy vélekedett: a megmozdulással sikerült bizonyítani, hogy a kormány mögött áll a többség. Mint hangsúlyozta, az utóbbi időben átfogó támadások érték Magyarországot, ezért szükséges volt megmutatni, hogy a magyar kabinet nem egy „autokrata, diktátor, fasiszta” kormány. Szerinte 

a résztvevők száma azt bizonyította, ha ennyien kiállnak a kormány mellett, akkor az nem egy diktatúra.

Filippov Gábor, a Progresszív Intézet elemzője erre megjegyezte, hogy azért egy diktatúra is meg tud mozgatni ekkora tömegeket, erre volt példa 1957. május 1-jén. Ugyanakkor elismerte, hogy a kormány mögött tömegek állnak.

Egyenlőséget a magyaroknak

Második Békemenet, 2012. március 15., Budapest

Egy hónappal az első Békemenet után Bayer Zsolt, Bencsik András és Csizmadia László bejelentették, hogy létrehozzák a Békemenet 2012 Egyesületet. Március 6-án Bayer és Bencsik hivatalosan is meghirdették a második Békemenetet 2012. március 15-ére. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy több ezer lengyel tüntetőt is várnak, ami a nemzetközi jelleg erősítését jelenti majd. Bencsik annak a reményének adott hangot, hogy 

a Békemenet „szellemisége” kilép a Kárpát-medencéből, és európai üggyé válik.

A Békemenet a Széchenyi téren gyülekezett. A kormánypárti tüntetők tömegét lovas huszárok felvezetésével a Lánchídon át érkező ünnepi menet tagjai duzzasztották fel, akik előtte a várbeli családi programokon vettek részt. Hozzájuk csatlakoztak a Nyugati pályaudvarra kora reggel befutott lengyel tüntetők csoportjai. Az előzőnél rövidebb úton tervezett Békemenet a Kossuth térre vonult.

A központi ünnepségen először Szájer József, a Fidesz EP-képviselője szólalt fel, aki szerint 1848-ban is „le akartak beszélni minket arról, hogy a saját utunkat járjuk, mert a harc a túlerővel szemben reménytelen”. Orbán Viktor miniszterelnök, az ünnepség vezérszónoka átvette a kormánypárti tüntetők jelmondatát (Nem leszünk gyarmat), amellyel egyszersmind párhuzamot vont 1848 és 2012 programjai között. A nemzetközi bírálatokra utalva kijelentette:

mi magunk írjuk az alkotmányunkat, nincs szükségünk szamárvezetőre, és nem kérünk az idegenek kezünket irányítani akaró, kéretlen segítségéből sem.

Az uniót bírálva követelte, hogy ugyanazt a mércét alkalmazzák a magyarokkal, mint más országokkal szemben. Mint fogalmazott: „nem leszünk másodrendű európai polgárok”, ezeréves európai nemzetként „egyenlőséget követelünk a magyaroknak”.

A számháború ezúttal sem maradt el: az ellenzéki sajtó 100-200 ezres tömegről, míg az MTI 250 ezer kormánypárti tüntetőről számolt be.

Az adósrabszolgaság ellen

Harmadik békemenet, 2012. október 23., Budapest

2012-ben megrendezték a harmadik Békemenetet is. Október 9-én a Békemenet Egyesület, a Civil Összefogás Fórum, valamint a Civil Együttműködési Tanácskozás újabb Békemenetet hirdetett az október 23-i nemzeti ünnepre. Ezt a Békemenetet az adósrabszolgaság ellen hirdették meg. Az újabb civil fellépés szükségességét, azaz a motivációs elemet Fricz Tamás azzal hangsúlyozta, hogy 

az Európai Unió baloldali többsége továbbra sem tett le a kormány leváltásának céljáról.

Hivatalos adatok szerint hiába mozgósítottak több embert, mint bármely más eseményen az ünnepen, az egy időpontban kezdődő két beszédre, Orbán Viktor és Bajnai Gordon fellépésére sokkal nagyobb médiafigyelem összpontosult.

A résztvevők számáról ismét élénk vita bontakozott ki, hiszen az MTI és a Belügyminisztérium 150 ezer Békemenet-résztvevőről és 400 ezer Kossuth téri jelenlévőről számolt be, míg az ellenzéki Milla-tüntetés létszámát húszezer főre becsülték.

Kihelyezett konfliktus

Negyedik Békemenet, 2013. február 5., Gyula

2013. február 5-én a Fidesz frakcióülésének helyszínére, Gyulára meghirdetett MSZP-tüntetés miatt a szervezők újabb Békemenetet harangoztak be.

A kormánypárti demonstráció résztvevői autóbuszokkal érkeztek az ország minden részéről, sőt néhány romániai településről is. Táblák sokasága fejezte ki a megjelentek tiszteletét Orbán Viktor iránt: „Szeretünk, Viktor”; „Veled vagyunk, Viktor”, „Viktor a mi emberünk” szövegek emelkedtek a többezres tömeg fölé. A Népszabadság ezzel szemben másfél ezres tömeget számlált.

A Békemenet elején hordott molinón a „Bajnai–Gyurcsány: Együtt tették tönkre az országot!” szöveg jelent meg, Csizmadia László pedig arról beszélt, hogy azért akarnak demonstrálni, mert úgy gondolják, „hogy amikor dolgozik egy kormány, akkor nem illik zavarni”, és

„a rendezvény nem irányul senki ellen, csak a kormány munkáját akarják segíteni”.

Bene Márton szociológus, politológus a Békemenet és médiadiskurzus című tanulmányában változó fókuszról írt:

A Békemenet azonnal mozgósítható „fenyegetéssé” vált, melynek segítségével megpróbálták elejét venni minden ellenzéki utcai megmozdulásnak, vagy ha erre már nem volt esély, akkor ellentüntetés szervezésével és a létszámfölény demonstrálásával „elfojtani” a hangját a kormányellenes „diszkurzív aktusoknak”.

A baloldal gyűlöletkampánya ellen

Ötödik Békemenet, 2013. október 23., Budapest

2013. szeptember 29-én a Bajnai Gordon által életre hívott pártszövetség egyik tagja, a Szolidaritás Mozgalom tartott születésnapi rendezvényt Budapesten, ahol a volt kormányfő is beszédet mondott.

Az eseményen ledöntötték az Orbán Viktort kommunista diktátorként ábrázoló hungarocell szobrot, majd annak leszakadt fejével vonultak a résztvevők a Terror Házához.

A CÖF két nappal később bejelentette, hogy október 23-án újabb Békemenetet szerveznek, hogy így tiltakozzanak a „baloldal gyűlöletkampánya” ellen.

Bene Márton szerint a diagnózis illeszkedik a korábbi Békemenetek üzenetéhez, de a Békemenet megváltozott fókuszához is. A narratíva szerint a kormány és ezzel együtt a nemzet elleni támadások már nem kívülről érkeznek elsősorban, hanem az országhatáron belülről. A külső támadások visszaszorulásában elévülhetetlen érdemei vannak a Békemenetnek, amely „intézmény és jelenség lett a magyar belpolitikai életben”, azonban a belső támadások felerősödtek. A támadók ugyanazok, akár kívülről, akár belülről támadnak – a baloldal. Csizmadia László szerint „a baloldal először külföldről támadta hazánkat, most pedig belháborút kezdett”, Stefka István pedig úgy fogalmazott, hogy

ők írták a Tavares-jelentést, ők szabadították ránk a devizahiteles problémát, ők adósították el az országot, és az ő kormányzásuk alatt mindvégig emelkedtek a rezsiköltségek.

Egy az ország

Hatodik Békemenet, 2014. március 29., Budapest

A 2014. április 6-i országgyűlési választások előtt egy héttel a Békemenet az Alkotmány utcából a Bajcsy-Zsilinszky és az Andrássy úton keresztül vonult a Hősök terére, a Fidesz nagygyűlésére. Az első sor ál­tal tartott molinóra ezúttal az Egy az ország felirat került.

Orbán Viktor miniszterelnök a Műcsarnok előtt tartott beszédében figyelmeztette híveit:

Aki megosztja szavazatát, az egységet bont, aki egységet bont, hazardíroz. [...] Egységben az erő, egy a tábor, egy a zászló! Csak a Fidesz!

A Belügyminisztérium becslése szerint a Fidesz választási nagygyűlésén 440-460 ezren vettek részt, egy társadalomkutató intézet mérése szerint viszont „csak” 150 ezres tömeg hallgatta a kampánybeszédeket.

Élet és halál a tét

Hetedik Békemenet, 2018. március 15., Budapest

A sorban hetedik Békemenet szintén az országgyűlési választásokat előzte meg. A szervezők nem rejtették véka alá aggodalmukat, mert szerintük nagyobb a veszély, mint 2012-ben volt, és az áprilisi választáson „élet és halál a tét”.

2018. március 15-én a Bem térről in­duló tömeg a Kossuth téren Orbán Vik­tor miniszterelnököt hall­gatta meg. A kormányfő beszédében a három hét múlva esedékes országgyű­lési választás mindent eldöntő tét­jét, a magyar emberek életformájának védelmét hangsúlyozta:

Mi szelíd és derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk sem vakok, sem balekok. A választás után termé­szetesen elégtételt fogunk venni; er­kölcsi, politikai és jogi elégtételt is, de most nem vesztegethetjük erre sem az erőnket, sem az időnket. A támadáso­kat rázzuk le magunkról, mint kutya a vizet [...], csak Magyarország megvédésére fordítsuk az erőnket.

A beszámolók szerint a nagygyűlésen több száz ezres volt a tömeg. A Magyar Idők tudósítása szerint „minden idők legnagyobb létszá­mú március 15-i ünnepségét és békemenetét tartották meg”.

(Borítókép: Gyülekeznek a kormánypárti Békemenet résztvevői a Hősök terén 2012. január 21-én. Fotó: Huszti István / Index)