Dönthet-e a Facebook az emberi jogokról a bíróságok helyett?

Az alapvető jogok és a digitalizáció összefüggéseire fókuszált a 32. Közép-Európai Közjegyzői Kollokvium, amely többek közt arra kereste a választ, hogy milyen hatással van a digitalizáció az alapjogok érvényesülésére, kinek a tulajdona a digitálisan keletkezett adat, illetve hogy általában mi a jog és a jogalkotó szerepe az élet egyre több területét átható és meghatározó digitalizációs folyamatban.

A jognak nincsenek kész válaszai

Alapvetően a technológia által generált kockázatok határozzák meg, hogy a jognak hogyan kell reagálnia már most a jelenségekre

– hívta fel a figyelmet előadásában Menyhárd Attila egyetemi tanár. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszékének tanszékvezetője szerint az egyik ilyen kockázat az algoritmusok okozta átláthatatlan döntéshozatal. Példaként a közösségi médiát említette, ahol

További probléma, hogy egy káresetnél nem tudjuk, az adott algoritmus milyen működési elvek szerint, milyen adatokra alapozva eredményezte az okozott kárt. De nem tudjuk kiszűrni a hátrányos megkülönböztetést sem az algoritmusok ismerete nélkül, ahogy fennáll a magánélethez való jog sérelmének a lehetősége is – állította a professzor.

Menyhárd Attila szerint a jognak az alappilléreket kell keresnie a problémák kezelésekor: ilyen a személyes autonómia védelme, a károk megelőzése, valamint az, hogy az algoritmusok tisztességesek és megismerhetők legyenek. Mint megjegyezte:

Az alapvető probléma az, hogy a pillanatnyilag a jognak egyáltalán nincsenek kész válaszai a technológia által generált kihívásokra. Elsősorban azért nincsenek, mert ehhez két egymást kizáró tényezőnek kéne kibékülnie egymással: az egyik a gazdasági versenyképesség folyamatos növelésének az igénye, a másik a jogvédelmi garanciák megtartása. Az, hogy egyszerre legyünk biztonságosak és versenyképesek, soha nem megy.

Álláspályázatokat rangsoroló algoritmusok

Menyhárd Attila több, a mindennapi életet átszövő aktuális példát is említett a problémakör érzékeltetésére. A munkajogi jogviszonyokban például napi szinten felmerülő kérdés, hogy

De az adatvédelem és a magánélethez való jog problémás terepe az is, ha munkáltató egy álláspályázatnál figyelembe veszi az aspiráns közösségimédia-profilját a beleegyezése nélkül.

Az egészségügyi ágazatban az adattulajdon, a diagnosztikai és kezelési adatok felhasználásának lehetősége komoly kérdés. Például az, hogy kit illet a profit, ha valaki az adatokat felhasználva nagy pénzt keres? Az Egyesült Államokban per is volt abból, hogy valaki megkérdőjelezte az adatfelhasználás jogszerűségét egy ilyen helyzetben.

Szintén nehéz kérdés, hogy ki viseli a felelősséget egy olyan mesterségesintelligencia-alapú diagnosztikai szoftver esetében, amely egy sötét bőrű pácienst azért nem diagnosztizál megfelelően, mert a szoftvert világos bőrű emberekre paraméterezték? Vagy ha felvásárol egy cég egy magánkórházat, azzal együtt jár-e automatikusan a páciensek adatainak megvásárlása is?

Az állam rosszul gondolja

A közösségi média terjedésével egyre gyakrabban fordul elő, hogy az alapvető jogokról nem az arra hivatott bíróság, hanem egy-egy üzleti szereplő dönt. Például a platformot biztosító szolgáltató letilt egy politikusi nyilatkozatot. Sokan vizsgálják a kérdést, hogy az amerikai elnök szólásszabadsága korlátozható-e más személyek védelme érdekében? Felléphet-e vagy fel kell-e lépnie a Facebooknak ezekben az esetekben, vagy ez kizárólag a bíróságok feladata?

Miközben az ilyen ügyekben egyáltalán nincsenek bírósági döntések, főleg nem beszélhetünk bírósági döntések sokaságáról, melyek valamilyen irányt adhatnának. De ha lennének, akkor is minden esetet, tényállást külön kellene megvizsgálni, hiszen minden eset egyedi mérlegelést kíván.

Amikor az állam úgy gondolja, hogy megregulázhatók ezek a platformok, akkor rosszul gondolja. Sokkal inkább egy együttműködésben kellene gondolkodni, mert nem tudunk olyan szabályokat írni, amelyek ki tudják kényszeríteni ezeknek a jogoknak a megfelelő priorizálását

– hangsúlyozta a jogászprofesszor. Szerinte rugalmasabb megközelítésre lesz szükség rendszerszinten, mert egyre több olyan technológiai eszköz és jelenség lesz, amelyre nincs megfelelő válaszunk. Kiemelte, hogy a bírói gyakorlatot is kezdi elérni az a kérdéskör, hogy 

Mindezt nehezíti, hogy személyiségünknek vannak olyan megjelenési formái, amelyek forgalomképessé váltak. De szintén izgalmas kérdés, hogy egy videójátékban nyitott profil, amelybe valaki rengeteg pénzt tett be, része lesz-e a jövőben a hagyatéknak?

Nagyon konzervatív a bírósági attitűd

A professzor szerint ugyanígy biztosan szükség lesz az írásbeliség újragondolására is.

Nagy a bizonytalanság, és jelenleg nagyon konzervatív a bírósági attitűd, ami ragaszkodik a papírhoz, miközben a piacon már egészen más eszközöket alkalmaznak

– mondta Menyhárd Attila. Szerinte az is érdekes kérdés, ha egy tableten aláír valaki valamit, akkor ez mennyire írásbeli vagy sem? Ahogy a szerződések és végrendeletek kapcsán is elsősorban azt a kérdést érdemes feltenni, hogy az írásbeliségnek valójában mi a funkciója. Ez egy önmagában vett érték, vagy inkább a bizonyítás felől érdemes vizsgálni? Ha igen, akkor egy számítógépen írt végrendelet is megfelelő lehet, hiszen a metaadatokból meg lehet állapítani – ahogy erre Ausztráliában bírósági döntés is van –, hogy a végrendeletet ki írta.

Cikkünk a Magyar Országos Közjegyzői Kamara közreműködésével készült.

(Borítókép: Menyhárd Attila, az ELTE egyetemi tanára a digitalizáció és az alapjogok összefüggéseit tárgyaló 32. Közép-Európai Közjegyzői Kollokviumon. Fotó: Magyar Országos Közjegyzői Kamara)