A birtokhalmozó magyar főnemes, aki segített megvédeni a királynő trónját

Grassalkovich I. Antal 1694. március 6-án született a Nyitra vármegyei Ürményben, szerény, de szorgos köznemesi család egyetlen fiúgyermekeként. Atyja a kuruc időkben Bottyán János, ismertebb nevén Vak Bottyán szolgálatában állt. A Rákóczi-szabadságharc tábornoka megkedvelte a fiatalembert, aki kezdetben íródeákként, majd ügyvédként in­tézte a kuruc generális ügyeit. Mivel Bottyánnak nem született gyereke, vagyonából – szolgálata fejében – Grassalkovich János is jelentős örökséget kapott, amelyhez azonban csak jóval a tábornok halála után, hosszú és keserves pereskedést követően, az 1710-es években jutott hozzá.

Elkendőzött, kuruceredetű vagyon

Szülőfaluját, Ürményt a XVIII. század elején magyarok, németek és szlo­vákok is lakták, ezért a Grassalkovich gyerekek mindhárom nyelvet elsajátították. Mivel az isko­lában latin nyelven oktattak, Antal is leginkább latinul tudta kifejezni magát. Középiskolai tanulmányait a nyitrai piaristáknál és a nagyszombati jezsuitáknál végezte.

Az ambiciózus fiatalember jogi ismereteit Dubniczky András királyi személynöki ítélőmester mellett szerezte, majd a királyi ítélőtáblánál volt jegyző. 1715-ben tett ügyvédi vizsgát, a Magyar Királyi Udvari Kamara 1716-tól nevezte ki ügyvédnek budai kerületéhez. Gyorsan emelkedett a hivatali ranglétrán: 1720-tól királyi jogügyi igazgató, 1724-től udvari tanácsos, 1727-től vezette az Újszerzeményi Bizottságot, amelyet a török kiűzése utáni birtokjogi helyzet rendezésére hoztak létre, majd 1731-től királyi személynök lett.

„Életünket és vérünket!”

Grassalkovich I. Antal életének fordulópontja 1741-ben érkezett el, amikor Mária Terézia az osztrák örökösödési háborúban katasztrofális helyzetbe került, és fegyverrel kényszerült megvédeni örökségét. Állítólag Grassalkovich tanácsára, aki a színfalak mögött meggyőzte a magyar főnemeseket az ifjú királynő támogatásáról, Mária Terézia a pozsonyi országgyűlésen fekete gyászruhában és ékes latin nyelvű beszédben kért segítséget a rendektől.

Magyarországról, a mi személyünkről, gyermekeinkről és a koronáról van szó. Mindenkitől elhagyatva, egyedül a magyarok hűségéhez és régóta ismert áldozatkészségéhez folyamodunk. Személyünk, gyermekeink, koronánk és a birodalom végső veszedelmében kérjük a rendek haladéktalan segítségét.

A nemesek azzal a felkiáltással, hogy „Vitam et sanguinem pro rege nostro!” (Életünket és vérünket királyunkért!), felajánlották segítségüket a királynőnek. A katonai támogatásért cserébe Mária Terézia megesküdött, hogy tiszteletben tartja ősi kiváltságaikat, érvénytelenítette III. Károly néhány magyarellenes intézkedését, megerősítette a rendi és nemesi jogokat, biztosította a birtokok adómentességét, továbbá engedélyezte a hadseregben a magyar nyelvű vezényletet.

Az országgyűlés harmincezer gyalogos katona hadba küldését ígérte. A három régivel együtt kilenc gyalog- és tizenegy huszárezredet szereltek fel, a megajánlott harmincezer helyett végül is huszonegyezer katonával. Az osztrák örökösödési háborút 1748-ban az aacheni béke zárta le. Szilézia ugyan porosz kézre került, de Mária Terézia megvédte a trónját. Magyar közreműködéssel megmenekült a Habsburg Birodalom.

Kastélyok, birtokok, mintagazdaságok

Mária Terézia nem feledkezett meg jótevőjéről, hiszen 1743-ban grófi címet adományozott neki, 1748-ban a Magyar Királyi Kamara elnökévé (kvázi pénzügyminiszterré), 1751-ben pedig koronaőrré nevezte ki. Közben Grassalkovich hatalmas birtokokat szerzett a Duna–Tisza közén (Gödöllő, Bag és Hatvan), Pesten és környékén (megvásárolva többek közt Isaszeget, Ecsert, Kerepest, Csömört, Vecsést, Szentlőrincet, Kispestet és Soroksárt). Birtokain támogatta a németek betelepítését. Gödöllői és hatvani uradalmaiból mintagazdaságokat alakított ki.

Nevét az utókor elsősorban azt életében megvalósított épületeiről ismeri. Így például Gödöllőn, Hatvanban és Baján kastélyt, Máriabesnyőn kegytemplomot építtetett. De ő húzatta fel 1760-ban Pozsonyban azt a kastélyt is, amely napjainkban a szlovák köztársasági elnöknek és hivatalának ad otthont.

Három különös házasság

Háromszor házasodott. Először 1722-ben, amikor Langh Erzsébettel lépett nászra, aki hét év után elhunyt. Erzsébet halála után két évvel, 1731-ben vezette oltár elé a nemesi családból származó Klobusiczky Krisztinát, akitől hat gyermeke született. A grófné szintén hétévi házasság után elhunyt.

de gyermekeinek nevelése és a Klobusiczky-családdal folytatott örökösödési per lezárása miatt 1752-ben elvette megboldogult feleségének nővérét, Teréziát, Forgách Ferenc gróf gyermektelen özvegyét. A friggyel mindkét fél jól járt, mivel Grassalkovich megszerezte az örökös nélkül kihalt Forgách-ág vagyonát, Terézia pedig nagy boldogságára odaadóan nevelhette tovább elhunyt húga gyermekeit.

Grassalkovich I. Antal 1771. december 1-jén hunyt el. Mária Teréziát is megrendítette halálának híre. Százhatvan évvel később, 1931-ben Závodszky Levente történész ezt írta róla:

Aki e ritkatehetségű ember életébe mélyebben bepillant, őszinte csodálkozás fogja el, ha tevékenységének, munkásságának sokoldalúságát látja. A közgazdász realitása, a finánc hideg számítása, a bíró nyugodt judiciuma, a vallásos, istenfélő ember alázatossága párosul benne a galanteria, a műízlés ritka fejlettségével, a művészet, főleg az építészet nagyszabású pártolásával.

A hercegi rang és az elsőszülött fiúgyermek

A Grassalkovich-családban az Antal keresztnév apáról fiúra szállt. A XVII. század végétől egészen a XIX. század közepéig három Grassalkovich Antal is szép közéleti karriert futott be. Grassalkovich János gyermekének, Grassalkovich I. Antalnak fia, II. Antal (1734–1794) már grófnak született és a nemes ifjak számára alapított Collegium Theresianumban tanult. Mária Terézia kamarai tanácsossá, három év múlva királyi kamarássá nevezte ki. 1759-ben bodrogi, 1769-ben zólyomi főispán lett. Amikor a poroszok háborúval fenyegették II. József birodalmát, atyja példáját követve sereggel sietett uralkodója védelmére, aki ezért 1784-ben hercegi rangra emelte.

II. Antal jóindulatú ember volt, de rendkívül rossz gazdálkodó. Örökölt vagyonát nem gyarapította, inkább bérbe adta uradalmait, sőt hatalmas kölcsönöket is felvett. Kultúrtörténeti szempontból nagy érdeme, hogy kastélyaiban színházat működtetett és hercegi zenekart tartott fenn.

III. Antal (1771–1841) két hónapos volt, amikor meghalt a nagyapja. Atyja azzal a megkötéssel kapott birodalmi hercegi rangot, hogy csak az elsőszülött fiúgyermek örökölheti a címet. (Volt egyébként egy negyedik Antal is, aki II. Antal első csemetéjeként látta meg a napvilágot, de hétévesen meghalt. Később még két fiú született, de ők még rövidebb ideig éltek.) Apja nyolcadik gyerekeként született III. Antal, aki tehát a fiúgyermekek közül egyedül érte meg a felnőttkort.

Apja halála után III. Antal a családi birtokokat méretes adósságokkal terhelten vette át. Ő is egyenletesen kapaszkodott fel a ranglétrán: királyi kamarás, királyi belső titkos tanácsos és Csongrád megye főispánja is volt.

Korszerűsítette a gödöllői kastélyt. Az ő életében húzták fel az északi oldal utolsó szárnyát és a narancsházat, valamint átalakították a franciakertet angolparkká. Még apjánál is adakozóbb volt: 

1827-ben azonban fizetésképtelenné vált. III. Antal nem hagyott hátra utódot, így 1841. szeptember 29-én bekövetkezett halálával a Grassalkovich-család is kihalt.

(Borítókép: Grassalkovich I. Antal gróf , Hatvan városának fejlesztésében egykor nagy szerepet játszó főnemes Balog Kálmán által készített emlékműve a település központjában, a Kossuth téren az általa építtetett és a nevét viselő kastély előtt. Fotó: Jászai Csaba / MTI)