Száz éve szavaztak a soproniak Magyarország mellett
További Belföld cikkek
- Hónapokra magára hagyta beteg, idős édesanyját egy férfi, a nő végül kihűlés miatt életét vesztette
- Magyar Péter bibliai idézettel és egyenruhás fotóval üzent, a honvédelmi miniszter azonnal lecsapott rá
- Szájer József visszatérése óta először beszélt széles közönség előtt
- Beköszönt a járványok tele, és ezúttal nem csak a Covid lesz a főszereplő
- Mindenkinek megálljt parancsolt egy autós, hogy ő haladhasson a dolgára
Az első világháborút lezáró, 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Sopront és környékét a későbbi Burgenlanddal együtt Ausztriának ítélte. Augusztus 26-án megkezdték a terület kiürítését, ám a benyomuló osztrák csapatokat egyetemistákból álló felkelők állították meg. Ezt követően az Ausztriához csatolt területekre mintegy háromezer különítményes vonult be. A felkelők szeptember elején visszavertek egy újabb, immár nagyobb erőkkel végrehajtott osztrák támadást. 1921. október 4-én Felsőőrön az alkotmányozó gyűlés kikiáltotta a független Lajtabánságot. A magyar kormány nem ismerte el az új államot, de arra sem volt hajlandó, hogy kivonja a térségből a csapatokat.
A két fél között olasz közvetítéssel, Velencében kezdődtek tárgyalások. A Nagykövetek Tanácsának határozata értelmében a magyar és az osztrák kormány képviselői Bethlen István miniszterelnök, illetve Johann Schober kancellár vezetésével október 11-én találkoztak Velencében, ahol Della Torretta olasz külügyminiszter vezette a kétnapos tanácskozást.
Október 13-án megállapodtak abban, hogy a magyar fél kiüríti a területet, és népszavazás dönt Sopron és a környező nyolc település (Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) hovatartozásáról.
A kiürítést azonban hátráltatta az október végi királypuccs, amelyben a felkelők a visszatérni kívánó IV. Károlyt támogatták. A puccs bukása után a kormány lefegyverezte a szabadcsapatokat, és a Lajtabánság megszűnt létezni.
1921. december 8-án három különvonattal százötven francia, százhúsz olasz és negyven angol katona érkezett Sopronba. A nemzetközi segédrendőrség tagjai A. F. I. (a felügyelő antanthatalmak francia nevének kezdőbetűiből) feliratú karszalagot viseltek. A soproniak ezt a rövidítést másként értelmezték: Ausztria! Fuss innen!” Aztán egy nappal a szavazás előtt, nyilván ráérezve a közhangulatra, Ausztria szabálytalanságokra hivatkozva úgy döntött, hogy képviselői nem vesznek részt a szavazás előkészítésében és lebonyolításában.
Thurner Mihály polgármester, Sopron megmentője
Thurner Mihályt 1918. augusztus 1-jén közfelkiáltással választották Sopron polgármesterévé. A fiatal jogászt a város bizalommal fogadta, Thurner mindent meg is tett a népszavazás sikeréért, kiemelkedő szerepet játszott a közvélemény megnyerésében és a népszavazás lebonyolításában. Vezetése alatt telepítették a városba a selmeci bányamérnöki és erdőmérnöki főiskolát és a pécsi egyetem teológiai fakultását. A második világháború után megvádolták az általa igazgatott selyemgyár Németországba telepítésének szándékával, aztán megfosztották díszpolgárságától, letartóztatták, sőt az Igazoló Bizottság állásvesztésre ítélte. 1945. november 26-án a soproni népbíróság kénytelen volt felmenteni, mert nem akadt ember a városban, aki ellene tanúskodott volna. A leghűségesebb város első polgármestere 1951-ben soproni utcaseprői állásért folyamodott... Egy évvel később szívbénulásban hunyt el.
Sopron lakossága 1920-ban 48 százalékban magyar és 48 százalékban német anyanyelvű volt. A város vezetői, az értelmiségiek már Budapesten tanultak, és ragaszkodtak Magyarországhoz. A német anyanyelvűek jelentős része régi hagyományból is Magyarországot tartotta a hazájának.
A népszavazást 1921. december 14-én rendezték meg Sopronban, 15-én a városhoz tartozó Brennbergbányán, 16-án pedig Fertőrákoson, Ágfalván, Sopronbánfalván, Harkán, Balfon, Fertőbozon, Kópházán és Nagycenken.
Voksolásra azok a 20. életévüket betöltött férfiak és nők voltak jogosultak, akik az adott település területén születtek vagy 1918. december 31-e óta ott laktak.
Sopront nyolc szavazókörzetre osztották. Minden szavazó 1921. november 25-én keltezett, a városi tanács aláírásával és a bizottság francia körbélyegzőjével ellátott szavazóigazolványt kapott. Ennek ellenében a szavazáskor a polgár két színes lapot és egy borítékot vett át a szavazatszedő bizottságtól. Ha valaki Magyarországra akart szavazni, úgy épen tette be a kék lapot a borítékba, és eltépte a sárgát. A szavazólapon magyarul, németül és horvátul szerepelt a két ország neve. A lezárt borítékot a bizottság egyik tagja dobta a szavazó jelenlétében az urnába. A kék lap vékony papírból, a sárga vastag kartonból készült – egyrészt a látássérültek miatt, másrészt mert így a jó hallású megfigyelők pontosan meg tudták becsülni a várható eredményt, tudniillik az osztrákok kartonja hangosan reccsent.
A szavazást a javarészt osztrák hagyományú és német anyanyelvű soproni lakosság döntötte el. A 26 900 szavazásra jogosultból 24 063 adta le a szavazatát. Sopronban a résztvevők 72,8 százaléka, továbbá három község (Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) szavazóinak többsége voksolt Magyarországra, a többiek pedig Ausztriára.
Összességében – 89,5 százalékos részvétel mellett – 65,1 százalékban döntöttek Magyarország mellett, 15 334 szavazattal 8227 ellen.
Az osztrák kormány nem ismerte el a népszavazás eredményét, de a Nagykövetek Tanácsa december 23-án szentesítette az eredményt, és megadta az engedélyt a népszavazási körzet átadására. Sopront és környékét az antant képviselői hivatalosan 1922. január 1-jén adták át Magyarországnak. A nemzetgyűlés a népszavazás emlékét törvénybe iktatta, és Sopronnak a Civitas fidelissima (Leghűségesebb város) címet adományozta. A kormány 2001-ben döntött arról, hogy december 14-ét a hűség napjává nyilvánítja.
(Borítókép: Sopron óvárosának látképe 2021. május 4-én. Fotó: Molnár-Bernáth László / MTI)