Éppen 95 évvel ezelőtt vezettek be egy új pénzt Magyarországon

95 évvel ezelőtt a Bethlen István (1921–1931) miniszterelnök nevével fémjelzett konszolidációs időszak fontos pillére volt, amikor 1927. január 1-jén az elértéktelenedett koronát felváltották egy új pénzzel: a pengővel. A Bethlen-kormány célja ezzel az első világháborút követő gazdasági válsághelyzet rendbetétele volt.

Az 1920-as évek elején a Népszövetségtől kapott kölcsön nem volt hosszú távon eredményes, és a nemzetközi gazdasági életbe való visszacsatlakozás fontos szegmense volt az értékálló nemzeti valuta megteremtése. 

A pengőt ugyan 1927. január 1-jén vezették be, ám a vásárlók már napokkal korábban is fizethettek vele. Mielőtt azonban a pengőt bevezették volna, egy olyan intézetet is felállítottak, amelynek feladata az új pénz körüli folyamatok kezelése volt: ez az intézmény pedig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) volt. Az MNB-t 1924-ben hozták létre.

A pengő 95 évvel ezelőtti bevezetésekor beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Értékállósága még az 1929–1931-es gazdasági világválságon is túlmutatott. Egy pengő váltópénze 100 fillér volt, és mintegy 12 500 koronaértéknek felelt meg. Vagy ha nemzetközi szinten vizsgáljuk, 0,8 pengő – tehát nem egész 1 pengő – 5,7 amerikai dollárt vagy 1 birodalmi német márkát ért.

Az új valuta pedig nem csak azért volt igazán népszerű, mert értékálló lett. 

ami manapság százezer fölötti értéknek felel meg.

Azonban nagy jelentősége volt a bankó kinézetnek is, ugyanis a pengő arculatánál az amerikai dollár, valamint az osztrák korona megoldásait követték megalkotói. Horváth Endre (1896–1954) grafikus neve ekkor vált igazán ismertté, hiszen grafikusmunkáival iskolát teremtett, a magyar bankjegytervezés kibontakozása vele indult meg.

A pengő értékállósága sokáig tartott, de 

Az árszínvonal-emelkedés havonta meghaladta az 50 százalékot is. Az államnak nem volt bevétele, a gazdaság pedig összedőlt.

Két évtized után újabb valuta

A pengő, bár kezdetben igazán jól vette az akadályokat, a pénzromlás ellen nem tudott mit tenni. A történelemben többször volt példa hiperinflációra, ami a pénzromlás egyik legsúlyosabb válfaja.

A Római Birodalomban is ott volt, de az első világháborút követően Németországban jelent meg – ám a pengő hiperinflálódásához fogható sosem fordult elő: hetvenöt éve, amikor 1946. augusztus 1-jén bevezették az új fizetőeszközt a hiperinfláció visszaszorítására, a forint értéke milliókban mérhető különbséget mutatott. 

A forint bevezetésére a háborús pusztítás eredményeképpen kialakult válsághelyzet adott okot. A gyárak nagy része nem működött, a termelés gyakorlatilag már leállt. Élelmiszer- és munkaerőhiány lépett fel. Az infrastruktúra – jelentős részben – már nem működött. Emellett pedig kénytelen volt az állam fizetni a jóvátételt a győztes hatalmaknak, hitel felvételére pedig semmi esélyük nem volt.

Egyébként a forint nagy múltra tekint vissza. Egykoron még Firenzében verték az első aranypénzt, amelynek a fiorino d´oro nevet adták. Később

 Az aranyforinthoz pedig gyakran visszatértek történelmünk során.

(Borítókép: A hiperinfláció következtében elértéktelenedett pengő bankjegyeket söpörnek össze Budapest utcáin 1946. június 17-én. Fotó: Rózsa László / MTI / MAFIRT)