Ali pasa, a rettegett zsarnok, aki romantikus írókat ihletett meg

Ki volt Ali Tepeleni pasa? Miért jelentős a szerepe a világtörténelemben?

Ali pasa 1740 és 1750 között született az albániai Tepelena városka közelében, egy helyi előkelőség családjában. Apja, Veli bég megölése után állítólag csak hat drahmát örökölt, és egy puskát, de anyja, Hanka (vagy Khamkó) támogatásával maga köré gyűjtötte apja követőit, és afféle banditavezérként különböző pasák (oszmán tartományi kormányzók) szolgálatába állt. Sikerült feleségül vennie Káplán pasa lányát, Um-Gulszumot, majd apósát kivégeztette, de egyelőre a szandzsákját (tartományát) nem tudta megszerezni. A banditákkal és a helyi hatalmasságokkal vívott, kegyetlen harcok és intrikák után a szultán 1787-ben a négy szandzsákból álló Janina (ma: Joánina) vilajet (körzet) pasájává nevezte ki.

A helyi adók egy részét megtartotta magának, s állítólag képes volt 50 000 fegyveres mozgósítására.

Az 1787-től 1792-ig tartó orosz–osztrák–török háború után az Oszmán Birodalom válságba került. III. Szelim szultán uralkodása idején (1789–1807) nizám-i dzsedíd („új szervezet”) néven katonai, diplomáciai és kincstári reformokat vezettek be, az új intézmények és hadseregek számára azonban nem sikerült megfelelő pénzügyi alapokat teremteni. A franciák előbb a Jón-szigeteket (1797), majd Bonaparte vezetésével Egyiptomot szállták meg (1798), az arábiai vahhábita nevű, szunnita puritánok 1803-ban Mekkát és Medinát is elfoglalták. 1804-ben szerb felkelés tört ki, a reformokat ellenző janicsárok pedig 1807-ben polgárháborút robbantottak ki. Néhány évig úgy tűnt, az Oszmán Birodalom fel fog bomlani. A tartományi kormányzók hatalma mindenhol megnőtt. A hatalmi vákuumot Egyiptomban Mohamed Ali, a bulgáriai Vidinben Oszmán Pazvanoglu, Janinában pedig Ali Tepeleni töltötte ki, s immár független fejedelemként kormányzott.

Hatalmát sikerült kiterjesztenie a mai Albánia és Észak-Macedónia déli részére, valamint a mai Görögország északi kétharmadára.

1797-ben, amikor a Jón-szigetek francia kézre kerültek, Ali pasa szövetségre lépett a Francia Köztársasággal. A következő évben azonban Egyiptom francia megszállása miatt a szultán hadat üzent Franciaországnak, s Ali azzal jelezte hűségét iránta, hogy több parti várost elfoglalt a franciáktól. A szultán egyre gyanakvóbban figyelte Ali hatalmának növekedését, ezért Janina pasája újra francia szövetséges lett. 1806-ban Napóleon császár François Pouqueville-t küldte Janinába főkonzulként. Ali a tengerre is ki akarta terjeszteni uralmát, azt remélte, a császártól megkapja a Jón-szigeteket. A tilsiti francia–orosz békeszerződés (1807) azonban francia birtokká nyilvánította a szigeteket, s ezért Janinai Ali pasa a britekhez próbált közeledni. Napóleon legyőzése után azonban csak Parga görög várost kapta meg 1815-ben.

Ali pasát rendkívül kegyetlennek tartották. Tényleg vérszomjas fenevad volt?

Kétségkívül az volt. Amikor a dél-albániai Himara várost elfoglalta, több mint 6000 civilt mészároltatott le. A görög Préveza 1798-as bevétele után is nagy öldöklést rendezett a franciák és helyi támogatóik között. A francia hadifoglyokat arra kényszerítette, hogy borotvával nyúzzák meg kivégzett társaik levágott fejét. A görög Antonisz Katszantoniszt 1808-ban hatalmas kalapácsütésekkel végeztette ki. Janinában tizenhét, erkölcstelenséggel vádolt görög lányt zsákba varratva a Pamvotida-tóba dobatott. Byron, aki 1809-ben meglátogatta, így jellemezte anyjához írott, 1809. november 12-én Prévezában keltezett levelében: „Külseje meghazudtolja igazi természetét, mert szánalmat nem ismerő zsarnok, a legrettenetesebb kegyetlenkedéseket követte el... Nagy harcos, de ugyanolyan barbár, amilyen sikeres, a lázadókat megsüti stb. stb.” Childe Harold zarándokútja című művében (Gergely Ágnes fordításában) romantikus költőhöz illő módon mégis elismerte nagyságát:

Ki fél közülünk? s ki bocsátana meg?

A Vezír katonája nem ismer ilyet:

a félhold Mohamed óta soha

nem akadt olyan úrra, mint Ali pasa!

Mit lehet tudni még Byron látogatásáról?

Anyjához írt, említett levelében a következőket írta:

Amikor elértem Janinát, a fővárost, háromnapos, hegyeken át vezető, festői szépségű utazás után, kiderült, hogy Ali pasa a hadseregével Illíriában ostromolja Ibrahim pasát Berát kastélyában. Tudott róla, hogy rangos angol érkezett birtokaira, s elrendelte, hogy Janinában a parancsnok bocsásson egy házat a rendelkezésemre, s ingyen gondoskodjon minden szükségletemről.

Byron ezután Tepelenába utazott, s itt találkozott Alival.

A vezér egy márvánnyal kövezett, nagy teremben fogadott, melynek közepén szökőkút csillogott, s vörös díványok voltak a falak mentén. Állva fogadott engem, ami nagy megtiszteltetés egy muzulmántól, majd jobbjára ültetett. Volt egy görög tolmácsom, de ez alkalommal Ali orvosa segített ki, aki értett latinul. Első kérdése az volt, miért hagytam el ily fiatalon hazámat. (A törökök nem ismerik a szórakozásból történő utazást.) Majd elmondta, hogy az angol követtől, Leake kapitánytól tudja, nagy családból származom, s adjam át tiszteletét anyámnak, amit most Ali nevében meg is teszek. Azt mondta, biztos benne, hogy előkelő vagyok, mert kis füleim, göndör hajam és kis, fehér kezeim vannak, s kifejezte tetszését megjelenésem és öltözékem iránt. Azt mondta, tekintsem apámnak, amíg török földön vagyok, ő pedig fiának tekint. Valóban úgy bánt velem, mint egy gyermekkel, mandulát, cukros sörbetet, gyümölcsöt és édességet küldözgetett nekem egy nap hússzor [...] Őfelsége hatvanéves, nagyon kövér és nem magas, de finom arca, világoskék szeme és fehér szakálla van, modora nagyon kedves, ugyanakkor oly méltóságot áraszt, amit általánosnak találtam a törököknél... Bonaparte küldött neki egy tubákos szelencét az arcképével. Azt mondta, a szelence szép, de a képet nélkülözhetné, nem szereti, ahogy azt sem, akit ábrázol. Meglehetősen különös, hogy egy ember származását fülei és kezei alapján minősíti. Velem tényleg apaként viselkedett, leveleket írt, őrökkel és minden elképzelhető kényelemmel ellátott. Később a háborúról és az utazásról, a politikáról és Angliáról beszélgettünk.

Milyen szerepe volt az Oszmán Birodalom felbomlásában?

Közvetett módon inkább az Oszmán Birodalom fennmaradásához járult hozzá.

1808-ban Bajraktár Musztafa nagyvezír Isztambulba hívta a balkáni és anatóliai tartományok kormányzóit, akikkel egyezményt írtak alá. Eszerint valamennyien elfogadják a szultán és a nagyvezír parancsait, a hadsereg új szervezetét, hatékonyan beszedik az adókat, tiszteletben tartják egymás tartományainak területét, s támogatják a reformokat. A szultán pedig megígérte, hogy csak törvényes módon vet ki adókat. A birodalmi előkelőség ezzel határozottan állást foglalt a központi hatalom és a dinasztia fenntartása mellett, II. Mahmud szultánnak pedig a nehézségek dacára is sikerült sok türelemmel helyreállítani hatalmát. Ezt valószínűleg annak köszönhette, hogy igen komoly erőforrásokkal rendelkezett, s képesnek bizonyult mind a nyugati újítások átvételére, mind jelentős belső reformokra.

II. Mahmud alig várta, hogy lecsaphasson Ali pasára. Erre 1820-ban nyílt lehetősége, amikor Ali gyilkosokat küldött Isztambulba egyik politikai ellenfele, Gaskhó bej megölésére. A merénylet sikertelen volt, s a szultán maga elé rendelte Janina pasáját. Az engedelmesség öngyilkossággal ért volna fel, ezért Ali inkább nyíltan fellázadt. A szultán hadserege megindul Janina felé, s Omer Vrioni, Ali pasa kincstárnoka, akit a hadsereg élére állított, elárulta urát. Hagyta felbomlani a hadsereget, s Hürsid pasa ostrom alá vette Janinát. Ali hónapokig ellenállt, próbált külföldi szövetségeseket szerezni, de végül maroknyi követőjével a janinai tó egyik szigetére kellett menekülnie.

Miért tisztelik a Balkánon a mai napig hősként?

Valószínűleg azért, mert a szultán elleni harcra felkészülve kapcsolatba lépett a legkülönbözőbb, függetlenségre törekvő népcsoportokkal s köztük a felkelésre készülő görögökkel. Ők azonban nem bíztak meg a korábbi zsarnok ígéreteiben. A mohamedánok tisztelték mélységes vallásosságáért, a banditizmus felszámolásáért, diplomáciai és politikai tehetségéért.

Volt-e szerepe a magyar történelemben?

Szerencsére nem.

Kétszáz éve hajtották végre ellene a merényletet. Hogyan jutottak be a török békekövetek Janinába?

Hosszas harcok után nem volt más választása, mint hogy a szultán kegyelmében bizakodva fogadja az ostromlók küldöttségét. Amikor kiderült, hogy le akarják tartóztatni, fegyvert fogott, és magas kora dacára mindhalálig harcolt. Levágott fejét előbb három napra kitűzték Janinában, majd Isztambulba küldték. Itt közszemlére tették egy márványlapon, melyre felírták árulásának bizonyítékait.

Néhány forrás szerint nem 1822. január 24-én, hanem február 5-én halt meg. Mi az igazság?

A balkáni ortodox keresztények körében ekkor még nem vezették be a Gergely-naptárt. A Julianus-naptár pedig a 19. században tizenkét nappal „maradt el” a Gergely-naptár mögött. Tehát a mi időszámításunk szerint február 5-én ölték meg.

Színes egyénisége sok romantikus írót, költőt ihletett meg. Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regényében például a pasa lánya, Haydée a gróf rabszolganője lesz, sőt tevőlegesen segédkezik Edmond Dantèsnek bosszúja végrehajtásában is. Haydée létező személy volt, vagy csak az írói képzelet szülötte?

A történészek nem tudnak a pasa lánygyermekéről, csak három fiáról, Veli, Muhtár és Salih pasákról. Dumas emberséges, humanista fejedelemnek tünteti fel Ali Tepelenit, akit egy francia katonatiszt árul el. Mindez természetesen az írói képzelet világába tartozik.

Ali pasa Jókai Mór 1854-ben született regényében, A janicsárok végnapjaiban is felbukkan. Mennyire ismerték a nagy író kortársai Ali Tepelenit? És mennyire ismerik őt napjainkban?

A romantika korában illett rokonszenvvel vagy legalábbis „nemes vadembereket” megillető elismeréssel tekinteni a keleti hírességekre. Bár szereplői egy része történelmi személyiség, Jókai regénye egy több szálon futó, Ezeregyéjszaka-szerű mesezuhatag tele jóslattal, varázslattal és vadromantikus fordulattal. Ali Tepeleni a regényben egy emberfelettien gonosz szörnyeteg, akit saját kedvenc rabnője árul el. 

de a Jókai-regény mégis egy fontos történelmi esemény ismertetésével zárul: bemutatja, hogyan sikerült II. Mahmudnak 1826-ban végezni a janicsárokkal, s folytatni a reformokat.

(Borítókép: Hahner Péter 2021. szeptember 14-én. Fotó: Gorondy-Novák Edit / Index)