Alkotmányos az egészségügyből kilépett dolgozók végkielégítése
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Belföld cikkek
- Idegen anyag esetleges jelenléte miatt hívta vissza az Auchan egyik máktermékét a Nébih
- Politikatörténeti pillanat volt Menczer Tamás és Magyar Péter találkozása?
- Nemi erőszak és gumibotozás a tiszalöki börtönben – jelentést tett közzé az Európa Tanács
- 2053-ig mindent titkosítottak a Védelmi Beszerzési Ügynökség hekkertámadásáról
- Tűz ütött ki egy gödöllői házban és egy soproni lakásban
Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény alapján 2021. március 1-jétől az egészségügyi dolgozók közalkalmazotti jogviszonya egészségügyi szolgálati jogviszonnyá alakult át. A munkaszerződéseket a feleknek 2021. február 28-ig kellett aláírniuk. Ha ez nem történt meg, a jogviszony 2021. március 1-jével megszűnt. Ebben az esetben azonban a munkavállaló közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje alapján végkielégítésre vált jogosulttá:
- kevesebb mint húsz év figyelembe vehető szolgálati idő esetén egyhavi,
- legalább húsz év, de harminc évnél kevesebb figyelembe vehető szolgálati idő esetén kéthavi,
- legalább harminc év figyelembe vehető szolgálati idő esetén háromhavi,
a jogviszony megszűnésekor érvényes illetményének megfelelő összegre.
Az ügyben egy szakorvos és egy asszisztens küldött alkotmányjogi panaszt a Donáti utcába. Az indítványozók szerint a támadott rendelkezés többek között
sérti a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, továbbá a tulajdonhoz való jog részét képező közjogi várományok védelméhez való jogot.
Az egyik indítványozó 22 éven keresztül állt közalkalmazotti jogviszonyban az őt foglalkoztató fekvőbeteg-ellátó intézménnyel fizikoterápiás asszisztensként. Miután munkáját nem kívánta az egészségügyi szolgálati jogviszony keretei között folytatni, ezért a felkínált munkaszerződést nem írta alá. Munkáltatója a törvény támadott szabályát alkalmazva kéthavi végkielégítést állapított meg számára, mintegy 460 ezer forint összegben. A panaszos beadványában előadta, ha végkielégítését a közalkalmazotti törvény szabályai szerint kapta volna meg, nyolchavi távolléti díjának megfelelő összeg, mintegy hárommillió-hétszázezer forint illette volna meg.
Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa (az ügy előadó alkotmánybírója Szalay Péter volt) nem akceptálta az indítványozók érveit. A határozat indoklása szerint a sérelmezett szabályozás nem sérti a foglalkozás és a munka szabad megválasztásához fűződő jogot. A testület szerint az egészségügyi ágazatban bevezetett új jogviszonytípus közérdekből történő általánossá tétele érdekében
a törvény az érintett dolgozók választásától tette függővé az új jogviszony adta keretek között történő továbbfoglalkoztatást.
A támadott rendelkezések nem korlátozták, hanem a dolgozó választásától függővé tett feltételhez kötötték a foglalkozás folytatását, így például nem írtak elő a korábbitól eltérő képesítési feltételeket. A döntés pedig kizárólag a munkavállaló szabad belátásán múlt, az új jogviszony el nem fogadását indokolnia sem kellett, az el nem fogadás okait, megalapozottságát, az indokok helytállóságát, azok valós voltát a munkáltató és más szerv sem vizsgálhatta. Az alkotmánybírák arra is rámutattak: mivel
a végkielégítéshez való jog nem az Alaptörvény által biztosított alapjog,
ezért a jogalkotót a végkielégítés feltételeinek meghatározásakor széles körű mérlegelési jog illeti meg, így alkotmányellenesség csak egészen szélsőséges esetben állapítható meg.
(Borítókép: Védőfelszerelést viselő orvosok és ápolók vizitelnek a koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított Covid-osztályon 2020. május 14-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
