A jogállami dzsihádtól Máté evangéliumáig: így értékelt Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc

A két kampányindító évértékelőt meghallgatva a legelső sommás megállapítása az lehet a megfigyelőnek, hogy Orbán és Gyurcsány nem ugyanazon a pályán rúgja a pöttyöst. A kormányfő az élvonalban igyekszik játszani, míg a DK elnöke, úgy tűnik, a megyei harmadosztállyal is megelégszik – legalábbis az alapján, amennyi munkát ebbe az évértékelő beszédbe belerakott.

Gyurcsány Ferenc alig-alig ejtette ki Márki-Zay Péter nevét

Természetesen Gyurcsány is keménynek szánt szónoklattal állt ki, a választás tétjét megemelte a rendszerváltás szintjére, amelyen szerinte arról döntenek majd az állampolgárok, hogy a Keletet – Ankarát, Moszkvát – választják-e április 3-án, vagy a Nyugatot, Párizst, Berlint, illetve arról beszélt, hogy kié legyen a hatalom Magyarországon, a népé vagy a kormányé. És arról, hogy tűri-e tovább a nép, hogy az állam és a kormány, a feslett hatalom a saját szabályait is figyelmen kívül hagyva lopjon. A DK elnöke úgy fogalmazott, hogy soha senki annyi „köztörvényes disznóságot” nem követett el, mint a kormánypárt frakciójának tagjai. Aztán Mózes könyvétől Máté evangéliumáig citált bibliai idézeteket, képeket, hogy gúnyt űzhessen „a keresztény mezben tetszelgő jobboldali párt álszent politikájából”. „A keresztény lehajol, nem ágaskodik, a keresztény megbocsát, nem büntet, a keresztény szeret és nem gyűlöl” – fogalmazott, azt állítva, hogy itt pogány barbárokkal állunk szemben, akik a kereszténység szent ügyébe próbálják burkolni magukat.

„Amikor a teremtő szétválasztotta a világosságot és a sötétséget, nem az Elios Zrt.-re gondolt, amikor pedig megteremtette a szárazföldi állatokat, nem az volt a szándéka, hogy Semjén Zsoltnak kilövési engedélyt adjon rájuk” – vitt le a kabaré szintjére a két botrányos ügyet.

És hogy mit mondott a tavalyi évről? Azt, hogy pocsék volt. Annyit azért még hozzátett, hogy reméli, „mindenkinek a magánéletében voltak örömteli pillanatok is, egy érintés, egy siker, egy gyógyulás”.

„Erre büszkék vagyunk, de ez a büszkeség nem lehet bántó” – mondta, hozzátéve, egy nagyobb pártnak nagyobb felelőssége van abban, hogy ez a kormányzás működjön, nagyon világos felelőssége van abban, hogy olyan programmal álljon elő, amely program ezt a hazát felemeli. „Mi ezt a felelősséget gyakoroljuk.” Vagyis igyekezett eloszlatni a kételyeket a DK Márki-Zay miniszterelnök-jelöltségét megemészteni nem vagy csak nagyon nehezen tudó aktivistatáborában arról, hogy az ellenzéki kormányprogram, amit Márki-Zay majd végrehajthat, az lényegében a DK hazát felemelő programja lesz.

A végén egyfajta kiegyezésről is szót ejtett, amikor arról beszélt, hogy „Hunniának és Pannóniának együtt kell tudnia élni”, mert az ellenzéknek 2,5 millió szavazója van, és ugyanennyien állnak a kormányoldal mögött is. „Aki kormányoz, annak a hazát kell képviselnie, az ellenzék pedig nem revánsot akar, hanem tisztességes Magyarországot” – mondta Gyurcsány.

Orbán Viktor berúgta a kampánymotort

Orbán Viktor – ha a kormánypárt célját nézzük – beszédével elérte, amit akart: miközben évet, sőt évtizedet értékelt, berúgta a kampány motorját, és úgy igyekezett lerúgni ellenfelét a pályáról, hogy meg se nevezte őt, de mindenki tudta, hogy kiről beszél.

A saját magunk által is megélt közelmúltunkat sikerült olyan optikából bemutatni, hogy alig ismertünk rá, hogy ez itt velünk történt. Például a világjárvánnyal szemben olyan kiválóan vette fel a harcot a kormány, hogy Európában se voltak olyan jól felkészülve rá, mint mi. Pedig az ellenzék se segítette a védekezést, akkor követeltek zárást és nyitást Orbán szerint, amikor az indokolatlan volt. De mi „elsőként ébredtünk”, mivel elsőként szerezte be az ország a lélegeztetőgépeket, a vakcinákat.

„Mindig tiszteld az ellenfeled” – tartja a mondás. Természetesen nehéz a bölcs tanítást követni, ha az ellenfél minden alkalmat megragad arra, hogy becsméreljen. Márki-Zay Péter is – nemegyszer – elkövette ezt a hibát. Orbánt pedig – megérezve a puskapor szagát – nem kerülte el a harci kedv. „Különböző emberek vagyunk, de egy dolog közös: magyarok vagyunk, közös szenvedélyünk Magyarország” – mondta. A jobboldaliak a baloldaltól – itt Márki-Zay Péter korábbi megjegyzésére utalt – megtudhatták, hogy ők „valójában gombák, vidékiek és falusiak, akik részegek és agymosottak”. Azt is megtudhattuk „a baloldaltól", vagyis Márki-Zay Pétertől, "hogy a Fideszben vannak zsidók, de túl kevesen, melegből viszont van elég”.

A jobboldali elemzők elaléltak Orbán beszédétől, míg a független-ellenzékiek kritikával illeték azt, de az ellenzéki pártok közül volt olyan megszólaló (a Jobbik és a DK), aki úgy tett, mintha nem is foglalkozna vele.

Pedig voltak komoly figyelmet érdemlő kijelentések, például meghosszabbítják a benzinárstopot a benzinkutasok bánatára és a felvidéki szomszédok örömére is. Vagy hogy 55 milliárd forintból épül egy vakcinagyár Debrecenben, mire – reményeink szerint – véget ér a Covid-járvány, tehát lesz egy vakcinagyárunk, ami a Szputnyik vakcinát is képes lesz majd előállítani. 

Eddig 600 milliárd forintot költöttünk a határkerítésre meg az országhatárnál „Soros csapatainak” megállítására, miközben az unióval „jogállami dzsihád” folyik. Négy stopot vezettek be a gazdaságban: a rezsi-, üzemanyagár-, kamat- és élelmiszerárstopot.

Nem maradt ki a nyílt társadalom eszméjének démonizáló kritikája sem, szembeállítva azt a nemzetállamok eszméjével. „Az ő fejükben nem nemzetállamok, hanem a globális világ áll a középpontban, ezért Soros György őszintén az ő hősük” – mondta Orbán. Szerinte ezért sem jut a magyar kormány dűlőre sok kérdésben, például a jogállamisági kérdésekben sem az Európai Unióval. „Ők most szent háborút vívnak, egy jogállami dzsihádot, itt pedig erőt kell mutatnunk!” – fogalmazott.

Egyébként Orbán Viktor évértékelőjéből is kitűnt, hogy a kívánatos ellenfél Gyurcsány vagy Dobrev, esetleg Bajnai vagy akár Karácsony lett volna, hiszen akkor mekkora ütés lett volna az ellenfélen, hogy „Budapesten káosz, kosz, hajléktalanok és dugók” vannak. Az elszaporodó patkányokat talán csak azért nem hozta szóba, mert az elfuserált közbeszerzést még Tarlós idejében követte el a főváros.

Mindazonáltal bár a városházát nem adták el Karácsonyék, de tény, hogy a fővárosi önkormányzati cégek élén a kelleténél több olyan szakember kapott felelős pozíciót, akit a rossz emlékeket idéző Gyurcsány-korszak gazdasági sikertelenségeihez kötött a közvélemény. De ezzel együtt se túl elegáns egy olyan oldalvágás a politikai ellenfél felé, hogy magas, sovány, és szeret sokat aludni. Mert sokan vannak alacsony, kövér, alvászavarral küszködő emberek is, akik legalább amiatt nyugodtan hajthatják álomra fejüket, hogy bár Orbán megfújta a harci kürtöt, de úgy gondolja, Oroszország és Ukrajna konfliktusában el kell kerülni a háborút, mert ez a magyar érdek is, ezért békemissziót is vállalt, jégcsákánnyal a kezében.

Igaz, hogy kilovagolásra készül, „jöttünkre ötven nap múlva jobboldalról számítsatok” – mondta.

Április 3-án lesz a nagy küzdelem. Pirkadatkor kezdődik, mint A Gyűrűk Urában.

(Borítókép: Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc. Fotó: Bodnár Patrícia / Index / Facebook)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!